PÜSKI ANDRÁS
PÜSKI ANDRÁS
PÜSKI ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő, a pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvénytervezet látszólag technikai jellegű, mégis olyan sok elemet tartalmaz, amely nem is ebbe a csomagba, hanem más, alapvető törvényekhez tartozna. Ez, úgy érzem, nem a legkorrektebb előterjesztői megoldás, hiszen a törvény, a salátatörvény egyes részeivel való egyet nem értés az egyébként jó, elfogadható és támogatható részek elutasítását is magában foglalja, amiért aztán persze lehet szidni az ellenzéket.
A tervezet pénz- és biztosítóintézeti részei döntően a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének korábbi javaslatain alapulnak, és lehetővé teszik a jogosulatlan, illetve államilag nem ellenőrizhető forrásgyűjtés intézményi megakadályozását. Ez már önmagában is bizonyítja, hogy a Szász Károly ellen felhozott szakmai kifogások valójában hamisak voltak, hiszen törvényt kellett ahhoz módosítani, hogy a lakosság kifosztására szerveződő vállalkozások ellen a felügyelet kellően hatékonyan felléphessen. Az már egy másik kérdés, hogy miért csak a PSZÁF a felelős, és a bűnüldöző szervek hogyan, miért nem lépnek, léphetnek fel a csalárdságok ellen.
A tervezetnek - mint ahogy sok más közérdekű, a lakosság jelentős részét érintő pénzügyi szabályozásnak - az a legnagyobb fogyatékossága, hogy nem közérthető, indokolatlanul bonyolult, magán viseli azt a kissé cinikus, az egyszerű polgárok félrevezetését valójában nem valódi bűnnek, hanem ügyes üzletnek tekintő kártékony mentalitás bizonyos jellemzőit.
(18.10)
A benyújtott tervezet több törvény módosításait tartalmazza. Az első a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény módosítása. Erről elmondható, hogy a banktitok oldása mindaddig helyes, ameddig az adatokhoz hozzáférők köre technikailag is jól lehatárolható. Ez a szabályozás azonban az eddigi korlátozásokat tovább oldja anélkül, hogy a hozzáférésre vonatkozóan szervezet- és személyazonosítási, valamint dokumentálási kötelezettséget, illetve módszert írna elő.
Az állami adatbázisok jogellenes lemásolásának felelős kormánytisztviselők részéről elkövetett, mindenféle következmény nélkül maradt tette is azt bizonyítja, hogy az állami rendszerbe bekerülő banktitok is időnként politikai, de a gazdasági versenyben is jól alkalmazható manipuláció tárgyává válhat.
Fontos lenne, hogy az ügyfélnek a kiszolgáltatható banktitokkörre vonatkozó nyilatkozata ne lehessen része a szerződésnek. Ez ugyanis magában hordozza azt a lehetőséget, hogy a nyilatkozat nem egyedileg, hanem a több száz oldalas, úgynevezett általános feltételre vonatkozó utalás formájában lesz a szerződés része. A bank- és biztosítási titok minden további lazításával csak akkor szabad egyetérteni, ha az adatkérők azonosítására, a jogosultság hibamentes megállapítására, a biztonságos adatkezelésre vonatkozó eljárási szabályok is egyidejűleg életbe lépnek. Ezek nélkül a banktitok csak annak marad titok, akinek nem érdeke, illetve nincs elég pénze azt megismerni. A biztosítéknyújtó, úgynevezett kezes informálódási jogának megadása azonban nagyon helyes és már régen időszerű lépés.
Nézzünk néhány konkrét észrevételt! A 7. §-hoz kapcsolódóan az adatkérésre feljogosított külföldi intézményeket egy mellékletben fel kellene sorolni, mert így leírva kissé parttalannak tűnik a dolog, és magában foglalja a titoksértés lehetőségét. A 9. §-nál és más helyeken is a külföldi pénznem használata esetén az alkalmazandó árfolyamot pontosan meg kell határozni. Több szakasznál is szükséges lenne a definíciók pontosítása, törzsszövegben vagy mellékszövegben való megadása.
