PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hosszas szakmai és parlamenti bizottsági viták után kerültek a parlament elé a nemzeti környezetvédelmi program végrehajtásának különböző időszakairól szóló jelentések. Ezek az elmúlt hatéves időszakban történt eredményeket, eredménytelenségeket veszik számba abból a célból, hogy a programban megfogalmazott feladatok hogyan és milyen módon teljesültek, van-e eredmény, és ha van, az ország környezeti állapota alakításában ez milyen szerepet játszott.
A jelentések különböző időszakokat ölelnek fel, 1997-től 2002-ig terjedően három periódust. E program indítása a magyar parlamentarizmusban és a környezetvédelem területén is mérföldkőnek számít. Az országgyűlési határozat lehetővé tette egy hat évre szóló nemzeti környezetvédelmi program elindítását, amely Magyarország környezetpolitikai célkitűzéseit és cselekvési irányait a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényben előírtak figyelembevételével foglalta össze.
Az NKP alapvető célkitűzéseként megfogalmazásra került az az elvárás, hogy alakuljanak ki és kerüljenek támogatásra a fenntartható fejlődéshez szükséges legfontosabb környezeti, társadalmi és a gazdasági feltételek, a környezetvédelmi tevékenység korszerűsítésével, a környezet állapotának javítása érdekében.
A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 41. § (3) bekezdése előírja, hogy kétévente be kell számolnia a tisztelt Háznak a környezet állapotáról és a program végrehajtásának helyzetéről. Azaz számot kell adni a környezetpolitikai célok teljesüléséről, a megvalósítás tapasztalatairól, valamint az előrehaladás értékeléséről.
(15.00)
A beszámolóknak szólni kellene a célok, elvárások teljesülésének értékelése mellett az adott időszakra vonatkozó intézkedések és beavatkozások hatásainak vizsgálatáról, a kedvező vagy kedvezőtlen változásokról. Ezeknek a jelentéseknek szólni kellene arról is, hogy mi az, ami már megváltozott, és ennek megfelelően egy másik irányba vagy egy új problémának megfelelően kell-e az eredeti és hosszú távú terveket módosítani, alakítani. A beszámolók szerkezete, felépítése ennek az elvárásnak megfelelően, egy helyzetértékelés alapján a korábban megfogalmazott és elfogadott intézkedési tervekben szereplő programok értékelését tükrözi vissza.
Az NKP 1997-98. évi végrehajtásáról szóló jelentés volt az első, amely a beszámolási időszak 1996-97-es viszonyait tükrözte. Áttekinti a program céljainak teljesítését, a hátralévő feladatokat elemezve, kissé nagyvonalúan számba veszi az egyes beavatkozások és intézkedések hatásait, javaslatot tesz a megvalósítás hatékonyságának javítására. A megvalósítás sajátosságairól, a program elérni kívánt céljairól, célállapot szerinti bontásban összefoglaló táblázatok adnak számot. A mellékletek közül az egyik az NKP végrehajtását szolgáló intézkedések és beavatkozások részletes, egyedi értékelését is tartalmazza, egy másik az ország környezeti és természeti állapotát bemutató mellékletet tartalmaz.
A kiadott vaskos anyag számba vette az NKP céljait, az elérni kívánt változtatásokat, a célok jellegét és az első időszak célkitűzéseit érintő változásokat. Az összefoglaló táblázatok, elemzések pénzügyi teljesítésről is számot adnak. Ezek azonban nem szólnak azokról a gondokról, hogy valójában milyen ráfordításokra lett volna szükség ahhoz, hogy az időarányos feladatok teljesüljenek. A megvalósítás kulcsterületeit jelentő programok közül a kiemelt ágazatokat érintő programok, beavatkozások közül több esetben a beszámoló eredményekről még nem tudott számot adni, vagy csupán arról tudott beszámolni, hogy a teljesítés csak részben történt meg.
Példaként említhető az erőműrendszer fejlesztése, az országos hulladékhasznosítási koncepció és cselekvési program, az ipari szektor, az ipari területek rekultivációja, az erdőtelepítési program vagy a Volán-rekonstrukció. A felhasznált összeg lényegesen elmarad az NKP 1998. évre vonatkozó intézkedési tervben megfogalmazott összegétől. A gondok között fel kell sorolni azt is, hogy a főváros és a megyei jogú városok szennyvíztisztítási programjában is elmaradás mutatkozott, hasonlóan a Balaton ökológiai állapotának védelmére és a vízminőség javítására vonatkozó intézkedési tervek erre az időszakra eső teljesítéséhez.
