URBÁN ÁRPÁD
URBÁN ÁRPÁD
URBÁN ÁRPÁD (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt frakciójának tagjaként, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság, valamint az ifjúsági és sportbizottság tagjaként szeretném kifejteni a véleményemet a T/9837-es, a családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban.
A bizottságainkban már hetekkel ezelőtt e törvény átment, és azt általános vitára természetesen alkalmasnak találták. Igen nehéz döntést jelentett a tisztelt Ház vezetésének, hogy első helyen végül is kijelölt bizottságként az emberi jogi vagy az alkotmányügyi bizottság legyen a kiemelt. Természetes, hogy az ilyen összetett jogi kategóriák miatt az első helyen való kiemelést az alkotmány- és igazságügyi bizottság kapta.
A családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló 45/2003. (IV. 16.) országgyűlési határozat sokat segített már az elmúlt esztendőben is, de nem eleget. Megszabta a határozat a kormányzati, társadalmi és a különböző civil szervezetek feladatait. A minisztériumok igyekeztek kiszedni a tárcájukra eső kötelezettségeiket, mint a gyermekeket érintő bántalmazás, azok elhanyagolása, a családon belüli erőszak emelkedő volta, és a többi. Mint gyakorló iskolaigazgató naponta érzem, tapasztalatom e soron lévő törvénytervezet mielőbbi létrehozásának, megvalósításának szükségességét. Valamennyien tudjuk, hogy az iskola mindig is tükre volt valamilyen módon a társadalomnak, ahol ugyan nem direkt, nem teljesen közvetett módon, de mindig megjelentek a családok gondjai, esetleges örömei is.
A családi pótlékok megjövetele, a segélyek osztása utáni napokon sajnos megjelentek, megjelennek a kialvatlan szemű gyermekek, még téli hidegben is tapasztaltam a napszemüveget viselő szülőt, aki elkísérte gyermekét az iskolába. Nem ritka és végtelenül nehezemre eső látvány, amikor az esetek jelentős százalékában valamelyik tanulómat magamhoz hívom, mert éppen kérdezni szeretnék tőle valamit, és a gyerek félve jön hozzám, eleve úgy viselkedik, mint aki fél attól, hogy most valami probléma lesz, pedig soha gyerekhez nem nyúltam, de valaki ezek szerint kellett hogy kialakítsa benne azt a reflexszerű tevékenységet, amellyel közeledik a felnőttekhez. Sajnos előfordul, különösen olyan iskolában, ahol a roma tanulók száma, méghozzá a Nógrád megyei roma tanulók száma az iskolában 34 százalékos. Igen nagy problémát jelent ez tulajdonképpen valamennyiünk számára. Nem arról van szó viszont, nehogy félreértés essék, hogy csak a roma tanulóknál fordul elő családon belüli erőszak, de sajnos az esetek nagy százalékában ezeknél ez a tény nagyobb százalékot mutat.
Kisebb létszámú intézményekben részben pótolni lehet a családban hiányzó összetartó erőt, sok esetben a hiányzó szülői és családi szeretetet, de az elcsattanó pofonokat nem lehet semmissé tenni. A családon belül megszégyenített, megalázott gyermekek a legkülönfélébb pótcselekedetekkel akarják feledtetni társaikkal az őket ért atrocitásokat - előjön a tiltott dohányzás és a különböző olyan dolgok, amelyekkel a többiek fölé szeretnének valamilyen módon kerülni, tetoválások tintával, sajnos valóságos módszerekkel is, és így tovább. Nagyon fontos, hogy ezt a nevelőtestület valamennyi tagja úgy kezelje, ahogy ezt kezelni lehet: megértéssel, aggódással, odafigyeléssel, valamennyi érintett figyelmének e tényre való irányításával.
Kell tehát az a törvény, amely előttünk áll, kell a családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartás törvénye, amely javaslat elsősorban, olvastuk, az osztrák modell négy pillérére támaszkodik, ezek a rendőrség, a családjogi bíróság, a civil szervezetek és nem utolsósorban a büntető igazságszolgáltatás. Fontos, hogy e fogalom meghatározása teljesen eltérő a más erőszakos cselekedetektől. Itt a családon belül kell tulajdonképpen valamilyen módon külsősként beavatkozni, ami különleges odafigyelést igényel a törvénytől és a beavatkozóktól egyaránt.
