GAÁL GYULA
GAÁL GYULA
GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Hölgyem, Uraim! Úgy gondolom, tartozom azoknak a képviselő hölgyeknek és uraknak, akik az eddigiekben megtiszteltek a véleményük kifejtésével, azzal, hogy reagálok, és elmondom, hogy én hogyan látom azokat a kérdéseket, amelyeket felvetettek, akkor is, ha nem mindenkinek volt ideje megvárni ezt a reagálást. De mi már csak így szoktunk egymással többórás párbeszédeket folytatni, és ha most nem mondanám el, későbbi időpontra hagynám, és hazafelé szívinfarktusban elhaláloznék, egész hátralévő életemben vigasztalhatatlan lennék, hogy belém szorult a szó, és nem mondtam el.
Ami a lényeget illeti, egyrészt azt gondolom, hogy ha valaki átlapozza ezt a bizottsági ajánlást, ami a részletes vitához készült, és összefoglalja a módosító indítványokat, akkor lehet egy jó érzése a tekintetben, hogy tényleg egy konstruktív együttműködés nyomait látja; azt látja, hogy mindenki jó szándékkal és tényleg a javítani akarás vágyával fogalmazza meg az indítványait, és ebből meglehetősen sokban egyetértés is alakul ki kormánypártok, ellenzék, illetve a kormány képviselője részéről. De nem mindenben. Engedjék meg, hogy arra reagáljak, amiben nem, és ne arra térjek ki, amiben igen, de azt gondolom - és ezt szeretném azért leszögezni -, hogy ha más előterjesztések terén ekkora összhang lenne, akkor nagyon boldogok lehetnénk, tehát ha ennyi módosító indítványt és ellenzéki módosító indítványt támogatna a kormány.
Most különösebb eltérő koncepció híján engedjék meg, hogy én is elsősorban az ajánlás megfogalmazta rendhez igazodjam a reagálásomban.
A 2. pontban Balsay István képviselő úr módosító indítványa szerepel. Néhányan fölvetették, hogy jó, hogy az életminőség javítása, az egészség megőrzése et cetera, bekerültek. Nyilván azok kedvéért, akik ezt nem látják, hogy mi is van az eredeti előterjesztésben, szeretném leszögezni, hogy ebben a szempontban egyetértés volt; itt annyi történt, hogy az ötödik pöttyből az első pöttybe soroltuk be, és ezzel egyfajta prioritást akartunk neki adni. Egyetértünk vele, hogy ez a 3. pontban meg is jelent. Valóban, a 2. pontot azért nem tudja a kormány támogatni - vagy legalábbis egyelőre az előterjesztő; hogy a kormány mit támogat, az még egy külön kormánydöntés kérdése -, mert az mást is tartalmaz. Ha csak a fenntartás beemelése lenne a szövegben, ahogy ezt Pap János képviselő úr mondta egy másik módosító indítvány kapcsán, azt gondolom, hogy már most, látatlanban aláírhatjuk a beadandó kapcsolódó módosító indítványt.
A szabályozott verseny kategóriájának a kiiktatása, azt gondolom, hogy indokolatlan. Ha már itt többen szóba hozták a privatizációt általában, én is hadd térjek ki rá, bár volt a második szakaszban is néhány erre vonatkozó indítvány. Ha jól emlékszem a számra, a 18. és a 27. számú képviselői indítványok foglalkoztak ezzel a kérdéssel.
Mi a gond a szabályozott verseny elhagyásával vagy általában az állam szerepvállalásával? Miért nem úgy látjuk, ahogy a javaslatot tevő képviselő? Azt gondolom, hogy itt bizonyos értelemben - és elnézést a kifejezésért - van egyfajta kollektív emlékezetvesztés. Én azért azon nőttem fel közgazdasági tanulmányaimban, hogy az a baj az állami tulajdonnal a gazdasági tevékenységek terén, hogy az állam különböző szerepei összezavarodnak egymással, konfliktusba kerülnek egymással. Az állam egy szabályozó hatóság, ellenőrző hatóság, amelynek bizonyos normákat kell szabnia, azok betartását ki kell kényszerítenie. A másik oldalról az államnak van egyfajta ellátási felelőssége, felelősség az állampolgároknak nyújtott szolgáltatások minőségéért és meglétéért egyáltalán. Ha ugyanez az állam az, amely ezt a szolgáltatást nyújtja, akkor bizony ezek a szerepek ellentmondásba kerülhetnek egymással, hiszen az állam nyilván nem egymással versenyző vállalkozások formájában nyújtja ezt a szolgáltatást; ilyenkor alakulnak ki a monopóliumok. Ha egy monopóliumom van egy feladat ellátására, aminek az ellátásáért ráadásul én mint állam, felelős vagyok, akkor itt, hogy szabályozó és ellenőrző hatóságként hogyan lépek fel ezzel szemben, saját szerepeimet nem tudom tisztességesen megcsinálni. Újra és újra csak azt tudom mondani, hogy ez a koncepció már valamikor megbukott ebben az országban. Én azt hittem ezelőtt 14 évvel, hogy azért jövünk ebbe a parlamentbe, hogy valami mást találjunk ki ahhoz képest, hogy az állam szerepeit visszaállítsuk erre a típusúra.
