DR. PAP JÁNOS
DR. PAP JÁNOS
DR. PAP JÁNOS, a környezetvédelmi bizottság alelnöke, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Mint a határozati javaslatok előterjesztője nem kívánnék most arra reagálni, amit államtitkár úr mondott, hogy ugyan egy kicsit átfedi a jelentés és a határozati javaslatok egymást, hanem a határozati javaslatok megszületésről szeretnék néhány szót szólni, és mint a bizottság többségi javaslatát elfogadásra javasolni.
Az élet érdekes ezen a téren is, hiszen ha megnézzük a határozati javaslatok számát, akkor úgy jártunk, mint a rák: hátrafelé haladtunk; tudniillik elfogadtuk a második nemzeti környezetvédelmi programot anélkül, hogy az elsőt elfogadtuk volna és az első tapasztalataira építettük volna a másodikat. Akkor, amikor a másodikat elfogadtuk, nagyon nagy hibának tartottam, mert azt gondolom, hogy a dolognak így van értelme, egy törvénynek akkor van értelme, ha végrehajtjuk, egy programnak akkor van értelme, ha valamit betölt, és így bizony ez az első nemzeti környezetvédelmi program nem töltötte be a szerepét, ezen a téren egészen biztos, hogy nem.
Aztán a határozati javaslatok is érdekesek, mert a legkisebb számmal rendelkezik az, amelyik a 2001-2002. évi nemzeti környezetvédelmi program elfogadásáról szól. Ez valóban így van: 2004. február 25-i ülésén megvitatta a bizottság, és egyhangú igennel javasolta a Háznak elfogadni ezt a határozati javaslatot, amely a 2001. és 2002. évi végrehajtásról szól.
A bizottság ülésén áttekintést kaphatott a bizottság az elmúlt hat évről is. Itt is elhangzott az, hogy az elfogadás mellett, amit az államtitkár úr is megerősített, további erőfeszítések szükségesek a zajvédelem, a levegőtisztaság és a természetvédelem területén. Bizony, mindegyik területen van mit tennünk, és azt gondolom, hogy ezt a legutóbbi törvénymódosításnál is tapasztalhattuk.
A bizottság szükségesnek tartotta, és ezt nem egyszer tette meg, hanem minden egyes két év tárgyalásánál, illetve a második nemzeti környezetvédelmi program elfogadásánál is, miszerint szükségesnek tartanánk azt, hogy a hatályos környezetvédelmi program megvalósításáról szóló beszámolónak az előkészítés időszakában már rendelkezésre álló eredményeire épülhetne a mindenkori új környezetvédelmi program.
(13.30)
Ez egy óhaj most már, ez legközelebb majd hat év múlva, illetve öt év múlva következhet be, amikor a reményeink szerint egyébként a nagyon jó szellemű és nagyon támogatandó harmadik nemzeti környezetvédelmi programot fogadjuk el. Hiszen a programmal semmi gond nincs, a program célkitűzéseivel semmi gond nincs. Amin lehet vitatkozni, és amiért ez ennyi évet, négy-öt évet csúszott, az magának a programnak a végrehajtása, annak a szerepnek a betöltése, amire annak idején vállalkoztak a képviselők, illetve a tisztelt Ház majdnem százszázalékos szavazattal, hogy mit is kell ennek a környezetvédelmi programnak betölteni.
Tehát ezt az indítványt, ami a 2001-2002. évről szól, egyhangú igen szavazattal kérte a bizottság az Országgyűléstől elfogadásra.
Más a helyzet a '99-2000. évi program végrehajtásával. Hasonlóképpen hátrafelé haladok, mint ahogy elfogadtuk, mert a legproblémásabb volt a '97-98-as. A '99-2000. évi program elfogadását - ez a H/9925. számú határozat - viszont már többségi véleménnyel javasolta a bizottság, tehát a kormánypárti képviselők igen szavazata és az ellenzéki képviselők nem szavazata mellett. Itt a vita során ismét az fogalmazódott meg, hogy a kormánynak törekednie kell arra, hogy az új nemzeti környezetvédelmi program a megelőző időszakban hatályos környezetvédelmi program végrehajtásának értékelésén alapuljon. Ezt már egyszer említettem, és azt gondolom, nem kell még egyszer megismételni. Ez már nem következhet be, hiszen túl vagyunk a dolgon.
Amit még itt megjegyzett a bizottság, az az, hogy ellentmondásoktól és pontatlanságoktól mentes adatok álljanak rendelkezésére, illetve szerepeljenek a program végrehajtásáról szóló jelentésekben. Tehát ahogy haladunk visszafelé, látszik, ahogy a kritika megfogalmazódik. A legnagyobb kritika, azt gondolom, és igazából ezen kell elgondolkodni, mert itt még azt sem lehet mondani, hogy kormány és ellenzék, hiszen ez két kormányon átívelő jelentés el nem fogadása, tehát messze nem arról van szó, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy valamelyik oldal valamiért nem akarta elfogadni, tudniillik az előző ciklusban sem és ebben a ciklusban sem fogadtuk el korábban a '97. és a '98. évi nemzeti környezetvédelmi program végrehajtásáról szóló kétéves beszámolót. Először a 2000. április 26-ai ülésén utasította el a bizottság, majd pedig újra bejött a 2003. szeptember 16-ai ülésre, ahol már egy teljesen más többség szerepelt a bizottságban, és gyakorlatilag ugyanez a vélemény alakult ki, egyhangúlag elutasította ezt a beszámolót.
