ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvénytervezet számos ponton a 2001 júliusában elfogadott, az elektronikus aláírásról szóló törvény módosítását javasolja. Azt gondolom az Országgyűlés szakmai bizottságának elnökeként is, hogy ez a módosítás indokolt. Az alaptörvény elfogadását annak idején igen sok várakozás előzte meg, s az azóta eltelt két és fél év a bizonyság arra, hogy a csatlakozó országok között elsőként meghozott kerettörvény önmagában sajnos nem pótolja, nem pótolhatja az állami tartalmak, szolgáltatások elterjesztését, illetve elterjedését. Persze, nem érdemes vitatni az előterjesztés érdemeit, úgyhogy először ezekről szeretnék szólni.
Szorosan az előttünk fekvő tervezetet nézve azt állapíthatjuk meg, hogy az archiválásszolgáltatás vagy az elektronikus térítvény jogi elismerése kétségkívül előrelépést jelent a hatályos jogszabályokhoz képest. Szerintem még fontosabb, hogy jelentősen egyszerűsödött a törvény a fogalmi meghatározások tekintetében. A szolgáltatások legfontosabb feltételeinek rendezése tényleg fontos alapfeltétele az elektronikus kommunikáció és az elektronikus úton elérhető szolgáltatások terjedésének. Szintén hasonló jelentőségű az eszköztanúsítványok eddig bizonytalan jogi helyzetének a feloldása, vagy éppenséggel örvendetes a minősítési eljárás megszüntetése és annak a bejelentési kötelezettséggel való felváltása. Tehát összességében azt is mondhatnám, hogy az új tervezet számos ponton pontosítja, modernizálja az eredeti törvénytervezetben lefektetett fogalmi kereteket, technológiasemlegessé teszi a definiált eljárásokat és szabványokat. Ennyit az előnyeiről.
Viszont miközben erről beszélünk, azt gondolom, nem érdemes elfeledkeznünk a valóságról, arról, hogy most már közel két esztendő telt el a kormányváltás óta, és a miniszter úr már hivatalba lépésekor hangsúlyozta, hogy fontosnak tartja ennek a törvénynek a módosítását. A törvénymódosítás mellett érdemes megnéznünk, hogy mit tett a kormány az elmúlt másfél-két esztendőben azért, hogy az elektronikus aláírás intézménye ne csupán a magyar jogalkotás egy szépen hangzó, csillogó ékköve legyen, hanem valóságos és alkalmazott technológiává váljon.
Nézzünk két idézetet! A közelmúltban az IHM honlapján bóklászva sikerült rátalálnom egy nagyon érdekes idézetre Silló Barnabástól, a kiemelt támogatásban részesített, kanizsai önkormányzati fejlesztéssel megbízott KanizsaNet Kht. ügyvezetőjétől, aki a szaksajtóban nyilatkozta azt - miniszter úr is nagykanizsai ugyebár -, hogy nincs mód minden egyes ügynek a világháló útján történő intézésére, mert a digitális aláírás alkalmazásához hiányoznak az ügykezelési, eljárási jogszabályok. Vagy nézzünk egy másikat! A képviselői kutatószolgálat egyik friss tanulmányát szeretném idézni. Az elektronikus hitelesítéssel, az első magyarországi hitelesítésszolgáltatóval kapcsolatban készült egy összesítés, egy interjú, és ott szerepel az az idézet, hogy 2003 áprilisában ünnepélyes keretek között ez a szolgáltató átadta Magyarország első elektronikus aláírást hitelesítő minősített tanúsítványát Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszternek, az azt követő hónapokban viszont senki nem vett tőlük minősített aláírást. Még egyszer megismétlem: senki nem vett tőlük minősített aláírást.
Azt gondolom, ez a helyzet jól mutatja, hogy ami kialakult, ebben a formában nem működőképes. Azt hiszem, hogy ennek a törvénynek a módosítására már korábban is szükség lett volna, de fontos, hogy megtörténik. Csak az a baj, hogy ez önmagában még nem jelent semmit. Ne ámítsuk magunkat, tisztelt képviselőtársaim, a szolgáltatók sikertelensége nem a rossz üzleti stratégiában vagy a rossz értékesítési csatornákban keresendő. Sajnos, ennek az az oka, hogy sem a kereskedelemben, sem a közigazgatási felhasználásban nem tudjuk, s úgy tűnik, mintha nem is akarnánk használni az elektronikus aláírás intézményét.