Tehát legyen világos, hogy igenis, amikor én személy szerint sem támogatok egy olyan módosító indítványt, ami itt van, ha jól emlékszem, a 18. és 27. pontokban, hogy a helyi és helyközi közforgalmú személyi közlekedésben az állami és önkormányzati szerepvállalás többségének megtartása, akkor nem abban van közöttünk vita, hogy az állami felelősségre szükség van vagy nincs szükség. Az állam felelős azért, hogy ez a szolgáltatás meglegyen, de nem azért, hogy ő nyújtsa a szolgáltatást. Éppen ezért tud hatékonyabban fellépni a szolgáltatást igénybe vevők érdekében, mert versenyezteti a szolgáltatókat, azoknak egymásnál jobb ajánlatot kell tenniük, ha el akarják nyerni ezt a megbízást és lehetőséget. Az állam kiválaszthatja a legjobbat, megszabhatja a működési feltételeiket, hogy hogyan kell ellátni, milyen minőségi sztenderdeknek kell megfelelni akkor, amikor például tömegközlekedési szolgáltatást nyújtanak. Megszabhatja azt, hogy hárompercenként, félóránként kell jönni, minimum milyen szolgáltatási technikát kell igénybe venni, és mint ellenőrző és hatóság, ezt lényegesen szigorúbban számon tudja kérni, mint akkor, hogyha saját magát kell számon kérnie, hogy én magam most hogyan nyújtottam azt a szolgáltatást.
Tehát azt gondolom, hogy erről szól a történet, és itt ne fantomok ellen hadakozzanak akkor, amikor a privatizáció ellen hadakoznak, mert nem az állam felelősségvállalásának elutasítása van adott esetben a szabályozott verseny fogalmának a fenntartása mellett vagy a privatizációra való törekvés mellett, hanem pontosan az van benne, hogy az állami ellátási, szabályozási felelősség sokkal hatékonyabban érvényesülhessen, mint ha egy monopol állami szervezet nyújtja azt a szolgáltatást, amit szabályozni akarunk.
(22.10)
Úgy érzem, hogy ez a különbség közöttünk, és ezért amíg itt ebben nem értünk egyet, addig az ilyen típusú módosító indítványok nem fogják elnyerni a gazdasági és közlekedési tárca támogatását.
Nem fogok mindenre ilyen részletesen kitérni, inkább lapozok, hogy ne legyen túl hosszú a szövegem. Képviselő urak, ha jól emlékszem, Pap János volt, aki a 6. indítvány kapcsán azt kifogásolta, hogy miért nem szeretjük azt, hogy elhagyjuk a “feltételek” szót, tehát hogy a környező országokkal való kapcsolatok feltételeinek a javítása. Azt gondolom, hogy egy közlekedéspolitikáról beszélünk, nem általában a környező országokkal való kapcsolatok javítása a tárgya egy közlekedéspolitikai koncepciónak, hanem ennek a közlekedésre vonatkozó feltételeinek a javítása, tehát nem érdemes itt nyelvészkedni, vagy egy-egy szónak ilyen jelentőséget tulajdonítani.
Azt nem is említettem még meg: lapozom a módosító indítványokat, és az ember újra és újra találkozik ugyanazokkal módosító indítványokkal, még lényegesen több lenne a támogatott módosító javaslatok aránya, ha minden egyes alkalommal, ahányszor felbukkan ugyanaz a szöveg szóról szóra megismételve, az lenne odaírva, hogy az előterjesztő képviselője egyetért. Mindig csak egy alkalommal van odaírva, hogy egyetért, a többi esetben meg az, hogy nem ért egyet. Hogy ez miért így van, én magam sem tudom, de azt gondolom, hogy ha ezt levonom, még inkább látszik, hogy milyen sok pontban és elképzelésben van egyetértés a javaslattevők és az előterjesztő között.
