SZÁSZFALVI LÁSZLÓ
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Örülök, hogy talán sikerül elmondanom hozzászólásomat.
Kedves Képviselőtársaim! Az alkotmányossági aggályainkról már szóltam a vezérszónoklatunkban, illetve Répássy Róbert képviselőtársam kiválóan és részletesen kifejtette gyakorlatilag ugyanazokat az aggályokat, amelyekkel mi magunk is tökéletesen egyetértünk, ezért erről nem kívánok túl sokat beszélni. Pusztán azt szeretném megfogalmazni, hogy ezt a törvényjavaslatot nagyon nagy jó szándékkal is maximum tűzoltásnak lehet tekintenünk, de semmiféleképpen nem lehet megelőzésről beszélni, amikor erről a törvényről beszélünk.
Ez a törvényjavaslat egyébként, mint ahogy többen is elmondták, a 45/2003. számú országgyűlési határozat pusztán egyetlen mondatának, a határozat által megfogalmazott sok-sok kormányzati feladatnak egy pontját jelenti, csak megismételni tudom az előttem szólókat a tekintetben, hogy sok-sok feladatról szó sincsen, szó sem esett, vajon mi van ezen kormányzati feladatok megvalósításával. Szeretnék én is néhány gondolatot elmondani magával a családon belüli erőszak fogalmával kapcsolatban, amellyel mint elnevezéssel semmiféleképpen nem tudunk egyetérteni, szerintünk ez az elnevezés, ez a megfogalmazás nem jó, nem felel meg azon jelenség leírására, amiről beszélünk és amiről vitatkozunk.
Egyébként szeretném felhívni kedves képviselőtársaim figyelmét, hogy a nemzetközi dokumentumokban, amelyekre az ominózus országgyűlési határozat több esetben hivatkozik, ez a terminus technicus nem is szerepel, sokkal inkább beszélnek a nemzetközi dokumentumok, illetve a nemzetközi szakirodalom a párkapcsolati erőszakról, illetve a házon belüli, otthonon belüli, nők és gyermekek elleni erőszakról. Az a meglátásom, hogy ez azért fontos, azért fontos erről beszélni és erről vitatkozni, mert tulajdonképpen ezzel a törvénnyel fogjuk bevezetni a magyar jogrendszerbe ezt a terminus technicust, ezt a terminológiát a két országgyűlési határozatot követően.
Egyébként az esetek túlnyomó többsége - a szakirodalom egyes leírásai szerint - nem az úgynevezett klasszikus házassági kapcsolatokban, hanem valamely, párkapcsolatnak nevezhető kapcsolatban történik meg.
Itt megállok megint egy pillanatra, amikor adatokról és statisztikákról beszélünk: nincsenek pontos adataink erről a jelenségről. Itt a mai vitában is sokan sokféle statisztikai adatot idéztek. Ezekre így vagy úgy, vagy amolyan módon hivatkoztak, és én azt gondolom, ez is figyelmeztető jel; és szeretnék utalni a 115/2003. számú országgyűlési határozat témára vonatkozó első mondatára, amely úgy hangzik, hogy a családon belüli erőszakról nem rendelkezünk reális ismeretekkel. Nos, akkor a kérdés rögtön adódik - ezt vezérszónoklatomban is elmondtam, most szeretném egy kicsit tovább hangsúlyozni ezt a gondolatot -, hogy nagyon hiányzik e törvény mellől, e törvény mögül egy társadalmi hatásvizsgálat, egy kormányzat által elkészített társadalmi rétegvizsgálat. Miért nem tartotta és miért nem tartja fontosnak a kormány az elmúlt egy esztendő alatt egy ilyen társadalmi hatásvizsgálatnak vagy egy társadalmi rétegvizsgálatnak az elkészítését? Azt gondolom, egy olyan fajsúlyú kérdésről beszélünk, vitatkozunk, nemcsak a törvényjavaslat szövegével összefüggésben, hanem sokkal szélesebb körben, hogy megérte volna, fontos lett volna, lényeges lett volna, ha a kormányzat egy ilyen háttéranyagot, háttérvizsgálatot, hatásvizsgálatot elkészített volna.
Többen elmondták, én is megerősítem, hogy az intézményrendszer teljes mértékben hiányzik, a feladatot pedig, mint ahogyan eddig is tette a kormányzat, az önkormányzatok nyakába kívánja rakni. Konkrétan a 115/2003. számú országgyűlési határozat expressis verbis kimondja, hogy az önkormányzatok feladata lesz a krízisintervenciós szállás biztosítása - és ott még találunk több egyéb felsorolást is a feladatok körében az önkormányzatoknál. Tehát a kormányzat kifejezett szándéka az, hogy ezt a feladatot, ezt az eléggé komoly és megterhelő feladatot egyértelműen az önkormányzatok felelősségi körébe helyezze.
