DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A második szakaszban elsőként a 19-es, Kósa Lajos képviselőtársammal közösen benyújtott módosítóról szeretnék néhány szót szólni. Maga a módosító az előző szakaszban már tárgyalt fő irányokat egészíti ki, az M35-ös gyorsforgalmi út folytatását Debrecen-Ártánd-Nagyvárad iránnyal.
Tisztelt Képviselőtársaim! A 3-as építésénél végső soron a szakma szinte kezdettől azonos súllyal kezelte az M35-öst. Ez a Polgár-Debrecen szakasz, amely gyakorlatilag a Hajdúságot, tehát az országnak egy olyan rurális térségét szeli át, amelynek a problémái igazán majd most, a mezőgazdaságnak az Unióval való megütközése után fognak kiderülni. A 35-ösnek az eddigi építése lényegében egy autópályává fejleszthető négysávos autóút, tehát műszakilag vagy költségvetési szempontból számottevő különbséget nem jelent. Amikor megfogalmaztuk, szándékosan úgy fogalmaztuk, hogy a “folytatását” igénypontot vettük bele, tehát nem a megépítését, nem a befejezését, nem az átadását. Lévén, hogy ez egy középtávú koncepció, mi azt a szándékot szerettük volna országgyűlési határozati rangra emelni, amely kifejezi ezt az M3-assal való egyenjogúságot, ennek a térségnek a gyorsforgalmi úttal vagy autópályával történő ellátását, és - ne habozzunk kimondani - bizony a Romániával való részben kereskedelmi kapcsolatot, részben annak a magyar nemzeti szándéknak a kifejezését is szolgálta, amely az erdélyi autóutakkal kapcsolatos vitákat némiképp oldva, egy Ártánd-Nagyvárad vonalra lehetővé teszi a gyorsforgalmi út kapcsolódását.
Meggyőződésem, hogy ez a 2006-ig terjedő szakaszt anyagilag nem terheli meg, hiszen a “folytatását” fogalomkörben benne van például a tervezés előkészítése vagy olyan előkészítő munkák, amelyek a munka melletti elkötelezettséget ugyan deklarálják, ugyanakkor a költségvetés e tekintetben ismert nehézségeit is figyelembe veszik. Úgyhogy tisztelettel kérem az előterjesztőt, hogy fontolja meg az M35-össel történő kiegészítését ennek a rendelkezésnek.
A másik, e kettes részben szereplő módosítási javaslat Balsay István képviselőtársam módosító javaslata, amelyről az előző szakaszban elsősorban Németh Zsolt képviselőtársam már beszélt, és ez a privatizáció helye, léte, indokoltsága a magyar infrastruktúrában. Meggyőződésem, hogy a parlamenti patkó egyik oldalán sem vitatjuk azt, hogy a magántulajdonnak egy adott ország gazdaságában megvan a maga helye, jelentősége, fontossága. Ugyanakkor - mondjuk mi, és esetenként vitáink vannak liberális gazdaságpolitikát valló képviselőtársainkkal - nem osztjuk azt a nézetet, hogy az állam szükségszerűen rossz tulajdonos. Van rossz magántulajdonos is, azért mennek tönkre a cégek, és nyilvánvaló, hogy van rossz állami tulajdon is, de van jó is. Úgy gondolom, ha valahol példák sorával bizonyítható, hogy egy adott állam nem rázhatja le magáról a felelősséget privatizálással, akkor annak az egyik nagy területe épp az infrastruktúra, a másik nagy területe, mondjuk, az energiaellátás, de az egy másik történet, gondolom, ebben a Házban előbb-utóbb - inkább előbb, mint utóbb - úgyis ez is terítékre kerül.
Éppen ezért kérem annak a megfontolását - ide idézve például a mindnyájunk által ismert, rendkívül szomorú angliai példákat -, hogy a helyi és helyközi közforgalmú személyi közlekedésben az állami és önkormányzati szerepvállalás többségének a megtartása, tehát nem kizárólagossága. Azt természetesen mi is elfogadjuk, sőt mi több, támogatjuk, hogy mondjuk, regionális közlekedési struktúrákban legyen teljes vagy részleges magántulajdon. Azt sem vitatjuk, hogy például a vasúti közlekedés jelentős területein, a teherszállítás területén van helye, létjogosultsága és értelme a magántulajdonnak. De azt igenis valljuk, és ismétlem, hogy szomorú európai példák bizonyítják igazunkat, hogy bizony a közforgalmú személyi közlekedésben az állami felelősségtől a mindenkori állam nem tud megszabadulni, sem a biztonsági részétől, sem a - tudom, hogy napjainkban ez már nem kötelező, de azért mégiscsak a társadalmi köztudatban benne van - korábban oly sokat emlegetett ellátási felelősségtől. Ha nem jön az autóbusz, ha nem jön a vonat, ha nem jön a villamos, akkor bizony a polgár a mindenkori államot szidja, a zászló színétől függetlenül.
Tehát kérem kormánypárti képviselőtársaimat is, hogy fontolják ezt meg. Megint mondom: nem a merevség, nem a kizárólagosság, hanem egy józan, példákkal alátámasztott mértéktartás - óvatosság, ha úgy tetszik -, amit az általunk, képviselőtársam által javasolt módosítás tartalmaz, amelyben, ismétlem, arra tesz javaslatot, hogy a koncepció tartalmazza azt a passzust, hogy a helyi és helyközi közforgalmú személyi közlekedésben az állami és az önkormányzati szerepvállalás többségét tartsuk meg.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