A különleges intézkedést igénylő területek esetében, mint például a fővárosi agglomeráció vagy a Balaton térsége, az értékelés leginkább annyi, hogy a környezeti probléma változatlan vagy a helyzet romlott. Néhány esetben jelenik csak meg pozitív értékelés, mint például a pontszerű levegőszennyező anyagok kibocsátása, vagy az átadott szilárdhulladék-lerakók a hazai és EU-megfelelés tekintetében a fővárosi agglomerációban.
A kiragadott példák, megállapítások mellett azonban jelentősebb gondot jelent a mellékletben közreadott természeti és környezeti állapotról szóló jelentés szakmai megalapozottságának kérdése. Az összeállított anyagban az adatok megbízhatósága több esetben megkérdőjelezhető. Különösen feltűnő, hogy az OECD hasonló időszakot felölelő jelentésében ugyanarról a jellemzőről esetenként nagyságrendileg is eltérő adatok láttak napvilágot. A jelentés ilyen ellentmondásokkal nehezen állja meg a helyét, és a levonható eredményeket, következtetéseket is erősen kérdésessé teszi. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az elkövetkező évek beszámolói ezekre a hibás állapotokra épülnek majd.
A következő kétévi jelentés, amelyik az 1999-2000. évre vonatkozóan foglalja össze az NKP végrehajtását, szerkezetében a korábbi jelentés főbb egységeit ugyan megőrizte, de jelentős részében bővítette azt új elemekkel, amelyek külön-külön tagolása a korábbi jelentéshez képest áttekinthetőbb képet ad a környezetvédelmi helyzetről. A jelentés a bevezetésben megjelöltek szerint az intézkedési tervek programjait értékeli. A környezeti elemek, hatótényezők, környezeti rendszerek, a kiemelt ágazatok és térségek, valamint az NKP megvalósulását szolgáló eszközök programjainak értékelése itt minden esetben az intézkedési tervben feltüntetett programok megnevezésével kezdődik.
Az egyes programok elemzése, értékelése, tartalmának rövid leírása mellett bemutatja a végzett feladatokban történt előrehaladást, valamint a ráfordított költségek nagyságát és a környezet állapotára gyakorolt hatásainak összefoglalását. A beszámoló részletesen szól az egyes programokban történt előrehaladásról, illetve a változásokról. Ebben az időszakban jelentősebb eredményekről történik említés. A levegőtisztaság védelme tekintetében a kibocsátások nagysága tovább csökkent a különböző nemzetközi egyezmények által megkövetelt technológiai korszerűsítés miatt. Ugyanakkor a közlekedésből származó szennyezőanyag-kibocsátás meghatározóvá vált, 1999-ben már csak 2,5 millió ember, az összlakosság 21,1 százaléka élt szennyezett, illetve mérsékelten szennyezett településeken a korábbi évek 28,6 százalékához képest.
Az indított vízvédelmi programok is sok tekintetben jelentős eredményeket mutatnak fel, mint például a Dráva monitoringrendszere, a felszín alatti vízminőség monitoringrendszere, a vizek védelmével kapcsolatos jogharmonizációs programok kialakítása vagy a szennyvíz-elvezetési és szennyvíztisztítási program további bővítése. A társhatóságokkal együtt indított programok eredményei ma már mutatkoznak, hiszen a felszíni vizek minőségének romlása lelassult, néhány komponens esetében javulás is mutatkozik. Előrelépésről számol be a jelentés a csatornázottsági arány időszaki teljesítésében, ugyanakkor arról is, hogy a 15 ezer főnél nagyobb lakosságszámú településeken 2000 végéig kellett volna megoldani a szennyvízelvezetést és -tisztítást, de a kitűzött cél sajnos nem teljesült.
