DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy ami az előző hozzászólásokban megfogalmazódott, hogy az idő talán túlhaladt ezeken a jelentéseken, az valójában nem állja meg a helyét. Az idő - jellegéből adódóan - állandóan halad, és ha képviselőtársam visszagondol, hogy miről mondta azt, hogy túlhaladt rajta az idő, az az 1999. és 2000. évi jelentésről szóló bizottsági állásfoglalás lett volna. Azt hiszem, hogy ha minden kormány úgy gondolkodik - és valószínűleg a Fidesz-kormány is úgy gondolkodott -, hogy maradandó nyomot hagy a környezetvédelemben is és másutt is, akkor furcsállom, hogy a saját képviselője úgy gondolja, hogy ezen már túlhaladt az idő.
Visszatérve a hozzászólásom lényegére - ez csak egy kis politikai kitérő volt -, az 1995-ben megalkotott LIII. törvénynek és az 1997-ben elfogadott 83. számú országgyűlési határozatnak, magának a nemzeti környezetvédelmi programnak - amely a sorrendben az első számot kapta, mert korábban nem volt az országnak környezetvédelmi programja - egy hatéves áttekintésére kerül most sor az Országgyűlésben.
(14.00)
Ennek keretében, azt hiszem, érdemes szót ejteni arról, hogy mit is tartalmaznak ezek a jelentések, miről ejtenek szót. Idő kellett ahhoz, hogy a törvényi előírások betűje tartalommal, adatokkal és olyan egymásra épülő elemzéssel tudjon megtöltődni, amire építeni lehet, ami érdemi tapasztalatok levonására ad lehetőséget. A jelentések felépítésében első helyen kerül áttekintésre a környezeti elemek védelme, a levegő, a víz, a föld és a talaj. Ezt követi a települési és épített környezet védelmének kérdése, a települési környezet, emberi egészség környezeti vonatkozásai, az épített környezet kérdései.
Sorrendben a jelentésekben érdemi szerepet kap a természetvédelem, a tájvédelem, amire a Ház előtt van a törvény módosítása is. Önállóan kezelt környezeti hatótényezőkkel is foglalkozik a jelentés, ezek a hulladék, a hulladékgazdálkodás, a zaj, a zajterhelés csökkentése, a rezgésterhelés és általában a környezetbiztonság. Megtalálható a jelentésekben az ágazati megközelítés is, úgymint az energetika, az ipar, a mezőgazdaság, az erdő- és vadgazdálkodás, a közlekedés, a szállítás, egyéb szolgáltatások hatásai. A kiemelt területek külön értékelésre kerültek. Ezek között is említeném a fővárosi agglomeráció kérdését, vagy mint másik sokat emlegetett, kiemelt régiót, a Balaton környékének értékelését.
Szól a jelentés a megvalósítás eszközeiről, úgymint a kutatás, a műszaki fejlesztés, a környezetvédelmi információs rendszer kiépítése, a jogi környezet, a jogi intézményrendszer helyzete, az oktatás, a társadalmi részvétel a környezettudatos nevelésben, valamint szól a nemzetközi együttműködésről, illetve nem utolsósorban a mindezek alapját képező pénzügyi lehetőségekről.
Ha visszatekintünk erre a hat évre, ami az első környezetvédelmi program működését tekinti át, azért azzal az alapvető megállapítással élhetünk, hogy szükség volt környezetvédelmi program megalkotására és működtetésére, mert ennek keretében indult be egyáltalán, amit képviselőtársaim a teljesség igényével talán joggal kritizálnak, de egy olyan módszeres adatgyűjtés, az adatok elérhetőségének egy olyan új rendszere, ami korábban nem állt rendelkezésre, nem volt lehetséges.
Ennél a témánál szeretnék egy kis kitekintést tenni. Immár az Unió tagjaként, azt hiszem, jó érzéssel számolhatok be arról a látogatásról, amit környezetvédelmi bizottságunk delegációjának tagjaként Koppenhágában tettem, és volt alkalmam megismerni az Európai Környezetvédelmi Ügynökség működését, amely európai szinten, uniós szinten integráltan kezeli a környezetvédelmi adatok éves értékelését, azok alakulását, illetve minden egyes ország rendszerének a fejlődését. Magyarország adatszolgáltatásáról jó véleményt mondtak, és külön kiemelték azt a fejlődést, ami az elmúlt öt évben tapasztalható volt az adatok szolgáltatásában, és volt olyan terület is, amit példaként, jó példaként említettek.
