PICHLER IMRE
PICHLER IMRE
PICHLER IMRE (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, valamennyiünk célja, hogy ebben az évezredben is egy erős, életképes, nemzeti hagyományait, kultúráját ápoló és fejlesztő nemzet éljen a Kárpát-medencében. Ennek a távlatos célnak az érdekében kell megtenni mindazokat a lépéseket, amelyeket a mai generáció megtehet. A ránk háruló feladat az EU-csatlakozás után, illetve ennek során a globalizációs nyomás mellett nem kevés. Ennek a politikának az egyik legfontosabb eleme a családpolitika.
A Magyar Demokrata Fórum politikájának központi kérdése a család és a magyar népesség alakulása. A család a mai modern életszemlélet szerint is a nemzet legkisebb és legfontosabb egysége, amelyben a jövő generációja, a fiatalság nevelése történik. A jól működő család egy szeretetközösség, amelyet minden esetben meg kell védeni; ahol a szeretet megszűnik, a közösség megbomlik, a család válságba kerül. Ezekben a családokban fordul elő végső esetben az erőszak, amelynek minden formája elítélendő, az ellene való küzdelem teljes mértékben indokolt, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő követi azt el. Azt gondolom azonban, a családban az erőszak csak okozat, a család válságának végső kiteljesedése ezért mindenekelőtt az ahhoz vezető okokkal kell hogy foglalkozzon.
Több képviselő is említette, a szociális és családügyi bizottság ülésén többen utaltak azokra a tragikus eseményekre, amelyek nap mint nap megtörténnek. Az újságok bűnügyi hírei között elég gyakran olvashatunk a családon belüli erőszak tragikus következményeiről. Itt szeretném megjegyezni még, hogy azon médiahírek, újsághírek mellett, amelyek megjelennek az újságokban, médiában, igen sok olyan eset történik meg, amit a saját környezetünkben tapasztalunk, akár iskoláról legyen szó vagy esetleg sporteseményekről például.
Véleményem szerint az elmúlt ötven évben a család intézménye súlyos válságba került, erre utal a válások magas és a házasságkötések alacsony száma, valamint az elmúlt egy-másfél évtizedben divatba jött laza életforma elterjedése. A tárgyalandó törvényjavaslat olyan erőszakszervezetet hív segítségül az erőszak ellen, amely félő, hogy tovább fogja rombolni az amúgy is megtépázott család intézményének a megmaradt tekintélyét. A családon belüli erőszak ellen korábban kell felvenni a harcot. Nem akkor kell oltani a házat, amikor az már leégett, vagyis nem akkor orvosolandó a baj, amikor a felek megütköznek.
Tehát a szóban forgó téma nem mai és nem a közelmúlthoz köthető, és már csak azért is rendezést igénylő téma, mert a családon belüli indokolatlan, annak egységét veszélyeztető erőszak nem egyeztethető össze egy demokratikus jogállamban tanúsítandó állampolgári magatartással. A probléma nem itt kezdődik, hanem ott, mint az előttünk fekvő javaslatnál látjuk, hogy a kérdésnek a büntető- és polgári jogi keretein kívül eső megoldása komoly alkotmányossági aggályokkal terhelt. Azt gondolom, nem lehet vitás, hogy az, hogy akármilyen ehhez hasonló témában törvény, a legmagasabb szintű jogforrás születik, a gondokat nem oldja, mert nem oldhatja meg. A családon belüli erőszak olyannyira erősen a társadalomba ágyazott kérdés, hogy akármilyen kívülről megkísérelt adminisztratív rendezés a társadalmi tudat átformálása nélkül csak ennek a változásnak a segítője, háttere lehet. Elképzelhető, bár erősen kétséges az indoklásban írt azon megállapítás, hogy egyre több látens cselekvés kerül napvilágra, de a családon belüli erőszak esetében olyan pszichológiai, szociális szituációk hatnak, hogy külső jogi eszközökkel ennek megközelítését befolyásolni sem tudjuk, a felek magatartása olyannyira indulati és kiszámíthatatlan, hogy szilárd meggyőződésem szerint a látens esetek száma akár kétharmada is lehet az összesnek. Itt nem feltétlenül arra kell gondolni, mint egy klasszikus büntetőjogi vagy polgári jogi esetben: a sértett állít, a vádlott tagad, a felperes kéri, az alperes pedig elutasít. A családon belüli erőszak tipikus képlete szerintem a következő: emberek élnek egymás mellett, hosszú évekig frusztrációkkal terhelten, mely hol az együttlét, hol a máshol szerzett stressz klasszikus levezetése azon, aki éppen ott van.
