SIMON GÁBOR
SIMON GÁBOR
SIMON GÁBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy Magyarországnak nincs miért szégyenkeznie. Nincs miért szégyenkeznie, mert ahogy azt a miniszter úr is elmondta, még Európa nyugati felén is rendkívül vegyes képet mutat a digitális aláírások használata és elterjedtsége. A minősített elektronikus aláírást Magyarországon kívül csak Németország, Portugália, Lengyelország, Izland és Norvégia definiálta törvényben, az időbélyegzés fogalmát pedig Magyarországon kívül csak Németország és Lengyelország határozta meg.
A hitelesítésszolgáltatók ellenőrzését általában mindenütt állami hatóságok végzik, kivéve, ahogy ezt a miniszter úr is említette, Hollandia és Nagy-Britannia, ahol magánkézbe adták ezt a feladatot.
A legtöbb országban csak a minősített hitelesítésszolgáltatónak kell regisztráltatnia magát egy meghatározott hatósági szervezetnél, míg Magyarországon, Ausztriában, Romániában, Görögországban, Spanyolországban, Szlovéniában más hitelesítésszolgáltatónak is regisztráltatnia kell magát. Tehát látjuk, hogy Európában vegyes a kép, nemcsak a most csatlakozó, hanem az Európai Unió korábbi tagállamai között is.
(10.10)
Hazánk 2001-ben már rendelkezett egy olyan harmonizált, egységes törvényi szabályozással, amely lehetőséget adott az elektronikus aláírások hazai piacának a létrejöttére. Ha a vártnál lassúbb ütemben is, de elindult a fejlődés ezen a területen, s hangsúlyozom, ez a fejlődés nem elszigetelt, nem kizárólag a jogalkotáson, hanem gyakorlati szempontokon és nem utolsósorban a felhasználók növekvő bizalmán is múlott. Nemcsak nálunk, hanem a világ minden részén így van ez, ahol eddig bevezetésre került az elektronikus aláírás rendszere. Hiába léteznek ugyanis jogszabályi keretek, ha a szolgáltatás igénybevételi lehetőségei korlátozottak. Amíg nincs széles körű lehetőség az elektronikus aláírás felhasználására, kevesen vállalják a beszerzéssel kapcsolatos terheket, költségeket. Ennek is oka, hogy az elektronikus aláírás nálunk egyelőre elsősorban az üzleti szférában terjedt el, és ide kapcsolnám azt a szándékot, hogy a következő időszakban a kormányzati szférának egy nagyobb szerepvállalással kell segíteni az elektronikus aláírás elterjedését.
A törvényjavaslat néhány olyan rendelkezésére szeretném felhívni a figyelmet, amelyek az áttekinthetőséget, a szolgáltatók könnyebb piacra lépését és a felhasználók bizalmának a megerősítését szolgálják. Négy ilyen elemet említenék.
Az első: bár a magyar elektronikus aláírásról szóló törvény uniós jogszabályokkal való összhangját a kezdetektől fogva nem vitatták, mégis az európai uniós Bizottság vonatkozó jelentése egyes definíciók pontatlanságára hívta fel a figyelmet. Erre tekintettel pontosítja a törvény az elektronikus aláírás és az elektronikus aláírási termék fogalmát. Emellett - ez a törvény alkalmazhatósága szempontjából egyébként különösen fontos - az elektronikus dokumentum egységes fogalmának a bevezetésével, az irányelvvel összhangban megszűnnek az eddig talán nehezen értelmezhető elektronikus dokumentum, elektronikus irat és elektronikus okirat kategóriák.
A második megjegyzésem: az egyes európai országokban eltérő megoldások születtek a minősített szolgáltatók piacra lépésének feltételeiről. Magyarországon - csak felidézem - jelenleg öt, fokozott biztonságú hitelesítési szolgáltató működik.
A harmadik megjegyzésem: a magyar törvény alapján eddig hatályos előzetes minősítési eljárás, bár nem egyezik az irányelv által tilalmazott kötelező előzetes engedélyezéssel, mégis bizonyos többletkövetelményeket támasztott a szolgáltatók felé. Mi magunk, akik az informatikai bizottság ülésén részt vettünk, talán emlékszünk még arra, hogy Király László György, az APEH elnöke 2002. június 19-én az Országgyűlés informatikai bizottságának ülésén elmondta, hogy nehezíti az elektronikus aláírás elterjedését, hogy a magyarországi törvény talán az egyik legszigorúbb egész Európában. A bizottság javaslatára ez az eljárás most jelentősen leegyszerűsödik, az előzetes bejelentésre korlátozódik, megkönnyítve a piacra lépést.
A negyedik megjegyzésem: a fogyasztói bizalom megteremtése felé tett fontos lépés az önkéntes akkreditáció lehetősége. Erre számos országban találhatunk példát, mondhatni azt is, hogy ez az európai általános gyakorlat. Nemcsak az elektronikus szolgáltatásokkal kapcsolatos szolgáltatások igénybe vevői, a szolgáltatók számára is fontos, hogy szolgáltatásuk színvonalát külső szervezet is tanúsíthatja. Erre most meglesz a lehetőség Magyarországon is a módosítás elfogadását követően.
Végezetül: üdvözüljük az elektronikus archiválás mint új szolgáltatás megjelenését a törvényben. Nem önmagában fontos ez a szolgáltatás, hanem azért, mert általában kapcsolódik az elektronikus ügyintézéshez s az elektronikus dokumentumok használatához, s ez egy nagyon fontos többletet ad hozzá: a valódi írásos dokumentumok maradandóságát a virtuális világban keletkezett dokumentumok esetében is biztosítani lehet.
Összességében, magam és frakcióm nevében támogathatónak tartjuk a javaslatot, mert úgy véljük, hogy a hatályos törvény felhasználó- és szolgáltatóbarátabbá válik, s bízhatunk abban, hogy meghozza a piac régen várt fellendülését.
Végül a hozzászólásomat Robert Schuman francia külügyminiszter szavaival szeretném zárni, ami talán egy kis filozófiai alapvetésnek is jó, és nagyobb lépésekre ösztökél bennünket. Ő azt mondja: nem terméketlen szavak, de merész tettek, konstruktív döntések, amire szükségünk van.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Bravó!)