A 12. pontot indokolta még Ivanics képviselő úr és mások. Azt gondolom, hogy megint csak nincs közöttünk koncepcionális vita. Az, hogy a közlekedésben foglalkoztatottak jövedelmének növelése és munkakörülményeik korszerűsítése, et cetera, most folyamatosan van írva, vesszővel elválasztva, vagy meg van törve a szöveg és francia bekezdésekre fölbontva három összetevője ennek a mondatnak, ez megint nem egy elvi vita közöttünk. Egyszerűen arról van szó, hogy az egész szöveg szerkezete nem olyan, amilyet ebben az egy pontban a képviselő úr javasolt, és ezért azt gondolom, hogy fenntartva azt, hogy nincs tartalmi vita közöttünk, hiszen ön sem tartalmi értelemben módosította a szöveget, nem érzem úgy, hogy fontos lenne átszabni ezt a szövegszerkezetet.
A 13. pontban miért nem támogatjuk? Azért, mert a 14-esben van szó szerint megismételve, és támogatja a kormány, illetve a 15-ösben mind a kettő, része a 13-asnak. Megint nem tudom, hogy miért így került be, hogy szó szerint egymást ismétlő indítványok közül az egyiket támogatjuk, a másikat nem, csak könyörgöm, ne érveljenek amellett, ami mellé az van odaírva, hogy nem támogatja a kormány, hogy miért nem támogatja, mikor ott van a következő javaslatban, hogy igenis támogatja a kormány. Többször jelenik meg egymás után szó szerint ugyanaz a javaslat.
A 15. pontban az elővárosi közlekedés van, amit támogatunk. A 16. pontban megint egy többször érvelt indítvány volt a páneurópai hálózat magyarországi bővítése kapcsán, az észak-déli és kelet-nyugati irányú, főváros-központúságot oldó gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése mellett. Mondták önök, hogy miért nem támogatjuk. Azért nem támogatjuk, mert ott van a 17. pontban. Benne van a szövegben, az eredetileg beterjesztett szövegben majdnem szó szerint ugyanez a szöveg minden módosítás nélkül, csak önök a konkrét helyről, ami egy konkrét feladatot megfogalmazó pont a kiemelten kezelt fejlesztések a 2006-ig terjedő szakaszban - a legelső pontja ez. Ez egy konkrétan meghatározott időszakra vonatkozó, konkrétan megfogalmazott feladat, ezért szerintem itt van a helye, ahol az eredeti szövegben van, és önök át akarják tenni az általános közlekedéspolitikai elemek megfogalmazásába. Erről szól a történet. A bővítés az, hogy a kormányzat tegyen lépéseket. Értelemszerűen, ha benne van a 2006-ig terjedő szakaszban, akkor a kormányzat fog lépéseket tenni annak érdekében, hogy ez megtörténjen. Akár odaírom, akár nem írom oda, de az elvi rendelkező részben szerintem teljesen fölösleges odatenni ezt, és ettől nem változik meg a szöveg értelme. Egyszerűen az történik, hogy egy konkrét feladatot önök a konkrét feladatok közül kiemelve betesznek az általános elvi jelentőségű megfogalmazások közé. Maga a szöveg tartalmazza a képviselő úr javaslatát.
A 18., 27. pontról beszéltem. A 19. pont az M35-ös gyorsforgalmi út. Csak arról van szó, képviselő urak, hogy ennek a konkrét előterjesztésnek nem itt van a helye. Tehát decemberben, amikor a gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztési törvényt elfogadta az Országgyűlés, akkor elfogadta, hogy 2015-ig milyen gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztések történnek. Azt gondolom, hogy a kormány meg sem teheti, hogy egy ettől eltérőt nyújtson be két hónappal később, és azt mondja, hogy én már nem gondolom komolyan, amit a parlament döntött decemberben, hogy 2015-ig mi épüljön meg, hanem most valami másra teszek javaslatot egy határozatban, ami egyébként sem fogja fölülírni a törvényt, tehát a dolog értelmetlen lett volna, és azt gondolom, hogy most sem írhatjuk bele az országgyűlési határozatba azt a fejlesztést, amit nem tartalmaz az autópálya-törvény, hiszen a határozattal akkor sem tudjuk felülírni a törvényt. Ezért nem támogatjuk.