(20.20)
Hidegfejű ellenségek helyett olyan emberekről van szó, akik élet- és gazdasági közösségben élnek szabad elhatározásukból. Ami családi erőszak és nem látens, az már a nagyon sokadik: ha ilyen történik szombaton, sokszor már hétfőre törlődik, vagy a bántalmazottat annyi, akár kényszerszál köti a bántalmazóhoz, hogy ha meg nem is bocsát, de elfogadja e helyzetet, annak biztos tudatában, hogy az eset meg is fog ismétlődni. Itt nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy a kérdés az, hogy mit akar igazán a bántalmazott.
Két dolgot leszögezhetünk: a családvédelem kulcspontja a gyerek. A család az ő érdekében van, elsődleges és döntő a testi és lelki fejlődése az ezt hátráltató körülmények kiküszöbölése.
A másik, ha egy családi kapcsolat úgy és visszafordíthatatlanul megromlik, hogy a bántalmazott annak fenntartását nemhogy nem akarja, hanem felbomlását kívánja, mindent megtesz, hogy véglegesen kikerüljön abból a méltatlan élethelyzetből, hogy bármikor bántalmazzák és életvitele tartósan zaklatott legyen.
A családon belüli erőszakkal szembeni kormánypolitikáról a civilek kritikája 2004. április 8-án közzétett nyilatkozatban jelenik meg. A távoltartó rendelkezésre vonatkozó törvényjavaslat számos elfogadható szabály mellett több ponton aggályos elemeket tartalmaz. Értetlenül állunk az előtt, hogy a Belügyminisztérium nyomására a kormány lerontotta a távoltartó rendelkezés elrendelésének határidejére vonatkozó szabályokat.
A törvénytervezet korábbi, helyes változatai szerint a rendőrség a helyszíni intézkedés során azonnal hozza meg és hirdeti ki a távoltartó határozatot. A kormány-előterjesztés ellenben a rendőrséget a helyszíni intézkedés elmulasztásában teszi érdekeltté, s a távoltartó határozatot csak 24, illetve 48 órán belül kötelesek meghozni, de még ezek a határidők is meghosszabbíthatóak 72 órával. Ez a szabály a nemzetközi normákkal ellentétes, s oda fog vezetni, hogy a postai úton kézbesített távoltartó határozat kézhezvételekor a bántalmazó még nagyobb erőszakot fog alkalmazni áldozatai ellen. Nem nehéz megjósolni, hogy ez a családon belüli erőszak halálos áldozatai számának növekedését fogja előidézni.
A törvénytervezet hatálybalépése 2005. július 1-je, míg az első tervezetekben januári hatályba léptetést tervezett az Igazságügyi Minisztérium. A kormány már 2002 ősze óta tisztában van azzal, hogy a távoltartó rendelkezés bevezetése elodázhatatlan. Ennek ellenére az elmúlt egy évben semmilyen intézkedés nem történt a távoltartó rendelkezést alkalmazó hatóságok felkészítésére. A törvény halogatását csak akkor tudjuk elfogadni, ha a rendőrök, ügyészek, bírák színvonalas képzésével az eddigi mulasztást sürgősen pótolják. Azt hiszem, erre utalt Korózs Lajos képviselőtársunk is.
Hangsúlyozzuk, hogy a nemzetközi tapasztalatok szerint a családon belüli erőszak folyamatába a megfelelő időben és módon történő hatósági beavatkozás a halálos áldozatok számát csökkenti, és néhány éven belül nemzetgazdaságilag is megtérül. Zárójelben szeretném megemlíteni: kevesebb orvosi és szociális ellátásra szorulnak, kevésbé esnek ki a munkaidőből.
Elmulasztotta a kormány az országgyűlési határozat által előírt, a családon belüli erőszak ügyeiben folyó hatósági eljárások soronkívüliségére vonatkozó törvénytervezet elkészítését. A távoltartó rendelkezésről szóló törvényjavaslat utolsó előtti bekezdése a soronkívüliséget csak a büntetőeljárásban rendeli el, de ott is csak akkor, amikor a sértett kiskorú, és mégsem hoztak távoltartó határozatot.
Elmulasztotta a kormány a családon belüli erőszak áldozatainak és tanúinak biztonságát garantáló szabályokra vonatkozó törvénytervezet elkészítését. A kormányzat nem tett eleget ama feladatának sem, hogy bővítse és korszerűsítse a biztonságos menedékház-hálózatot, és állítson fel a családon belüli erőszak áldozatai számára speciális áldozatvédelmi kríziskezelő központokat az erőszak elől menekülő nők, gyermekek és más bántalmazott hozzátartozók számára. Az egyetlen háromfős, ideiglenes jelleggel április végéig az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal keretében működő tanácsadó iroda az objektív feltételek hiányában nem nyújthat komplex szolgáltatást, és eleve nem a menekülő nők befogadására hozták létre.
Összességében tehát sajnos azt vagyunk kénytelenek megállapítani, hogy a kormány elszabotálta a családon belüli erőszak elleni nemzeti stratégiáról szóló országgyűlési határozatban foglalt feladatai végrehajtását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
