FARKAS IMRE
FARKAS IMRE
FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatva a sort, ami a kártalanítással kapcsolatos módosító javaslatokat illeti, amelyikhez hozzá szeretnék szólni, az 52., 53. és 56. sorszámot viseli, és Jauernik Istvánnal nyújtottam be ezeket a javaslatokat. A kormány előterjesztése gyakorlatilag kibővíti azt a kört, ami a törvény erejénél fogva korlátozza az eddigiekhez képest is a kártalanítási lehetőséget. A javaslataink ezt a szándékot igyekeznek visszavenni különböző mértékben. Az egyik mérték az, hogy egyáltalán ne változtassunk a korábbi gyakorlaton, ami a kártalanításra megfogalmazódott, vagy pedig csak egy-egy elemét hagyjuk el annak a körnek, ahogy a kormány ezt ki akarja egészíteni.
A véleményünk ugyanis az, hogy a kártalanítási szándék állami korlátozása kevésbé szimpatikus azoknak az embereknek a körében, akiket ez érint. Lehet, hogy az állam számára ez egy teljesen jogos elvárás, környezetvédő szervezetek ezt nagyon jó szívvel veszik, ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy azok az emberek, akik ebből a földből élnek, vagy a földből egészítik ki jövedelmüket, nem szenvedhetnek hátrányt azért, mert az állam bizonyos kártalanítást nem tud időben teljesíteni. Márpedig itt ez történt gyakorlatilag az elmúlt években, hiszen 1996 óta nem készült el az a kormányrendelet, amelyik a kártalanítást valamilyen módon szabályozta volna.
Ezért ezzel nem értünk egyet. Úgy gondoljuk, hogy a múlt hibáit nem lehet felróni az érintett földtulajdonosoknak, akik most azért szenvednek hátrányt egy újabb törvénymódosítással, mert három kormány az elmúlt időszakban nem teljesítette idevágó kötelezettségeit. A kártalanítási kör pedig azért is bővült még ezen túl, mert a különböző nemzeti parkok és a minisztérium oly mértékben növeli azt a területet, amelyet védetté akar nyilvánítani, hogy gyakorlatilag ezzel az államnak pénzügyi szempontból nem is lehet lépést tartani, és nemcsak birtokba akarják venni ezt a területet, hanem rendkívül nagy mértékű korlátozásokat is akarnak bevezetni. Márpedig ha a korlátozás nagymértékű, akkor a korlátozással együtt jár egy kártalanítási kötelezettség, amit az állam eddig is beígért általában, és nagyon kis mértékben teljesített, de rendkívül nagy az elmaradás ezen a területen. Ezért gondoltuk, hogy a kormányzati szándék ezen részét egy kicsit visszább vennénk.
Néhány mondatot elmondanék még konkrétan ezzel a kormányrendelettel kapcsolatban, amire az előbb is utaltam, hogy a törvény megfogalmazza, hogy majd egy kormányrendelet fogja a kártalanítás részleteit szabályozni. Ez nem született meg, ki lehet számolni, hogy hét év alatt, nyolc év alatt, és a törvény ezt most is csak beígéri. Javaslatot tettünk az 56. ajánlási pontban beadott módosító javaslatunknál, hogy fogalmazzunk meg konkrétan egy határidőt erre nézve, és beírtuk, hogy ez a kártalanításról szóló kormányrendelet 2004. december 31-ig készüljön el. Ha eddig sikerült erre hat-nyolc évet várni, akkor most már jó lenne, ha, mondjuk, egy fél év elteltével ez a kérdés megoldódna.
Sajnos, azt látjuk a módosító javaslatunkból, hogy bár több bizottság támogatja indítványunkat, a kormány nem támogatja ezt. Márpedig az a véleményünk, hogy ha előrehaladott állapotban van ennek a kormányrendeletnek a kimunkálása, és a gazdák erre már, mondtam az előbb, hat-nyolc évig is vártak, akkor ideje lenne valóban olyan törvényt és rendeletet alkotni, ami alapján most már ez a kártalanítás érdemben elkezdődhet. Erre irányulnak a javaslataink, és kérem az előterjesztőt és képviselőtársaimat is, hogy ezeket legalább tartalmilag támogassák.
Köszönöm.