A dunaújvárosi hidat támogatjuk, az rendben van, konkrétan fogalmazták meg a plusz egy Duna-híd helyett.
Itt jutottunk el a budapesti közlekedési szövetséghez. Ezt már a múltkor az általános vitában megelőlegeztem, ha emlékszik még rá képviselő asszony, hogy ez is egy olyan pont, amiben elvileg biztos, hogy egyetértünk, és nem változott ez a véleményem most sem. Most is egyetértek vele. Azt gondolom, ott van a probléma ezzel, hogy a két módosító indítvány közül egyik sem tisztázta a közlekedési szövetségek létrehozásáért fennálló felelősség kérdését. Kit is terhel ez a felelősség? Kinek a dolga az, hogy a közlekedési szövetségek létrejöjjenek? Mind a két képviselői indítvány, amit itt tárgyalunk, arról szól, hogy a kormány számára számon kérhető feladat legyen. Ezt képviselő asszony szó szerint mondta, én felírtam magamnak, de nem a kormány felelőssége, hogy a helyi közlekedési szövetségek kialakuljanak. A kormánynak kutya kötelessége támogatni az önkormányzatokat abban, hogy elősegítse a közlekedési szövetségek kialakulását, minden eszközt felhasználunk annak érdekében, hogy a térségi vasútfejlesztési programok kapcsán például támogassunk ilyen közlekedési szövetségeket, társulásokat, támogatjuk a budapesti közlekedési szövetség kialakulását is anyagilag is és koncepcionálisan is, de nem a kormány dolga.
Amikor önkormányzati tulajdonban lévő, illetve részben önkormányzati tulajdonban lévő közlekedési vállalatokról van szó, akkor világosan kell látni, hogy mit tehet a kormány annak érdekében, hogy létrejöjjön és mit mások. Tehát, ha egy olyan szöveg lenne itt, sajnálom, hogy most találkoztam vele először, és nem volt korábban alkalmam találkozni az indítvánnyal vagy nem beszélgettünk róla, de ha egy olyan szöveg lenne, ami azt a feladatot rója a kormány számára, hogy segítse elő ezeknek a kialakulását a maga sajátos kormányzati eszközeivel, de nem neki mondja meg, hogy meg kell csinálni egy olyat, amire nincsen jogilag ráhatása, vagy nem tud kizárólagosan dönteni és eljárni ezekben a kérdésekben, akkor biztos, hogy könnyebben egyetértettünk volna, vagy akkor ténylegesen talán tudtunk volna egy olyan szöveget megfogalmazni, ami bele tudna kerülni ebbe az országgyűlési határozatba.
Itt van a 24. indítvány további pár eleme, ami mellett szintén érveltek képviselő urak, az, hogy a közúti hálózat fenntartásához és fejlesztéséhez legalább a 2002-es pénzügyi keret biztosítása szükséges.
(22.20)
Két problémám van ezzel a szöveggel. Az egyik az, hogy én nem a 2002-est választanám ki, mert így a dolog pontatlan, a 2002-essel olyan nagyon jól nem járnának a közúti fejlesztésben érdekeltek meg a közlekedők. Tehát ez az egyik problémám. A másik probléma, hogy megint egy országgyűlési határozatról beszélünk, vagy megint ezt kell mondanom. Ez nem írhat felül egyetlenegy törvényt sem, most éppen a költségvetési törvényről beszélek. Tehát ne csináljunk úgy, mintha itt a kormány feladata lenne, vagy akár a közlekedési tárca dolga lenne, hogy a pénzügyi keretet biztosítsa. Egyébként az Országgyűlés várja, hogy most akkor a kormány vagy a tárca biztosítsa a forrásokat. Az Országgyűlés dönti el nyilvánvalóan az adott keretek között, lehetőségek meg kényszerek foglyaként, hogy adott időszakban mennyit lehet erre költeni, és egyetlenegy országgyűlési határozat nem tud determinált helyzetet teremteni, főleg nem tizenévre előre, hogy majd akkor mennyit kell költeni, hiszen a költségvetési törvényben az Országgyűlés mindenkori szuverenitása meg fogja mondani, hogy mennyit hajlandó vagy mennyit tud biztosítani abban az adott időszakban arra a konkrét célra.
