GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Képviselő Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedvetlenül nézem Schmitt Pál alelnök úrnak, a MOB elnökének mosolygós tekintetét ezen a plakáton, kedvetlenül, mert nincs ok arra, hogy bármilyen módon is örömünket leljük benne. (Derültség a Fidesz soraiban.) Ha azt kérdezi, hogy mit gondolok arról, hogy az egyik párt alelnöke pártpolitikusként nemzeti jelképeinket ilyen módon használja, azt mondom, hogy ez több mint szerencsétlen. Ha azt kérdezi, hogy mit gondolok arról, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke teszi ugyanezt, azt mondom, hogy ez több mint káros.
Vannak szerencsés nemzetek, amelyeknél a nemzeti együvé tartozás felülírja a választott politikai közösséghez, párthoz, eszméhez való kötődés érzését, és soha sehol nem okoz gondot, ha ezeknél a nemzeteknél a versengő pártok a kampányaikban használják a nemzeti jelképeket. Mi Magyarországon, azt gondolom, elrontottunk valamit, és ezt elsősorban azért tehettük meg, mert volt egy párt (Tóth István: Negyven évig rontottátok!), talán a mai legnagyobb jobboldali párt, amelyik úgy gondolja, hogy a haza, a nemzet és az általa hirdetett jobboldali konzervativizmus egy és ugyanaz, és aki ezt nem osztja, az nemzeten és hazán kívül való. És ha egy ilyen állapot van, ott csínján kell bánni a kampánycélokra felhasznált politikai jelképekkel.
Ennél szomorúbb, hogyha egyébként a sport, amely a nemzet egységének egyik alkalmas kifejezője, hasonló módon lesz a politikai csatározások eszköze, tárgya, mint ahogyan, úgy tűnik, egyre inkább ilyenfajta martalékká válik a civil világ, helyenként az igazgatás is. Sajnálom, a helyében is szégyellem magam.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Moraj az ellenzéki sorokban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyelld magad, van rá okod!)