A föld- és talajvédelemmel kapcsolatban indított programok közül 1999-ben elfogadott agrár-környezetvédelmi program 2000-től tervezett programjai nem indultak meg, annak ellenére, hogy jelentősen nőtt az ellenőrzött ökológiai gazdálkodást folytató területek nagysága. A jelentés külön kiemeli a belvízvédelmi művek rekonstrukciójának tervezettől elmaradó ütemű megvalósítása mellett az agrár-vízgazdálkodás gondjait is. A beszámoló kiemelten foglalkozik az emberi egészség védelmének környezeti vonatkozásaival, ami a NEKAP program keretében valósul meg. 1999-2000 időszakában 20 fő téma indult. Ezek a témák azokat a kutatásokat, vizsgálatokat ölelték fel, amelyek ma a környezet-egészségügy legfontosabb területeit jelenítik meg. Ilyenek a levegőminőség, az ivóvíz-, a talajszennyezettség, a környezet-egészségügyi informatika, az oktatás, a kutatás és a nemzetközi tevékenységek. Sajnálatos módon e programok indítására csak a költségkeretek 2001-ben történt megnyitása után nyílt lehetőség.
(Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Számottevő előrelépésről lehet azonban beszámolni a természetvédelem területén. A Magyar Demokrata Fórum részéről külön üdvözlendő ez a jelentős előrelépés, amely azt mutatja, hogy a jól fölépített és következetes szívóssággal végrehajtott, nem az álmokat kergető program megvalósítható. Nőtt a természetvédelmi oltalom alatt álló területek aránya, javult az erdők mennyiségi növekedése mellett a minőségi átalakulás mértéke is. Az ország ökológiai hálózatának kialakítása a tervezettnél hamarabb megvalósult, elkészült a nemzeti biodiverzitás-monitorozó rendszer, az állapotfelmérések folytatódnak.
Az önállóan kezelt hatótényezők közül folyamatosan valósultak meg az NKP hulladékgazdálkodási céljai, de sajnos változatlanul gondot jelent a rendezetlen lerakás, és a szelektív hulladékgyűjtési programok bővítése sem halad kellő mértékben.
A szervesanyag-tartalom tervezett 20 százalékra való csökkentése ebben a beszámolási időszakban nem érte el a kívánt mértéket. A fővárosi hulladékhasznosító mű tervezett rekonstrukciója és füstgáztisztító berendezés létesítése nem haladt kellő mértékben. Ez ellen mint Újpest országgyűlési képviselője magam is többször tiltakoztam.
Az ágazati programokról szóló részben eredményként jelenik meg a szilárd biomassza energetikai hasznosításának kedvező változása. A kisvárosi fűtőművek megjelenése mellett fontos eredményként kell elfogadni, hogy a növényolaj-motorhajtóanyag, a biodízelprogram végrehajtása megkezdődött. Lehetne még sorolni az NKP 1999-2000. évi végrehajtásának helyzetéről szóló jelentés fontosabb megállapításait, eredményeit, hiányosságait, de itt azért meg kell jegyezni, hogy ez egy korábbi, 2001 végén elkészült és a kormány által 2002 novemberében elfogadott beszámoló átdolgozott változata.
Az egyéb tájékoztató anyagokhoz hasonlóan ez is több helyen adatszinten eltér, többek között a veszélyes hulladék csökkenésének vagy emelkedésének mértéke más itt, illetve az országos hulladékgazdálkodási tervben. A 2000-es évre vonatkozóan nincsenek megfelelő adatok a jelentésben, és bizonyos programok eredményeinek értékelése bizonytalanná válhat. A 2001-2002. évi NKP végrehajtásának helyzetét bemutató jelentés, sorrendben a harmadik, szerkezetében az NKP I. szerkezetén alapszik, és az elfogadott intézkedési tervek intézkedéseit értékeli olyan módon, hogy bemutatja, mit vállalt, milyen intézkedések megtételére került sor, milyen eredmények mellett, milyen források felhasználásával.
(15.10)
Ez bizonyos szempontból új elem, hiszen összehasonlításra kerültek a 2066/2001. (IV. 5.) számú kormányhatározatban költségvetési irányszámként megjelent, tervezett kiadási összegek és programfelelősök által megadott, ténylegesen felhasznált pénzügyi források. Ez különösen értékes része az anyagnak, hiszen közvetlen képet lehet kapni a pénzügyi teljesítésekről.