Egyébként maguknak az áldozatoknak a véleménye is megosztott arról, hogy vajon ez a törvényjavaslat alkalmas-e ennek a valóban súlyos ügynek a rendezésére és megoldására. Én csak egy múlt heti rádióműsort szeretnék ideidézni. Ebben a múlt héten elhangzott rádióműsorban egy áldozat éppen azt mondta el és éppen azt fogalmazta meg, hogy az ő látása szerint a távoltartásnak ez az új intézményrendszere inkább vissza fog ütni, mint hogy hatással legyen a probléma megoldása irányában, a bántalmazó fél a későbbiek során még agresszívebb lehet, és mi történik utána, mit tud tenni a család vagy a házasfél, vagy az otthonban élők.
Nem szeretnék abba a vitába részletesen belemenni, hogy vajon férfiak vagy nők vannak többségben az áldozatok között, mert sajnos azt kell mondjuk, hogy szinte mindegy - valószínűleg nem ilyen numerikus megközelítést kell alkalmazni. Ám képviselőtársaim figyelmébe ajánlom Ranschburg Jenő pszichológus kiváló tanulmányát, amely a múlt évben jelent meg az Élet és Irodalomban. Rendkívül figyelemre méltó tapasztalatokat és adatokat sorol fel ebben a tanulmányban, amelyeket, azt gondolom, nem mellőzhetünk egy ilyen súlyos és ilyen fajsúlyú vitában. Lezsák Sándor képviselőtársam már utalt ezekre a gondolatokra.
Mi tehát a megoldás, meglátásunk szerint mi lenne a megoldás? Meglátásom szerint mindenképpen a legkézzelfoghatóbb megoldás egy pozitív családkép bemutatása és megerősítése, egy egységes nemzeti családstratégia kidolgozása és egy integrált családtámogatási rendszer, amit nem kellene négyévente megváltoztatni, nem lehetne ciklusonként újra és újra megcsapolni és újragondolni, hanem sokkal inkább továbbfejleszteni kellene ezt a pozitív családkép-megerősítést, egy egységes nemzeti családstratégia működtetését és egy integrált családtámogatási rendszer konkrét működtetését.
Nem lehet és nem lehetséges erre a valóban rettenetes és bonyolult problémára, mint az otthonon belüli erőszak, anélkül választ és megoldást találnunk, hogy pozitív családképet próbálnánk teremteni, és családstratégiában és koncepciózus családtámogatási rendszer megvalósításában tevékenykednénk együtt és közösen.
Felelősségekről is szó volt már a mai vitában. Azt gondolom, hogy valóban a médiának, a politikának, a közéleti és közösségi felelősségvállalásnak rendkívüli felelőssége van a társadalmi köztudat, közgondolkodás pozitív alakításában. Tehát azt gondolom, hogy ez lenne az első és legfontosabb, hogy ebben tudjunk hatékonyan előrelépni.
(21.10)
A nevelésről is volt szó. Én is szeretném ezt aláhúzni még egyszer, hogy rendkívül nagy kihívás előttünk az, hogy az egyébként - talán mondhatom mindannyiunk nevében - jól működő magyar oktatási rendszerbe bele kellene építenünk, úgy is fogalmazhatnánk, egy erkölcstan tantárgyat, de millió és egyféleképpen lehetne megfogalmazni. Elképzelhetetlen az, hogy gyermekek, fiatalok ezerszámra úgy nőnek fel a magyar oktatási rendszerben, hogy semmiféle olyan jellegű nevelést, olyan jellegű segítséget nem kapnak, ami kifejezetten a közösségi erkölcsre, illetve a családi életre nevelést szorgalmazhatná.
Kedves Képviselőtársaim! A konkrét költségvetési támogatásról is kellene beszélni. Megítélésem szerint a költségvetési támogatás mindig tükrözi egy-egy kormányzatnak, a mindenkori kormánynak ez irányú filozófiáját és értékrendjét. Tehát azt gondoljuk, hogy rendkívül fontos lenne az, hogy a mindenkori állami költségvetésben évről évre valóban legyen meg az a konkrét költségvetési háttere ezen intézményrendszer létrehozásának, ezen társadalmi közgondolkodás pozitív változtatásának, pozitív segítésének, pozitív ráhatásának, amely nélkül természetesen elképzelhetetlen, hogy előrelépjünk.
Gusztos Péter képviselőtársam többször hivatkozott a Néma tanúk mozgalmára, amely rendkívül szimpatikus számomra, akik az otthonon belüli erőszak ellen harcolnak, és miközben ezt a gondolatsort fejtegette, akkor eszembe jutott a Néma sikoly című film, amely a megfogant élet megölése ellen harcol és küzd. Azt hiszem, hogy nekünk ezt az egészet együtt kellene látnunk, és együtt kellene értenünk e kettőt, azaz mindannyiunknak minden életellenes erőszakot el kellene ítélnünk és el kellene utasítanunk, és azt gondolom, hogy ez a fajta szellemiség, ez a fajta lelkiség, ez a fajta hozzáállás segítené általában a mindenkori erőszak elleni fellépést, így az otthonon belüli erőszak elleni fellépést.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