Bánki Erik képviselő úrnak - eltekintve attól, hogy talán az egyetlen volt, aki olyan politikai felhangokat fogalmazott bele, ami kicsit kesernyésebbé tette a szám ízét ebben az egyébként szakmai párbeszédben - csak jelezni szeretném, hogy az útfenntartási és fejlesztési célelőirányzat egyáltalán nem egy dinamikus növekedést mutatott az önök kormányzása idején, és ezzel szemben az sem igaz, amit ön is, és utána talán Ivanics Ferenc képviselő úr is mondott, hogy most meg meredeken zuhan. Tavalyhoz képest például idén lényegesen nőtt az UFCE, messze nem igaz, amit képviselő úr mondott, hogy 40 százalékkal csökkent idén is az UFCE. Az elvonások után és minden után - túl vagyunk a tárcát érintő 40 milliárdos csomagon - lényegesen nőtt a tavalyihoz képest az útfenntartási és fejlesztési célelőirányzat. Nagyjából azon a szinten van most az elvonások után, mint volt 2002-ben, tehát ezért mondtam, hogy olyan nagyon boldogok ne legyünk a 2002-essel, ennél merészebb álmokat is megfogalmazhatunk magunknak, és mondom, nem is biztos, hogy egy határozatban van ennek a helye.
Hadd emlékeztessem arra, ha már így a politikai felelősséget firtatta, hogy számomra máig egy fájó döntése volt az önök kormányának, hogy az útalapot megszüntette. Azt gondolom, hogy volt egyfajta lendület, hogy minden elkülönített állami pénzalapot meg kell szüntetni, és ennek áldozatul esett az útalap is. Szerintem hiba volt ez a döntés sok szempontból, most a részletekbe hadd ne menjek bele.
Logisztikai szolgáltató központok beemelve a 2006-ig megfogalmazott feladatok közé; én azt gondolom, hogy ez a módosító indítvány szűkíti a felelősséget, és ellentétes az előterjesztő képviselő úr tényleges szándékával. Azt gondolom, hogy az a hely, ahol van - tehát hogy a teljes időszakra vonatkozó helyen szerepel 2015-ig -, világossá teszi, hogy ez nem egy rohammunkával most azonnal megoldandó feladat, és 2006 után nem kell a dologgal foglalkozni. Szerintem a dolog helyén van, hogy 2015-ig ez egy fontos prioritás, ezzel folyamatosan törődni kell, foglalkozni kell, és nem egy hároméves feladata a kormányzatnak.
Az utolsó módosító indítványhoz jutva, amit az előbb mondtam, de külön is kiemelte képviselő úr, hogy 2004. december 31-ig dolgozza ki a kormány a költségvonzatokat elemző tájékoztatót. Itt finomabban van fogalmazva, mint a korábbi helyeken, hogy itt biztosítani kell bármilyen módon egy határozatban a finanszírozási feltételeket. Egy tájékoztatót kér, amivel tulajdonképpen egyet is értenék, de igazából ennek a reális időtartama, azt gondolom, tényleg nem 11-12 év, hanem 2006-ig meg van fogalmazva a háttéranyagban minden területen - a vízi, a légi, a közúti közlekedés, az európai uniós forrásokkal együtt, azokkal a programokkal együtt, a hazai forrásokkal -, hogy melyik körülbelül milyen finanszírozási forrást igényel. Azt gondolom, hogy ez egy reálisan belátható időszak, és nagyjából alkalmas arra, hogy ez alapján képünk legyen arról, hogy milyen fába vagy mekkora fába vágtuk a fejszét.
Ugyanakkor itt is érvényes az a korábban megfogalmazott állításom, hogy ennél erősebbet úgysem tud egy határozat elérni, nem tud determinált helyzetet teremteni annak érdekében, hogy később akármelyik kormányzat akármelyik költségvetési évében úgy vegye elő ezt a határozatot, hogy ja, már megmondták nyolc évvel ezelőtt, hogy mennyit kell fordítani, és akkor annyit kell fordítani rá. Tehát a dolog ilyen értelemben nem érné el azt a célt, amit a képviselő úr el kívánt érni vele.
Tudom, hogy így is hosszan beszéltem, de olyan sok érvet, véleményt és indítványt mondtak el a képviselő hölgyek és urak, hogy úgy érzem, ez volt a minimum, amivel tartoztam válaszként, és remélem, hogy lesz alkalom ezekről a kérdésekről a későbbiekben is vitatkoznunk egymással. Köszönöm. (Taps.)