Tehát ez a vesszőfutása, ha úgy tetszik, ennek a jelentésnek több mint négyéves. Azt gondolom, nagyon fontos tanulság az, hogy összességében, amikor a bizottság azt mondta, hogy támogassuk, és olyan országgyűlési határozati javaslatot terjesztett be, hogy igen, támogassuk ezt az indítványt, akkor azzal a fél mondattal lehet élni, amivel gyakorlatilag az összefoglaló jelentés is élt, hogy az idő túlhaladt ezen a beszámolón. Kicsit szomorúan jegyzem meg azt, hogy azért ne fogadjunk el valamit, mert az idő túlhaladt rajta. Egyébként pedig való igaz, az idő túlhaladt rajta, a második nemzeti környezetvédelmi programot is elfogadtuk, és ha ez így van, akkor nincs mit kezdenünk az első környezetvédelmi programmal. Ami jó és egészséges volna, az az, hogy a második programban már azokat az észrevételeket, hiányosságokat úgy javítsuk ki, hogy ezek ne jöjjenek újra elő.
Ez lehet egy óhaj, lehet egy kívánság, eddig sajnálatos módon ez soha nem teljesült, hiszen ha most megnézzük azokat a kiegészítéseket, illetve tájékoztatásokat, amelyeket éppen a bizottsági ülés előtt kaptak meg a képviselők, akkor azokban továbbra is azok az irritáló, igazából nem adatokon és felméréseken nyugvó dolgok jelennek meg, amit kértük, hogy ne szerepeljenek már benne. Egyetlenegy példát mondok - ezt az egyéni fölszólalásomban szerettem volna elmondani -: a talajnak nincs hulladékhasznosító képessége. Ezt öt év óta kérjük, annyiszor mondtuk, hogy ilyen nincs! Akkor a műanyag palackokkal és egyebekkel nem lenne ez a probléma, és rendre benn maradnak, mintha süket fülekre találnánk ezen a téren.
Ehhez jönnek azok a problémák, amelyek mindegyik beszámolónál gyakorlatilag előkerültek, hogy mennyire relevánsak az adatok, mennyire lehet építeni rájuk. Ha ezt egy kívülálló ember megnézi, mondjuk, egy óvónő az óvodában szeretné a gyerekeknek elmondani, hogy ha vesz két kiló bármilyen árut a boltban, abból mennyi a csomagolóanyag, annak mi lesz a sorsa, ha megmossa a kezét, mi lesz a szennyvízzel, és miből mennyi keletkezik, próbálja a gyereknek elmesélni, és ha ehhez egy adatsort szeretne kigyűjteni, akkor egyik környezetvédelmi jelentésből sem tudja ezt megtenni. Azt gondolom, hogy ez nagyon nagy baj. Mert akik még valamennyire, azt gondoljuk legalábbis, hogy értünk hozzá, megnézzük, utánaszámolgatunk, és rájövünk, hogy hol lehet hiba, hol lehet megtalálni azt a talán reális adatot, amin el lehet indulni, mi még talán valahogy tájékozódunk ebben, de az, aki kívülálló, és szeretne valamit a környezetről tudni, az bizony nem tudja meg.
Ezért azt szeretném kérni, hogy ne csak formalitás legyen, mert ha csak formalitás ez a program, akkor szeretném gyorsan elmondani, hogy egyébként a környezetvédelemről és a természetvédelemről szóló törvény nagyon szépen rendelkezik arról, mit kell csinálnunk azért, hogy az ember egészséges és élhető környezetben éljen. Ehhez nem kell program. A program akkor jó, ha valami többet ad ezen túl, valamit még a törvény szellemében, amikor egy előrehaladást, egy úgymond, szervezett követését az előrehaladásnak mutatja, mert egyébként, még egyszer mondom, a törvény minderre lehetőséget és garanciát ad a számunkra.
A bizottság, talán azért, mert több mint négy év óta húzódik ez az ügy, a végén azt mondta, hogy jól van, menjen tovább, fogadjuk el, nem tudunk mást tenni; ha már egyszer megvan a második nemzeti környezetvédelmi program, akkor ezt a három jelentést fogadjuk el.
Tisztelt Államtitkár Úr! Önt is és mindenkit arra kérek, hogy a jövőben úgy hajtsuk végre ezeket a programokat, ez mindenkire vonatkozik, vonatkozik a másik ciklusra is, erre a ciklusra is: úgy kell végrehajtani a programokat, hogy ha nincs adatunk, akkor adatot kell szerezni, ha adatunk van, akkor azokat úgy kell rendezni, hogy érthető, áttekinthető és jó jelentések szülessenek belőle, hogy ne essünk még egyszer egy nagyon jó ügy, egy nagyon jó program ilyen végrehajtásába, mint amilyenbe most estünk. Ne adjunk a környezetvédelemnek egy mínusz jelet, mert azt gondolom, ez az, ami nem hiányzik.
Tisztelettel arra kérem az Országgyűlést, hogy a környezetvédelmi bizottság három önálló indítványát támogassa, és így a három jelentést fogadjuk el.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
