KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma, a Magyarország uniós tagságát követő egyik napon elsősorban köszönetet kell mondanunk. Meg kell köszönnünk a türelmet, a kitartást és az áldozatvállalást valamennyi honfitársunknak, aki a rendszerváltás kezdetétől a munkájával és a szorgalmával lehetővé tette, hogy a csatlakozás megtörténjen.
Ne tévesszen meg bennünket, hogy ma már milyen természetesnek és szükségszerűnek tartjuk a csatlakozásunkat Európához. Alakulhatott volna másképp is. Ha 1989-90-től kezdve az előző rendszer gazdasági és politikai romjaira nem egy fejlődő országot építünk közösen, ma biztosan nem ünnepelnénk. Ha az elmúlt tizenöt évben a magyar nép nem azoknak a politikai erőknek szavaz bizalmat, amelyek elkötelezettek Európa mellett, ma biztosan a partvonalról néznénk más nemzetek örömét.
Ha az elmúlt időszakban azokra a hamis prófétákra hallgattunk volna, akik szerint a gazdasági átalakulás nehézségeit meg lehet spórolni, akik szerint a piacgazdaságnak van alternatívája, akik minden problémára a demokrácia korlátozását ajánlgatják, akkor biztos fejlődés és jólét helyett a szegénység és az elszigeteltség várna Magyarországra.
Nem volt könnyű az elmúlt tizenöt év; eleinte esett az életszínvonal, nőtt a munkanélküliség. Sokan érezhették hiábavalónak a megpróbáltatásokat. Minél közelebb kerültünk Európához, minél több fal omlott le, annál világosabbá vált, hogy a nyugati álom megvalósulása még több munkát, még nagyobb teljesítményt igényel. De most, a csatlakozást követő pillanatban nyugodtan mondhatjuk, hogy megérte.
Nem tartozom azon politikusok közé, akik olcsó ígéretekkel szokták áltatni az embereket. (Derültség a Fidesz padsoraiból, hangok ugyanonnan: Óh!) Ezért nem mondom... - az európai politikai kultúrával kapcsolatban is lesznek majd javaslataim. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból. - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Ezért nem mondom, hogy a csatlakozás másnapján minden vágyunk megvalósul. Azt mondom, hogy a csatlakozás egy új kezdet Magyarország számára: egy olyan útra lépünk, amely egyedül alkalmas arra, hogy a közös célkitűzéseinket elérjük.
Az európai uniós csatlakozás kevesebb mint csoda, de több mint reménysugár. Ezért köszönettel tartozunk a rendszerváltás utáni valamennyi kormánynak és a jelentősebb politikai erőknek. Elismerést érdemel, hogy a legélesebb szembenállás ellenére is az uniós csatlakozás mellett eddig az összes jelentősebb parlamenti párt kitartott. Elismerés illeti azokat a politikusokat, akik a nehéz időkben sem engedtek a populizmus csábításának, és nem térítették le az országot a kijelölt útról.
És köszönetet mondunk a mai napon mindazoknak, akik az elmúlt évtizedekben azért küzdöttek, hogy Magyarország tagja lehessen a szabad országok közösségének, de sajnos ezt a napot már nem élhették meg. Sokan voltak, akik Európa megosztottsága ellen már akkor szót emeltek, amikor a mai nappal eltűnő határok helyén még vasfüggöny állt: Vásárhelyi Miklós, Petri György, Solt Ottília, Szabó Miklós vagy Antall József, Csengey Dénes, Isépy Tamás és sokan mások valószínűleg életük egyik legszebb napjának tartanák a mai napot, amikor az egykor oly elképzelhetetlennek tartott céljuk megvalósul.
Tisztelt Képviselőtársaim! A szabad demokraták szerint az európai uniós csatlakozás nem egyszerűen gazdasági kérdés. Magyarország egy értékközösséghez csatlakozik, ez a közösség pedig a liberális alapértékekre épül: a demokráciára, a szabadságra, a szolidaritásra és a toleranciára. Az 1989-ben kezdődött történelmi szakasz lezárult; 2004. május 1-je bekerül a történelemkönyvekbe.
(13.30)
Erről a napról évtizedek múlva is megemlékeznek majd utódaink, hálával gondolva azokra, akik a biztos jövő lehetőségét számukra megteremtették, vagyis ránk, akik ma itt élünk. Ezért csatlakozhatunk büszkén, felemelt fejjel, magyarként az Európai Unióhoz.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti, szórványos taps az ellenzék soraiból.)