(18.50)
Tapasztalatom az, hogy nagyobb gondot az ideiglenes távoltartó határozat meghozatala fog okozni, mert ez gyakrabban fordul elő, ennek meghozatalára kevesebb idő jut talán, legalábbis jó lenne a kevesebb idő, hiszen nagyon fontos volna a mielőbbi rend biztosítása a családon belül, melynek célja a bántalmazás megismétlődésének elkerülése.
Igen nagy jelentőségű tény, hogy a rendőrség a távoltartást hivatalból, de kérésre is elrendelheti. Fontos, hogy a bántalmazó kiemelhető legyen mielőbb abból a közegből, ahol áldatlan tevékenységét kifejti. Nagyon felerősödik a különböző családsegítő, ifjúságvédelmi és nagyon-nagyon sok intézmény és civil szervezet felelőssége e tekintetben.
Szem előtt kell tartani, hogy a törvényjavaslat majdani törvénnyé hozatala után pluszfeladatokat fog jelenteni a benne részt vevőknek. Ezért helyes a kellő idő biztosítása a hatálybalépés időpontjáig. Kell a megfelelő jelzőrendszer kialakítása, iskolák, óvodák, civil és állami intézményrendszer szükségeltetik. Jelen pillanatban - különösen téli időben - nem hiszem, hogy megoldást tudna jelenteni a távoltartottak számára az amúgy is túlzsúfolt hajléktalanszállói rendszer, tehát mindenképp pénz kell e törvény megvalósításához, mégpedig nem is kevés. Nagyon jelentősnek tartom azt a tényt, hogy a törvényjavaslat egy új, a 64/A. §-sal egészül ki, amely a büntetőeljárás soron kívüli lefolytatását írja elő abban az esetben, ha a bántalmazást kiskorú sérelmére követték el.
Minimálisra kell csökkenteni a másodlagos áldozattá válás veszélyét, további kihallgatószobák gyermekek részére is használható létrehozása elkerülhetetlen, ugyanúgy, mint az ez ügyben megvalósítandó egységes szemlélet valamennyi résztvevő részéről.
Jelentős szerepe lehet annak az együttműködésnek, amely az Egészségügyi, Szociális és Családügyi, valamint a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium között kell hogy megvalósuljon. Ajánlatos volna a veszélyeztetett gyermekek időszakos kiemelése a környezetből, táboroztatni, erdei iskolai programokban részt vetetni - és így tovább, és így tovább - kell ezeket a gyerekeket, hogy minél jobban próbáljuk feledtetni velük azt a világot, amelyben kénytelenek élni, és próbáljuk meg segíteni őket másfajta, általuk jobbnak képzelt jövő kialakítására. Ehhez az kell természetesen, hogy az iskolai követelményeknek próbáljanak mindennek ellenére maximálisan megfelelni. Kellenek kríziskezelő központok, ahol az anya esetleg a gyermekével együtt is elhelyezhető, akik az erőszak elől valamilyen módon menekülni próbálnak.
A törvény létrejötte kapcsán el kell érnünk, hogy az oktatási intézmények nevelési programjaikban kiemelten kezeljék a családokon belül érezhető erőszak valamilyen megelőzését. Kellenek komplex programok, amelyeket a tantestületek, egészségügyi dolgozók, védőnők és mindenki, aki a gyerekek közelében él és dolgozik, közösen dolgozzanak ki e nagyon fontos terület további terjedésének megállítására, illetve visszaszorítására.
E gondolatokat a már meglévő országgyűlési határozat is leírja. Nyilvánvaló, hogy illetékeseknek erre megfelelő anyagiakat kell biztosítaniuk; a szakmai felkészítésű pedagóguskollégáim nincsenek erre igazándiból felkészítve, legfeljebb az iskolánként meglévő egy-egy ifjúságvédelmi felelős kapott valamifajta képzést, de ez túl kevés ahhoz, hogy a törvényi előírást maradéktalanul - akár oktatási, akár egyéb intézmények - a jövőben teljesíteni tudják.
Kedves Képviselőtársaim! Nagyon szeretném, ha az uniós tagságunkkal együtt járó sok-sok tennivaló sorába beépíthetnénk e fontos törvény minél eredményesebb előkészítését és annak majdani megvalósítását. Nem lehet magánügy a családon belüli erőszak megakadályozása, nem lehet csak a rendőrség, csak az önkormányzat vagy a médiák és egyebek feladata. Valamennyiünk közös, felelősségteljes ügye kell hogy legyen a családokon belüli erőszak terjedésének megállítása és az annak megszüntetéséért való küzdelem. Kérem hát e küzdelemre kedves képviselőtársaimat és mindenkit, aki képes tenni e nemes cél érdekében.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
