DR. BARTHA LÁSZLÓ
DR. BARTHA LÁSZLÓ
DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): (Hordozható mikrofonba:) Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Az elmúlt hónapokban képviselőtársaim számtalan esetben szólaltak fel, különböző kórházak sorsáért aggódva. Ezek az intézmények több százezer, az ország különböző helyein élő ember ellátásáért felelősek. Csak emlékeztetőül: Selmeczi Gabriella, Martonosi György, Potápi Árpád és Vitányi István képviselőtársaim önhöz intézett kérdéseit Makó, Bonyhád és Berettyóújfalu kórháza érdekében tették fel. Azért voltak kénytelenek felszólalni, mert a magyar kórházak kevesebb pénzt kapnak, mint amennyi az alapvető működésükhöz szükséges volna.
A sort sajnálatos módon folytatnom kell, hiszen az év eleji adatok tanúsága szerint Szeged megyei jogú város gyermekkórháza az idén közel 20 százalékkal, azaz egyötödével kapott kevesebb pénzt, mint amennyi egyébként a tavalyi rossz finanszírozás mellett is megillette volna. Egy olyan intézményről van szó, amely százéves múlttal büszkélkedhet, egy olyan intézményről, amely több mint 300 ezer ember ellátását biztosítja, olyan intézményről, amely saját erőből folyamatosan példaértékű fejlesztéseket folytatott az elmúlt években. Önök, szocialisták egy olyan kórházat küldenek padlóra, melynek szakmai tevékenysége országon belül és országhatáron kívül is elismert, amely Európa-szintű ellátást biztosít a környéken élő gyermekeknek.
Miniszter úr, mit tegyen az a vezető, aki ilyen eredményeket ért el, és most a szocialista kormány ebbe a méltatlan helyzetbe sodorja? Talán minden ötödik dolgozójától váljon meg? Talán álljon ki a portára, és minden ötödik szülőnek, aki gyermekét hozza, mondja azt, hogy az ő ellátása már nem biztosított? Talán minden ötödik asztmást, mandulaműtétre várót, cukorbeteget, égés vagy vércsere miatt intenzív terápiára szorult gyereket utasítson vissza? Minden ötödik ágyat dobjon ki, és minden ötödik ügyelet vagy rendelési nap esetén írja ki, hogy zárva vagyunk?
Miniszter úr, mint láthatja, teljesen mindegy, hogy kisvárosi vagy megyei fenntartású kórházról, felnőtt-, illetve gyermekintézményről van szó, a baj mindenhol óriási.
Miért lehet azt megtenni ma Magyarországon a kórházakkal, hogy azok igazoltan elvégzett munkáját önök, szocialisták nem fizetik meg? Tudja-e, hogy a szakemberek egybehangzó véleménye szerint, amennyiben független bírósághoz fordulnának a nekik joggal járó pénz megítéléséért, az ítélet kétségkívül számukra lenne kedvező?
Medgyessy Péter és a szocialista kormánya az ön asszisztálásával duplán sújtja az egészségügyet: egyrészről az önkormányzatok kaptak jóval kevesebb pénzt idén, és ezért hullik a kórházakban a vakolat, másrészt az intézmények is kevesebb pénzt kapnak az elvégzett munkájukért, ezért kell betegeket elküldeniük.
Mit kíván tenni, miniszter úr, a válsághelyzet azonnali orvoslására? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Mit kíván tenni, miniszter úr, a szegedi betegek gyermekek érdekében? Végül: kiáll-e a miniszter úr a szegedi gyermekkórház ajtajába (Az elnök ismét csenget.) közölni a szülőkkel, hogy az ő gyermekük kezelését a szocialisták már nem biztosítják? Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
