SZABÓ ISTVÁN
SZABÓ ISTVÁN
SZABÓ ISTVÁN, az informatikai és távközlési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Ahogyan az Mécs Imre képviselőtársam szavaiból is kiderült, az előttünk fekvő módosítás vonatkozásában egyaránt megfogalmazódtak dicsérő és kritikus gondolatok, és az a sajátos helyzet állt elő, hogy ahogyan kormánypárti oldalon is megfogalmazódtak kritikák, ugyanúgy ellenzéki oldalon is megfogalmazódtak dicsérő és elismerő szavak is.
Nem vitattuk a vita során a tervezet erényeit, így az archiválásszolgáltatás, illetve az elektronikus tértivevény jogi elismerését, az eszköztanúsítványok jogi helyzetének rendezését, a törvény fogalmi meghatározásainak egyszerűsödését, valamint a minősítési eljárást felváltó bejelentési kötelezettséget a szolgáltatók vonatkozásában. Ugyanakkor az a korábbi öröm, amely a 2001-es törvényhozáskor megfogalmazódott a parlamenti patkó mindkét oldalán - amely örömöt az okozta, hogy ez a törvényjavaslat, az eredeti törvényjavaslat európai összehasonlításban is úttörőnek számító törvényjavaslat volt, és szép reményekre jogosított föl az elektronikus aláírás elterjedése, így az információs társadalom fejlődése, kialakulása tekintetében -, nos, az elmúlt évek tapasztalatai alapján, illetve az előttünk fekvő módosító javaslat bizonyos értelemben ezt az örömünket elvette, és ez a módosító javaslat sem kecsegtet annak reményével, hogy e tekintetben jelentős előrelépés legyen.
Úgy értékeltük, hogy ez a törvényjavaslat nem egyéb, mint afféle szépségtapasz az elektronikus aláírás elmúlt évekbeli kudarcos történetén. Tény, hogy bizonyos elemeiben ez a felülvizsgálati célú módosítás az élethez igyekszik igazítani az eredeti törvényt, mégis azt kell mondanunk, hogy figyelmen kívül hagyja azt a szomorú tényt, hogy ez az élet nem egyéb az elektronikus aláírás vonatkozásában, mint csendes vegetálás. Ennek oka az, hogy nem tapasztalható az egységes kormányzati akarat az elektronikus aláírás elterjesztése vonatkozásában. Ennek megfelelően az IHM vonatkozásában kifejezetten az egyik legnagyobb vereségként értékelhető az elektronikus aláírás története.
Az eredeti törvényjavaslat céljai és tárgyi hatálya vonatkozásában a dokumentumok hitelesítését megőrző technológia, az ezek hitelességét megőrző technológia biztosítása volt, illetve ennek követelményrendszerét kívánta biztosítani. Ugyanakkor ez a jogalkotási technika feltételezte azt, hogy az elterjedés és a bevezetés érdekében közös, egységes kormányzati lépések fognak következni, és az egyes ágazatokra, az egyes eljárástípusokra vonatkozóan az egyes szaktárcák miniszterei fogják majd meghatározni a további szabályokat. Ennek elmaradása alapvetően hátráltatta az elektronikus aláírás széles körben való elterjedését. Éppen ez kritikánk alapvető kiváltója, hogy nem ismerte fel az előterjesztő, hogy ezen a kodifikációs technikán kell alapvetően változtatni ahhoz, hogy a kívánt hatást elérhesse ez a törvényjavaslat, illetve az eredeti törvény módosítását célzó javaslat.
A miniszteri expozé is több “ha” és “lehetne” szót tartalmazott, és úgy gondolom, hogy mindezek alapján, amit a kisebbségi vélemény tükröz, nemcsak itt, a Házon belül, hanem a kormányon belül kellene minél nagyobb mértékben felkelteni az érdeklődést az elektronikus aláírás kérdése vonatkozásában. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezért nem tudtuk támogatni az általános vitára való alkalmasságot.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