A 16. §-hoz kapcsolódóan feltétlenül szabályozni kellene a hirdetés és más kategóriák esetén az interneten történő cselekményeket is, mert rohamosan fejlődő világunkban ennek egyre nagyobb jelentősége lesz, egyre szélesebb körben fog terjedni. A 17. és 20. §-nál a magyar bíróság illetékességét és a magyar nyelv használatát minden olyan tranzakcióban, amelyben a pénz- és biztosítóintézet ügyfele magyar állampolgár, kötelezővé kell tenni, amelyről érvényesen ne lehessen az ügyfelet szerződésileg, például az általános feltételekre hivatkozva lemondatni.
A tervezet második része a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló törvény módosítása, amelyhez ugyancsak lenne néhány konkrét észrevételünk. Véleményünk szerint a 29. § (2) bekezdésében és más jogszabályi helyeken is az értékvesztés fogalmát valami számvitelileg beazonosítható módon kellene meghatározni. A (3) bekezdésben meg kell határozni azt is, hogy mely vagyoni elem vagy tárgy visszavásárlási vételára vehető fedezetként figyelembe.
Az (5) és (6) bekezdésben foglaltakkal azonban nem lehet egyetérteni. Véleményünk szerint az ilyen üzletek megkötésénél ugyanannyi a nyerés, mint a vesztés esélye azzal, hogy a kockázat átláthatatlanabbá válik. Az árfolyamkockázat ellen ne a hitelintézetnek legyen kötelező, hanem az ügyfélnek legyen lehetséges védekeznie.
A következő módosítandó törvény a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény. A módosítások egy része nagyon időszerű volt, kár, hogy nem előbb hozták meg ezt a szabályt, mert sok egyszerű magyar ember kifosztását lehetett volna talán ezzel megakadályozni. A 46. §-nál például a portfólióarányokkal történő manipuláció, a szerkezeti előírások megsértése igen gyakori módja a befektetők megkárosításának. Az arány megsértéséhez ezért szigorú szankciót és nyilvánosságra hozatali kötelezettséget kellene előírni mind az alapkezelő, mind a felügyelet részére. Mindezen kívül ennél a törvénynél is több technikai jellegű módosító javaslat található.
Tisztelt Országgyűlés! A javaslat által talán leginkább módosítani kívánandó törvény a május 1-jén, tehát két nappal ezelőtt életbe lépett biztosítási törvény. A biztosítási szektor, mint tudjuk, tevékenységével átszövi az egész gazdaságot, szolgáltatásai mind a polgárok, mind a vállalkozások számára nagyon szükségesek. A felhalmozott tartalékok tőkepiaci megjelenítésével a biztosítási szektor közvetve is hat a reálszféra működésére, bővíti a tőkepiacon elérhető forrásokat, kiterjeszti a gazdaság finanszírozási lehetőségét. Negyvenéves elmaradásunk ellenére a magyar biztosítási piac jelenleg Európa egyik legdinamikusabban fejlődő piaca, az immár tartósan évi 20 százalék körüli fejlődés igen jelentősnek mondható. A magyar háztartások mintegy kétharmada rendelkezik valamilyen biztosítással, és ezzel Magyarország a közép-európai országokban a középmezőnybe tartozik.
A biztosítások száma azonban, úgy gondolom, az uniós csatlakozást követően tovább fog nőni, mivel napjainkig a felnőtt lakosság mindössze egyharmada kötött szerződést valamelyik biztosítótársasággal. A biztosításban alapvető fontosságú a biztosítók iránti bizalom, amelynek alapvető feltétele a megfelelő jogi keretek megteremtése. A biztosítási törvény változtatásait figyelve, még mielőtt a részletekbe belemennénk, több különös dologra lehetünk figyelmesek. Ezek közül azzal kezdhetnénk, hogy rendkívül érdekes, hogy még a tavaly elfogadott, idén május 1-jén hatályossá váló új biztosítási törvény életbelépése előtt már fölvetődött a parlamentben ezen törvény módosítása. Ez különös, és fölveti, hogy milyen előkészítő munkát végzett a Magyar Országgyűlés a tavalyi év folyamán, milyen oka lehetett ezen részek újratárgyalásának, hiszen semmi olyan alapvető változás nem történt a törvény elfogadása óta, ami indokolttá tenné azt, hogy egy jól előkészített, szakmailag megalapozott törvényt a hatálybalépését követően rögtön módosítani kellene.