Néhány példa: múlt évben a költségvetési megfontolások miatt került veszélybe az APEH kiemelt adózókra bevezetett PKI-rendszerének továbbfejlesztése, s amikor az megtörtént, akkor az elektronikus aláírás helyett az egyébként lényegesen kisebb biztonságot nyújtó PIN- kódos eljárást választották. 2003-ban gyakorlatilag nem indult integrált költségvetési gazdálkodási rendszer bevezetése a központi költségvetésben. Költségvetési források hiánya miatt szintén gyászos véget ért az a múlt év decemberi kísérlet, melyben nemzetbiztonsági felhatalmazással élve az Informatikai Minisztérium egy úgynevezett közigazgatási PKI-rendszer bevezetését kezdte volna meg.
Némi vigaszt nyújthat a felhasználók számára, hogy vannak szigetszerű kezdeményezések, melyeket nem lehetetlenített el a Draskovics-csomag. Ilyen például, hogy 2005. január 1-jétől a társas vállalkozások számára elektronikusan is lehetséges lesz a cégbejegyzési eljárás, valamint a cégbírósággal való kapcsolattartás. De ha így nézzük, tisztelt képviselőtársaim, akkor én azt gondolom, hogy a szociálliberális kormány első másfél-két esztendejének teljesítménye az elektronikus aláírás területén maximum egy gyenge kettesre értékelhető.
(10.20)
Ennek talán az is oka lehet, hogy kialakult egy olyan sajátos kétfejűség az informatikai igazgatás kormányzati rendszerében, amelyben pontosan az a helyzet, hogy az elektronikus aláírással kapcsolatos jogi szabályozások a minisztériumnál találhatók, viszont az alapvető közigazgatási tartalmak megteremtésével a Miniszterelnöki Hivatal foglalkozik, és úgy tűnik, mintha ez a két munka egyáltalán nem lenne összehangolva. Ennek köszönhető, hogy aki elektronikus aláírást akar használni, az nem tudja mire használni.
Érdemes szembenéznünk a tényekkel: mindaddig, amíg nem tudjuk mire használni, hiába töröljük el a minősítést, hiába egyszerűsítjük a feltételeket, hiába ösztönözzük az elektronikus aláírás elterjedését bármiféle törvénymódosítással, amíg nem lehet mire használni, addig nem is fogják mire használni.
Az informatikai bizottság egyik albizottsága elindított egy vizsgálatot a múlt évben, és ennek folytán megvizsgáltuk azt, hogy milyen törvénymódosítások hiányoznak, és meglepve láttuk, amikor összehívtuk az érintett öt-hat minisztérium jogi illetékeseit, jogi főosztályvezetőit, főosztályvezető-helyetteseit, hogy ők meglehetősen világosan képben vannak. Tudják, hogy milyen törvénymódosításokat kéne végrehajtani ahhoz, hogy a közigazgatási eljárásokban, meg egyáltalán a kereskedelmi szolgáltatások területén használható legyen az elektronikus aláírás intézménye. Ezek mégsem történnek meg, pontosan azért, mert úgy tűnik, hogy nincs gazdája ennek az ügynek. Az előttünk fekvő törvénymódosítás csak arra jó, hogy egy kicsit igazgassa a semmit. Attól, ha a paróka szép lesz, attól még nincs az a fej, amire egyébként rátehető lenne. Itt látom az alapvető problémát.
Arra kérem a miniszter urat, hogy vegye kezébe ezt az ügyet. Vegye kezébe, és érje el, hogy a Belügyminisztériumtól elkezdve a Gazdasági Minisztériumig bezárólag a szükséges törvénymódosítások történjenek meg. Nem kell ezeket külön-külön végrehajtani, nem kell 15 törvénymódosítást a Ház elé terjeszteni, hiszen a Bokros-csomag óta létezik a salátatörvény intézménye, a csomagban történő törvénymódosítás lehetősége, és ha ez ráadásul nemes célt szolgál, akkor még örülnénk is ennek, még a tisztelt Ház ellenzéki oldalán is.
Arra kérem tehát a miniszter urat, hogy az ezzel kapcsolatos törvénymódosítási csomagot minél előbb nyújtsa be a tisztelt Háznak, mert az elektronikus aláírásnak attól a pillanattól kezdve lesz egyáltalán bármiféle értelme. Mindaddig, amíg ez nem történik meg, addig sajnos csak azt tudjuk mondani, amit egyébként megtettünk a szakbizottság ülésén is.
Örülünk a törvénymódosításnak, de a semmit nem érdemes tovább javítgatni. Ezért - ahogy a szakbizottság ülésén is - a tisztelt Házban, és ha szükséges, szavazáskor a Fidesz képviselőcsoportja tartózkodni fog. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
