DR. KOVÁCS ZOLTÁN
DR. KOVÁCS ZOLTÁN
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A képviselőtársammal beterjesztett, T/8540-es képviselői önálló indítványunk azért született a 2003. évi XXVI. törvény módosításáról, mert a törvény korábbi módosítása következtében olyan helyzet állt elő a területi hulladékgazdálkodási tervek alapján meglévő és kijelölt hulladéklerakók vonatkozásában, amely szerzett jogokat is sérthet, illetve meglévő uniós pályázatok keretében elnyert pályázatok módosítását is szükségeltetheti, amennyiben nem változik meg a törvény.
Elsődlegesen azt indítványoztuk ebben a módosító javaslatban, hogy az állami repülések célját szolgáló és közös felhasználású, azaz katonai és polgári repülőterek körzetében térségi hulladéklerakó hely kijelölése esetében ne 15 kilométer, hanem összesen 5 kilométer legyen a védőtávolság, tehát 5 kilométerre csökkenjen a védőtávolság. A 15 kilométert magunk sem értettük; egy 1944-es ajánlás, európai szerződésből származó ajánlás alapján - amely nem is 15 kilométerről, hanem ismereteim szerint 13,8 kilométerről szól - került bele a 15 kilométer. Ez igazából azt a célt szolgálná, mivel a hulladéklerakó telepek környékén lévő madárrajok a repülésre veszélyt jelentenek, és ez a veszély a repülés biztonsága vonatkozásában, illetve a repülőgépek műszaki berendezéseit illetően jelentene veszélyt.
A bizottsági vitában megkértük a kormány képviselőjét, hogy nyilatkozzon a tekintetben, hány baleset történt már ezen a területen. Néhány balesetről tudott beszámolni, amelyekben alapvetően gépalkatrészek sérültek, és egy vadludakból álló madárraj által okozott baleset következett be, amikor katapultálásra is sor került. Mindannyian tudjuk, hogy a vadludak nem a hulladéklerakó telep miatt repülnek át az ország légterében - hogy szabad legyen ezt a részben repülős kifejezést használni -, hanem a madártani természetükből eredően, tehát ezt a balesetet félretehetjük.
Arra azonban nem kaptunk választ, hogy mi van az 5 és 15 kilométer közötti távolságban, ott tudnak-e arról, hogy történt-e baleset. Úgy gondoljuk, hogy ez túlzott aggodalmat jelent, és ez általában azokat a nagyvárosokat érinti, ahol állami repülések célját szolgáló repterek vannak, így többek között Szolnokot, Kecskemétet, Veszprém mellett Szentkirályszabadját vagy akár Kaposvár mellett Taszárt.
A regionális, térségi hulladéklerakó helyek kijelölésére általában a nagyvárosok környékén kerül sor, hiszen a legnagyobb hulladéktermelő a nagyváros, és gazdasági és egyéb célszerűségi okból ilyen módon kerülnek kijelölésre. Tehát pont ezeknek a nagyvárosoknak a környékén lehetetlenné válik a hulladéklerakó hely kijelölése, és - mint mondtam - korábban tervekkel, engedéllyel alátámasztott hulladéklerakó helyek kerültek kijelölésre. Ezeknek a lehetősége az elkövetkezendők alapján semmibe vész, óriási kisajátítást kell eszközölni, hiszen több száz millió forintért sajátítanak ki területeket ilyen helyeken, és át kell terveztetni. Amennyiben uniós pályázatokról van szó, így az egész programot át kell alakítani.
A másik javaslatunk azt a célt szolgálta, hogy az 1000 méteres belterületi, lakóterületi védőtávolságot 500 méterre szorítanánk le. Természetesen nagyon sok szakhatóság engedélyezi. Ez lehetőséget adna a kijelölésre, nem kötelező egyébként ezen a területen belül a korábbi védőtávolsághoz képest kijelölni, ezzel tágítanánk a lehetőségi kört. Ráadásul már született módosító javaslat is, amely a lakó-, üdülőövezetet, valamint kereskedelmi szolgáltató területet ki is veszi ebből a rendszerből, tehát gyakorlatilag agrár-, illetve ipari terület melletti területre korlátozódna ennek az elhelyezése.
Mi magunk úgy gondoltuk, hogy pont az emberi egészség vonatkozásában szükséges, hogy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat külön engedélyére lenne szükség a védőtávolság csökkentése esetében, de az eddigi vitákban engem meg tudtak győzni arról, hogy felesleges kiemelni a rendszerből a tisztiorvosi szolgálatot, hiszen itt az elsődleges a környezetvédelmi hatóság, amely minden szempontból megvizsgálja. Erre egyébként már született módosító indítvány is, és én ezt a magam részéről el is tudom fogadni.
(16.20)
Hiszen több tíz szakhatóság vizsgálja végig az engedélyezési eljárást, a maga területén a megfelelő eszközrendszerrel mindegyik véleményt tud nyilvánítani. Így nem szükséges egy szakhatóság kiemelése, hanem összességében lehet ezt a rendszert vizsgálni.
Felveti még egyébként, visszatérve az 5 és 15 kilométeres védőtávolság vonatkozásában, a hulladéklerakó hely és a madárraj összefüggésében a repülési balesetek veszélyességére, hogy mi van, ahol tó van. Hiszen ismeretes, a tavak környékén, akár ha a sármelléki repülőtérre gondolok, ahol a Kis-Balaton jelentős mennyiségű madárrajt “vonultat fel”, ez ugyanolyan veszélyt jelent. Miért csak az állami és a vegyes repülőtereknél van a hulladéklerakó kapcsán veszély, és teszem azt, a tótól 2-3 kilométerre induló madárraj miért nem jelent veszélyt a repülőkre? Így a szabályozásban, úgy gondolom, ellentmondás van, és ezt mindenképpen fel kell oldani. Az 5 kilométer egyébként a részünkről egyeztetésre került korábban a Honvédelmi Minisztériummal. Ott nem tettek ez ügyben kifogást, ezért is volt ezt merszünk úgymond beadni az előzetes egyeztetés alapján.
Összességében úgy gondolom, hogy az általános vitában majd az észrevételeket elmondják a képviselőtársak, és ez javítható. Mi minden helyes és a célt szolgáló módosító javaslatra nyitottak vagyunk, és köszönjük, ha ebben segítik a képviselőtársak a munkánkat. Úgy gondolom, hogy a korábbi törvényjavaslatnál körültekintőbben kellett volna eljárni, hogy ne sérüljenek az önkormányzati lehetőségek, az önkormányzati jogok, illetve a gazdasági társaságok jogai a hulladéklerakó hely kijelölése esetében.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