Az is érdekes, hogy több olyan szabályozást, határidőt tartalmaz a május 1-jén életbe lépett biztosítási törvény, amelyet az előttünk fekvő tervezett módosítás még kíván. Ilyen például a biztosításai alkuszokra vonatkozó felelősségbiztosítás mértéke, annak bevezetési időpontja, amely az életben lévő törvény szerint jelentősen megemelkedik május 1-jétől, azonban a tervezett jogszabály ennek bevezetését 2005 január 1-jére kitolja. Ez nem baj, sőt jó, azonban bizonytalanságot, szabályozatlan űrt hagy maga után, ugyanis ezek a cégek nem tájékozottak, és nem tudják, hogy május 1-jétől mi hogyan vonatkozik rájuk, milyen értékű szerződéssel kell rendelkezniük.
Egy jó biztosítási törvény célja kettős kell hogy legyen. Egyrészt védenie kell a fogyasztók érdekeit, másrészt szabályoznia kell a piacot. A Magyar Demokrata Fórum fontosnak tartja a fogyasztók érdekvédelmének minél teljesebb megvalósítását, mivel a fogyasztó a valóságban egyre inkább a pénzügyi szolgáltatások esetenként egymást helyettesíteni képes több fajtájával szembesül, és csak igen nehezen képes jó, megalapozott döntést hozni. A törvényalkotók legfőbb célja olyan szabályozás létrehozása kell hogy legyen, amely úgy illeszkedik az EU irányelveihez, hogy közben maximálisan figyelembe veszi a hazai sajátosságokat, és egyenlő esélyeket teremt a piac minden szereplője számára.
A törvényjavaslat főleg szakmai jellegű pontosításokat tartalmaz, néhány konkrét javaslatra térnék ki. A 74. § módosítja a biztosítási törvény 35. § (2) bekezdésének egy pontját, és az utolsó mondatából az “előkészítő” szó elhagyását tervezi. Véleményünk szerint ez nem helyes, mivel nem kívánatos, nem szükséges regisztrálni azokat, akik csak az üzlet felhajtásában vagy a kapcsolat fenntartásában vesznek részt. A javaslat pontosításként tartalmazza a biztosítási szerződésekre alkalmazandó jog meghatározását is, konkrétan kitér arra, hogy bizonyos esetekben milyen jogszabályokat kell figyelembe venni.
A biztosítási törvény módosításakor, már tavaly is felvetettem a 114. § (1) bekezdésében ismét napirendre került változtatásokkal kapcsolatosan, hogy egy eddig új, Európában is ismeretlen intézmény került bevezetésre, az igényfelmérés.
(18.20)
Ennek keretében arról van szó, hogy az életbiztosítási szerződések esetében a szerződéskötés előtt a biztosító, illetve a biztosításközvetítő köteles felmérni az ügyfél igényeit. Ez bizonyos mértékig helyes, azonban súlyos aggályokat vet föl. A szerződéskötés előtt a biztosító eddig kizárólag a kockázat elvállalása szempontjából lényeges körülményeket mérte föl - életkor, egészségi állapot, s a többi -, és törvényi felhatalmazás alapján kizárólag ezeket az adatokat kezelte. Az igényfelmérés intézménye azt jelenti, hogy ezentúl a biztosítóknak és biztosításközvetítőknek a kockázat elbírálásához szükséges adatokon kívül be kell szereznie és kezelnie kell egy sor olyan személyes adatot is - például köz- és magántartozások, családtervezési elképzelések, kulturális, életviteli és utazási szokások -, amelyekre nincs szükség, tehát a célhoz kötöttség megkérdőjelezhető. Ráadásul ezeket a személyes adatokat kérés esetén ki kell adni az állami szerveknek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Összegzésképp elmondhatjuk, hogy a pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó törvények tárgyalásakor mindenképp szem előtt kell tartatunk, hogy ugyan megfigyelhetők a piaci verseny jellemzői a gazdasági társaságok között, sőt, néha ezek igen élesek, de az állampolgárok még ezzel együtt is rendkívüli módon kiszolgáltatottak a pénzügyi szervezetekkel szemben.
A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint nem szabad megengednünk, hogy a polgárok egyedül, kiszolgáltatottan, időnként megalázottan álljanak a multinacionális bankok és biztosítók pultjai előtt. Mi olyan törvényt tudnánk támogatni, amely sokirányú, és megfelelő védelmet biztosít a kisemberek, a magyar polgárok számára.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