Áttekintve és értékelve a jelentést meg kell állapítanunk, hogy több program tekintetében jelentős eredmények születtek annak ellenére, hogy a megvalósult finanszírozás tekintetében jelentős aránytalanságok is vannak. A levegőtisztaság védelme érdekében indított tömegközlekedési eszközfejlesztés területén a tervezett több milliárdos program fele sem valósult meg, annak ellenére, hogy a levegőszennyezésért a közlekedés ma már az egyik fő felelős. A jövőben fokozottabban kell figyelni ennek a programnak mind teljesebb megvalósítására, hiszen az autóbuszpark korszerűtlensége tovább rontja a helyzetet.
A nagy forgalmú körutak és közlekedési csomópontok környezetében az egészségügyi határértéket meghaladja a légszennyező anyagok koncentrációja. A levegőszennyezésben jelentős szerepet játszanak az eddigieken túl még a meglévő, korszerűtlen erőművi, illetve ipari nagy tüzelőberendezések, melyek korszerűsítése a következő évek programjaiban is fontos szerepet kell hogy játsszon.
A környezetvédelmi szempontból előnyös megújuló energiák fokozottabb hasznosítását segítő program végre elindult, és jó eredményeket mutat az ipari és erőművi környezetkárosító hatások csökkentése tekintetében.
Összességében megállapítható, hogy az NKP I.-ben megfogalmazott konkrét levegőtisztaság-védelmi célok közül több megvalósult, és a hazai levegőminőségi helyzetben javulás állt be. Teljesült az EU-jogharmonizáció, a nemzetközi egyezményeiben vállalt kötelezettségek, a levegőtisztaság-védelmi információs rendelet és a mérőhálózat fejlesztése is.
A vizek védelme tekintetében több program is indult. A települési szennyvíz-elvezetési és -tisztítási program végrehajtása során az NKP I. célként fogalmazta meg, hogy hat év alatt el kell érni a 60 százalékos csatornázottsági arányt. Ezen a téren jelentős előrelépés történt. A csatornázott lakások aránya az összes lakáshoz viszonyítva az 1997. évi 46,2 százalékról 2002-re 56,1 százalékra nőtt.
Eredményeket ért el az üzemelő ivóvízbázisok védelme, az országos kármentesítési program, a Duna-Tisza-közi homokhátság vízvisszatartását célzó program, ahol folytatódott a csatornák és a zsilipek rekonstrukciója. Változatlanul fontos kérdés azonban a Duna-Tisza-közi homokhátság népességmegtartó képességének biztosítása, melyhez a racionális termőföld-hasznosítást, a vidékfejlesztési kistérségi programok végrehajtását, a vízhiányhoz igazodó mezőgazdasági szerkezetváltást további kormányzati eszközökkel kell segíteni.
Külön említést érdemel az országos környezeti kármentesítési program, amelyben több tárcát érintő feladatok megvalósítása során a teljesítést tekintve alakultak ki gondok. A BM védelmi programjában érdemi lépés nem történt, mivel a BM költségvetésében nem különítettek el a megvalósításhoz szükséges összeget. Hasonló helyzet alakult ki sajnos az Oktatási Minisztérium esetében az oktatási intézményi alapprogramnál is. A jelentés nagy terjedelemben foglalkozik az emberi egészség védelmének környezeti vonatkozásaival kapcsolatos programokkal, így a környezeti tényezők és az egészségi állapot közötti összefüggések vizsgálatával, a monitoringrendszer fejlesztésére és a cselekvési tervek kidolgozására vonatkozóan.
Egy-két alprogramban - mint többek között a klímaváltozás egészségkárosító hatásainak elemzése vagy a talajszennyező források, hulladékok környezet-egészségügyi vizsgálata - eredmények születtek, de a nemzeti azbesztprogramban szinte semmi nem történt. Hasonlóan kevés eredmény született a falusi, vidéki környezet és egészségügyi állapot közötti összefüggések vizsgálatánál. A program tervezett finanszírozásában valamivel több mint egyharmadát fordították a Mátra vidékén élők életkörülményeinek és egészségügyi állapotának vizsgálatára. A jelentés nagy terjedelemben foglalkozik az emberi szépség (Sic!) védelmének környezeti változásaival kapcsolatos programokkal, melyek a környezeti tényezők és az egészség állapota közötti összefüggések vizsgálatára vonatkoznak.
A továbbiakban a teljességre való törekvés nélkül néhány programról szólok majd következő felszólalásomban, amelyek az elkövetkező időszakok programalkotásában, a környezet állapotának javítását célzó új irányok meghatározásában fontos szerepet kaphatnak.
