LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A szakmai előadások után, Tisza menti MDF-es képviselőként mindössze néhány rövid megjegyzést fűzök a benyújtott jelentésekhez. Mindenekelőtt az 1997-98. évekre vonatkozó jelentést még dr. Pepó Pál írta alá négy évvel ezelőtt, 2000 márciusában. Mindenképpen groteszk az a helyzet, hogy egy négy évvel ezelőtt benyújtott, a korábbi esztendőkre vonatkozó jelentés kerül a tisztelt Ház elé.
A jelentéshez kapcsolódó bizottsági ajánlás rávilágít ugyan a késlekedés okára, azaz a bizottságtól kért kiegészítések elkészülésének az időigényes munkájára, mindezek ellenére ez a négyéves késedelem ismét felveti az Országgyűlés ellenőrző funkciójának újragondolását.
Az nyilvánvaló, hogy elsősorban az illetékes bizottságokban kell megvitatni az Országgyűléshez benyújtott beszámolókat és jelentéseket, az viszont nem egyértelmű, hogy mi történjen ezt követően. Van-e értelme a plenáris vitának, ha például a bizottságon belül nem oszlottak meg érdemben a vélemények? Érdemes-e ilyen esetekben szorgalmazni a jelentések plenáris vitáját? - hiszen a frakciók értelemszerűen a bizottsági tagjaik véleményére támaszkodnak. Vannak olyan jelentések, amelyek egy parlamenti ciklus alatt sem jutottak el az Országgyűlés plenáris ülése elé. A kérdés itt is kézenfekvő: vajon, mi határozza meg azt, hogy melyik jelentést érdemesíti a tisztelt Ház plenáris vitára és elfogadásra, és melyek maradnak csupán bizottsági elbírálás alatt?
Tisztelt Ház! A három jelentés lényegében azonos szerkezetben készült el, így az egyes környezetvédelmi feladatok teljesülésére vonatkozó megállapítások és célok jól összehasonlíthatók. Ezt egyébként Kis Zoltán államtitkár úr előterjesztése, valamint a vezérszónoklatok sokrétűen igazolták. Ugyanakkor ez a több év beszámolóját átfogó logikai keret érthetően a nagy feladatok teljesülésére koncentrál, és nem említi a napi ellentmondásokat, feszültségeket, visszásságokat.
Örvendetes például az erdősítés minden kétéves beszámolási időszakban történő növekedése, de köztudottan megoldatlan a falopások elleni védekezés, és a ma már iparszerűen, bandákba szervezett, korszerű eszközökkel történő illegális fakivágás.
A tolvajok közismertek, a tulajdonosok tehetetlenek, és a rendőrség általában eredmény nélkül zárja le az ilyen vizsgálatokat.
Hasonló módon megoldatlan az erdők tűzvédelme. Választókerületemben - többek között a jakabszállási határban - magam is átéltem néhány iszonyú erdőtüzet. A tanulságokat megfogalmaztuk, de a tisztelt Ház előtt elhangzott javaslatunk viszont nem talált fogadókészségre. Ez utóbbi példát azért ragadtam ki, mert egy ilyen átfogó jelentésbe mindenképpen beleférne a nemzeti környezetvédelmi programot akadályozó jelenségek feltárása és javaslatok mellékelése.
Örvendetesnek tartom például - ez szintén a jelentésből derül ki -, hogy hazai madárfajok immáron kilenctizede védett faj, de az illegális vadászatokon végzett madárpusztítás elterjedtségét mindeddig csak a határokon történő ellenőrzések derítették ki.
(A konzultáló Balogh Józsefet - MSZP - és dr. Pap Jánost figyelő dr. Kis Zoltánhoz:) Elnézést, nem zavarom, államtitkár úr?