KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A képviselő úr aggodalmát és így interpellációját is teljesen érthetőnek és jogosnak tartom, köszönöm a felvetést, mert valóban, Magyarország földrajzi helyzetéből következik, hogy több szomszédja viszonylatában is alvízi országnak számít, tehát ki van téve a folyók szennyeződésének, ennek veszélyének. Ezt érzékenyen kell figyelnünk, és a kormány ezt is teszi: figyelemmel kísér minden ezzel kapcsolatos hírt, minden ezzel kapcsolatos fejleményt. (Folyamatos zaj.)
Annak idején az ön által is említett tiszai cianidszennyeződésnek volt két fontos tanulsága: az egyik, hogy Romániában az ökológiai gondolkodás bizony, csakúgy, mint a modern környezetvédelmi eljárások alkalmazása, messze nem meghatározó szerepű, és az is kiderült, hogy ilyen esetben a két ország között a konzultációs és vitarendezési mechanizmus sem kielégítő.
Mi Iliescu elnök 2003. szeptember közepi látogatását használtuk fel arra, hogy valamiféle áttörést érjünk el, mindenekelőtt azt, hogy a 2000-ben hatályba lépett környezetvédelmi egyezményben szereplő környezetvédelmi vegyes bizottság végre megalakuljon, mert 2000-től erre valamilyen okból nem került sor.
(14.40)
2003. szeptember 16-án az elnöki látogatáshoz kötve végül is a vegyes bizottság megtartotta alakuló ülését, és elkezdett működni a két miniszter vezetésével. Ugyancsak ekkor, 2003 szeptemberében született egy egyezmény a határvizek védelméről, amelyben szerepel a kárfelelősség megállapításának módja és a nemzetközi vitarendezési mechanizmusok alkalmazása is. Előnye ennek az egyezménynek, hogy területi hatálya igen kiterjedt, így például a Tisza gyakorlatilag egész romániai vízgyűjtő területére kiterjed, tehát a magyar kormánynak jogalapja van ezt is figyelemmel kísérni, és a szükséges lépéseket mindig megtenni.
Az ön által az interpellációban említett verespataki bányászati tevékenység és a tározó terve 2002 nyarán került nyilvánosságra, és azóta a kormány többször is kért tájékoztatást a román féltől. Sőt, jeleztük magyar és nemzetközi szakemberek bevonásának szükségességét, és jeleztük a veszélyt az Európai Unió brüsszeli Bizottsága felé is. Legutóbb március 16-án a Külügyminisztérium illetékes helyettes államtitkára bekérette Románia budapesti nagykövetét, és tájékoztatást kért, amelyet két héttel később Mircea Geoana román külügyminiszter magyarországi látogatása alkalmával adott meg. Ő hangsúlyozta, hogy a román kormány tudatában van a kérdés érzékenységének, és döntést csak nagyon alapos megfontolás után fognak hozni. Elmondta, hogy semmilyen engedélyt nem adtak ki, az építkezés ennek következtében nem kezdődött meg.
Majd ezt követően a román környezetvédelmi miniszter Persányi Miklós miniszter úrhoz írt levelében is hangsúlyozta, hogy nem adtak ki építési engedélyt, sőt, ilyen engedélyezési eljárás folyamatban sincs. Persányi Miklós miniszter kollégám egyébként látogatást tervez Romániába és az adott térségbe is, hogy személyesen is meggyőződjön a fenti állítások valóságtartalmáról.
Mindenesetre a képviselő úr felvetését, még egyszer hangsúlyozom, jogosnak, indokoltnak tartom, és szeretném megerősíteni, hogy a kormány az ügyet figyelemmel kíséri. Kérem válaszom elfogadását.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
