MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért az elég érdekes mutatvány volt Keller úr részéről, amikor úgy élből azt mondta a parlamenti képviselőkre, hogy egyébként a szellemi színvonaluk nem megfelelő. Ámde legyen így! Én úgy gondolom, hogy arra talán még a parlamenti képviselők is képesek, hogy olyan szakértőket kérjenek föl, akik azokat a számadatokat és a számításokat végig tudják számolni, és esetleg a parlamenti képviselők számára is érthető módon el fogják tudni magyarázni.
De most akkor én hadd magyarázzak el önnek valamit, tisztelt képviselő úr. Legyen kedves - ha már itt a hitelről, és ma tízmillió, 25 év alatt mennyi... -, menjen már el a kormánya néhány tagjához, akik vettek föl, mondjuk, lakáshitelt, és legyen kedves, kérdezze már meg őket - mert vannak ilyenek a kormányban, akik még a kedvezőtlen feltételek előtt fölvettek -, hogy mennyit fognak visszafizetni, mondjuk, 25 év múlva. Kötve hiszem, hogy olyan szerződést kötöttek volna, ami a ma felvett összeg, mondjuk, nyolc, nyolc és félszeresét jelentené mint visszafizetendő összeget a futamidő alatt. Márpedig, ha hinni lehet ezeknek a számoknak, amelyek nyilvánosságra kerültek, önök az egyszeri teljes megvásárláshoz képest körülbelül a nyolcszorosát fogják, fogjuk kifizetni a közös büdzséből, a közpénzből, mint amennyibe az egyszeri kivásárlás került volna.
Tehát úgy gondolom, hogy innentől kezdve egy alapvető matematikai összefüggésen megbukik az ön elmélete, mert kizárt dolog, hogy a nyolcszorosát kelljen egy ma megkötött üzletnek 25 év múlva visszafizetni. Ha igen, akkor ezt már nem is önnek kellene vizsgálni, hanem olyan szervnek, amelyik megfelelő jogkövetkeztetéseket tud ebből levonni.