Meg lehet azt is állapítani, amit tartalmában elmondtam a jelentés felépítéséről, hogy a három egymásra épülő vagy egymást követő jelentés során javult a jelentések belső felépítése, egyre kezelhetőbbé, áttekinthetőbbé váltak a jelentések. Ez azért is jelentős, mert lehet, hogy igaz a képviselőtársam felvetése, hogy talán elkerülte a kocsi a lovat, és hamarabb született meg a 2. számmal jelzett nemzeti környezetvédelmi program, mint ahogy a parlament elé került volna beterjesztésre a jelentés, ugyanakkor azt azért tudni kell, hogy ezek az adatok évente rögzítésre kerülnek, tehát végül is a szakmai munkához jelentős lehetőség volt fölhasználni az éves adatokat.
A jelentések értékének mondanám, hogy nem egyoldalú, hanem valós, sok esetben kritikus képet festenek a környezetvédelem egyes részkérdéseiről, és az összességében javuló tendenciát árnyalt, mély elemzésekkel mutatják be. Értéke a jelentéseknek, hogy javaslatot tesznek a további munkára, és kijelölik a figyelem fő irányait. A programok során támogatott projektek környezeti hatékonyságával is foglalkoznak, és javaslatot tesznek optimálisabb megoldások, előnyösebb, a környezetvédelem szempontjából más területeken kedvezőbb megoldások kialakítására is. Tehát nem csőlátás jellemző a jelentésre, hogy csak a saját hatásterületét vizsgálná a Környezetvédelmi Minisztérium, hanem a környezetgazdálkodás, a környezet társadalmi hatása egészének a vizsgálata jellemző a megközelítésre. Úgy gondolom, ez pozitívum.
Néhány kiemelt területről szeretnék szólni a jelentések kapcsán. Úgy gondolom - és ez a frakcióban is hangot kapott -, jelentős eredmény, hogy egyes légszennyező anyagok kibocsátása nagymértékben csökkent. Erről az államtitkár úr is beszámolt pontos, számszerű adatokkal, és hadd tegyem hozzá, hogy ebben jelentős szerepe van annak a struktúraváltásnak, ami a magyar iparra jellemző, tehát egyre környezetkímélőbb technológiák kerülnek alkalmazásra, és annak a korszerűsítési folyamatnak, ami az erőművi energiatermelés területén bekövetkezett. Abban, hogy a kén-dioxid-kibocsátás 41 százalékkal csökkent a vizsgálati időszakban, tehát 2002-ig - azóta még nagyobb a kibocsátás csökkentése -, nagyrészt, illetve meghatározó részt az úgynevezett erőművi retrofitok lefolytatása játszik szerepet, tehát a fosszilis energiával működő erőművek füstgáztisztítói, füstgázkén-mentesítői megépültek, üzembe léptek, és közelít a kibocsátás az európai követelményekhez. Ahol ez nem elérhető, azok sajnos bezárásra kell hogy kerüljenek.
Érdekes összefüggés, és ez ráirányítja a figyelmet más logisztikai szempontokra is, hogy a fő légszennyező forrássá több szennyező tekintetében a közlekedés lépett elő. Tehát míg régebben elsősorban az energiaipar, illetve a nehézipar vitte a prímet a légszennyezők oldaláról, itt a közlekedés vált fő szennyező forrássá. Ez ráirányítja a figyelmet a vízi közlekedés, a vasúti közlekedés, egyáltalán a környezetet jobban kímélő szállítási, közlekedési módok előtérbe helyezésére.
(14.10)
Úgy gondolom, hogy a szennyvíztisztítás területén, a csatornázásban ebben a hat évben elért eredmények egy korszakváltást jelentenek a magyar vízgazdálkodás, vízfeldolgozás területén, ugyanis nem volt még ilyen intenzív időszak, ahol ekkora eredményt sikerült volna elérni, és ez a dinamika, amivel ez a jelenleg közel 60 százalékos eredmény elérhetővé vált, reménnyel tölthet el bennünket, hogy vállalásunk a következő időszakra, hogy elérjük a százszázalékos kezeltséget a csatornázás és a szennyvíztisztítás területén, realitássá válik. Eredménynek számít, hogy nőttek a felszín alatti vízkészletek, bár általában ez járulékos hatásként értékelendő, az viszont, hogy ezeknek a minősége is javult, már szoros összefüggésben van a jelentős ráfordításokkal.
