LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Elnézést, ha megzavarom. (Dr. Kis Zoltán: Közrefogtak!) Általában fideszes képviselőtársaim is jelezni szokták, hogy zavarják, most engem zavar, kedves képviselőtársaim! (Dr. Pap János: Igaz, jogos!) Köszönöm szépen.
Elmondom még egyszer fideszes képviselőtársamnak is, hogy ebből a jelentésből az derül ki, hogy a hazai madárfajok immáron kilenctizede védett faj, de az illegális vadászatokon végzett madárpusztítás elterjedtségét mindeddig csak a határokon történő ellenőrzések derítették ki. Uniós taggá válásunk után az orvvadászoknak, a madárpusztító jómadaraknak már ezzel a veszéllyel sem kell szembenézniük. De vajon a lelepleződések számának várható csökkenése megnyugtatja-e a természetvédőket? Rendben van-e minden a vadvédelem és a madárvédelem területén?
Tisztelt Ház! Bírósági döntések alóli kibújások tartották évekig üzemben az észak-budapesti szemétégetőt. Erről Pettkó András többször megszólalt a nyilvánosság előtt is. Vajon miért nem intézkedett érdemben az illetékes tárca annak érdekében, hogy megakadályozza a környezetvédelmi törvényeinket is sértő szemétégetést?
Másik példa: még az 1997-98. évekre vonatkozó beszámoló tűzte ki célul a nagyvárosi zöldterületek növelését. Milyen eszközök állnak ilyen célok elérése érdekében a tárca rendelkezésére? És mit tud tenni, ha ezek a célok nem teljesülnek? Például a fővárosban csökkent a zöldterület nagysága, és valószínűleg több nagyvárosban is ugyanez történt. Van-e értelme szerepeltetni olyan hangzatos célokat a nemzeti programban, amelyek elérését sem hatósági eszközökkel, sem pénzzel nem tudja kikényszeríteni a kormányzat?
Tisztelt Ház! Mindhárom beszámoló érdemben is foglalkozik a Duna-Tisza-közi homokhátság vízvisszatartó képességének a javításával. Ebben a nagyon fontos kérdésben évről évre mindig valamivel több történt, és talán az idén minőségi előrelépés is történik. Ebben erősített meg Kis Zoltán államtitkár úr is az előterjesztésben. Az elsivatagosodás megállítása nem csupán környezetvédelmi feladat, ezzel is egyetértünk, hanem fontos társadalompolitikai teendő is. Most százezrek megélhetését veszélyezteti a talajvízszint drámai csökkenése. Ezt a romló tendenciát - a vízvisszatartás gondjának megoldásán túlmenően - csak a vízpótlás milliárdokat is igénylő nagyberuházásai gátolhatják meg.
Egyetértek Karakas képviselő úr bevezetőben elmondott gondolataival is, aki arról beszélt, hogy igenis komplex, átgondolt megvalósíthatósági tanulmányról, programról van szó, amely több száz milliárdos, és addig az erre a célra a költségvetésből behozható pénzösszeget úgy kell illeszteni az egészbe, hogy az valóban az egészet szolgálja, tehát a részek az egészet szolgálják. Nagyon bízunk abban, hogy a következő esztendőben - a kormányzati ígéret szerint - több mint tízmilliárd forintot tudunk erre a területre, a Duna-Tisza-közi homokhátság vízvisszatartó képességének a javítására fordítani.
Tisztelt Ház! Végezetül mindenképpen elfogadhatatlannak tartom azt, hogy a Balaton és a Duna környezeti problémái mellett változatlanul kevés hatósági figyelemhez jutnak a Tisza menti területek, pedig az utóbbi évtizedek legsúlyosabb környezeti katasztrófája történt itt. A Tisza menti települések polgármesterei már több ízben is arra kérték az illetékes kormányzatokat, hogy ne csak a Balaton és a Duna-mente természeti értékeit védje törvény, hanem a Tisza menti terület is megérdemli ezt a törvényi védelmet. Nemcsak a Tisza-tó törvényére, hanem a Tisza-völgyi, a Tisza menti törvényre gondolok. Ezt a védelmet egyébként jelenthetné egy ilyen Tisza-törvény, aminek a részleteiről korábban szóltunk már, és nagyon szívesen veszünk részt egy ilyen átfogó munkában.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