Úgy gondolom, mindenképpen kiemelést érdemel, hogy ebben az időszakban indult el több mint 15 ezer úgynevezett tájsebnek a rehabilitációja, és 2002 óta, tehát a Medgyessy-kormány működését követően indult be, amiről már az előbb hallottunk a mezőgazdasági bizottság előadójától, a nemzeti agrár-környezetvédelmi program. Ez kifejezi azt az integrált szemléletet, amellyel a Medgyessy-kormány közelít a környezetvédelem kérdéséhez, és amely az uniós megközelítésre is jellemző. Hozzáteszem, ez egy nagyon természetes logika, mert a végeredmény szempontjából mindegy, hogy egyik vagy másik gazdálkodási ágazat követi el azt a szennyezést, a környezeti hatás, az emberekre gyakorolt hatás végül is integrált, tehát a környezetgazdálkodásban csak egy rendszerszemléletű gondolkodás vezethet eredményre.
Nem kívánok külön szólni a légszennyezés mértékének csökkentésében az egyes területek eredményeiről, de az, hogy az egyes szilárdanyag-kibocsátás mértéke, mennyisége ilyen jelentős mértékben csökkent, úgy gondolom, most, az Unióba lépés idején külön örömmel kell hogy eltöltsön bennünket.
Szintén eredménynek tekintendő, hogy a 20 százalék közelébe sikerült kerülni az erdősítéssel. Viszonylag kevés a növekmény ezen a területen, és azt hiszem, amikor az alternatív energiaforrásokról, a megújuló energiaforrásokról beszélünk, akkor külön szólni kell az erdők arányának növeléséről, külön a védett erdők szerepéről, és egy olyan tudatos erdőgazdálkodást folytatni, amelynek keretében mind az energiaültetvények, mind a védett erdők megtalálják a megfelelő helyüket.
A jelentések alapján a legvegyesebb kép a hulladékgazdálkodás területén mutatkozik, kevés eredményt sikerült elérni a tekintetben, ami az egész hulladékgazdálkodásnak a fő gondolata, hogy kevesebb hulladék képződjön. Az a legkönnyebben kezelhető hulladék, ami meg se születik, nem képződik, tehát a megelőzés a hulladékgazdálkodás első lépése, ezt követően az újrahasznosítás és az energetikai célokra történő felhasználás, és végül a betárolás. Mindebben, azt hiszem, jelentős fejlesztések történtek, és amiben további gyors ütemet kell diktálni, az a régi lerakóknak a bezárása és a régi, nem megfelelő szintű, korszerűtlen lerakóknak a bezárása és rehabilitálása. Sikerült szinten tartani a termelési hulladékok mindkét csoportját, a veszélyes és a nem veszélyes hulladékok területén egyaránt; ez már abba a korszerű hulladékgazdálkodási szemléletbe illik, amiről az előbb szóltam.
Lassan, de csökken a zajterhelés, egyre szélesebb körben kiépül a zajvédelem, és szintén pozitívumként szólhatok a bizonyos tekintetben már megtörtént eseményről, a jogharmonizáció elvégzéséről, ami a környezetbiztonság területén már egy uniós jogharmonizációs, jogalkotási szintet jelent.
Sok még a tennivaló a környezettudatos életmódra való nevelés területén, az oktatás, a szabályozás, az informatika és a monitoring területén viszont olyan új alapvető feltételeket sikerült teljesíteni, amelyek segítik az első nemzeti környezetvédelmi programban kitűzött célok teljesítését. Tehát az, amit a bevezetőben az államtitkár úr elmondott, hogy az első háromszor két év jelentősége valószínűleg túlnő ezen az évtizeden, ami mögöttünk van, úgy gondolom, helyénvaló, és nem járnánk el igazságosan a jelentések megítélésénél, ha csak a kritikai elemeket helyeznénk előtérbe. Az a véleményünk, ami a munkacsoportban megfogalmazódott, hogy ezekre az eredményekre érdemes építeni; természetesen a tapasztalatokra, ahol még elmaradások, tennivalók vannak, érdemes figyelmet, energiát, pénzt koncentrálni.
Mindezen gondolatok alapján a szocialista képviselőcsoport támogatni fogja a jelentések elfogadását.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MDF soraiban.)
