PÁL TIBOR
PÁL TIBOR
PÁL TIBOR belügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Először is szeretnék Dorkota képviselő úr hozzászólására reagálni a flóbert fegyverekkel kapcsolatban. Nagyon sok adat forog és nagyon sok vélekedés hangzik el. Amikor a törvény előkészítése volt, akkor a gyártókkal, forgalmazókkal leültünk, és pontosan utánanéztünk, hogy milyen adatokkal is lehet számolni. Pontosan azért, amit ön mondott, hogy a nyilvántartást hogyan kell majd szabályoznunk.
(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Nos, akkor az látszott, hogy 100 ezer fegyver volt, amit legyártottak. Ebből a 100 ezerből igazán értékesítésre csak 80 ezer került, 20 ezer még ma is a kereskedőknél van. Azt a számot tehát, amit ön mondott, nagyon nagynak tartom. Igazán 80 ezer olyan fegyver van, amelyik ma sorszám nélkül már értékesítésre került és valahol megtalálható.
Nos, el tudom fogadni, és magam is azt vallom, hogy helyes az, amikor ezeknek a fegyvereknek a nyilvántartásáról szabályozást és egy procedúrán való keresztülvitel alapján nyilvántartást föl kell fektetni és meg kell tartani. Én is ezt vallom tehát.
Köszönöm azokat a módosító indítványokat, amelyeket képviselőtársaim benyújtottak, hiszen ezek egyrészt pontosítják az eredetileg benyújtott törvényt, másrészt pedig pontosan azt az elvet erősítették meg, amit a törvény módosításával szerettünk volna elérni: szigorítják a fegyvertartást, és azt gondolom, hogy jó, hogy ebbe az irányba haladunk és ebben egyetértés van.
Pontosodtak azok a meghatározások, amelyek a törvény elején vannak: hogyan kell értelmezni a lőszert, milyen lőszerek vannak, a lőfegyvereket, milyen lőfegyverek vannak, a tűzszerek és egyéb definíciók pontosítása megtörtént. Ez az alkalmazók számára ad lehetőséget, és jó az is, hogy sikerült pontosítani azt, milyen eszközöket kik használhatnak, és annak is örülök, hogy ahogy az előkészítésnél is nagyon széles együttműködést igyekeztünk kialakítani, a gyártók, a forgalmazók, a kereskedők, a különböző klubok és egyesületek között, ez nem volt hiábavaló, hiszen látszik, hogy többségében igen nagy konszenzus övezi ennek a törvénynek az elfogadását.
Fontos az is, hogy a törvény elfogadásával megszületik egy új engedély, egy új intézmény, az európai lőfegyvertartási engedély. Erre azért van szükség, hiszen az uniós csatlakozás után, ha valaki a meglévő lőfegyverét külföldre szeretné vinni, akkor ehhez - idézőjelben mondom - egy “útlevelet” kell kiváltania, amivel a határon át tudja vinni a lőfegyvert.
Fontos az is, hogy az adatkezelés területén az ORFK, az Országos Rendőr-főkapitányság központi nyilvántartása lesz az, amiből mindig pontos adatokat lehet kapni, és ezeknek az adatoknak a kezelése is rögzítve van a törvényben. Ezeknek az adatoknak a kezelése jogszabálynak megfelelő, és mint ahogy jeleztem, megalakul az európai lőfegyvertartási engedély, kialakul ennek a használata, így értelemszerűen az adatokat is most már nemcsak az országon belül, hanem az európai uniós tagországok bármelyikének szolgáltatni tudjuk, és szolgáltatni is kell abban az esetben, ha valahol adatot kérnek az országtól. Azt lehet mondani tehát, hogy a lőfegyvertartás is nemzetközivé vált, és az adatszolgáltatás is nemzetközivé vált.
Természetesen ehhez az adatszolgáltatáshoz és a nyilvántartáshoz nemcsak a tulajdonosoknak, hanem a kereskedőknek is kell adatokat szolgáltatni arról, hogy milyen fegyvert, hány fegyvert, mennyi lőszert adnak el. Ezekről tehát pontos nyilvántartást kell nekik is vezetni, és ez a központi nyilvántartás az, ami az ORFK-nál működik: mind az országon belül, mind pedig külföldre tud adatot szolgáltatni, ha erre szükség van.
Azt gondolom, hogy azt a célt, amit kitűztünk a törvény beterjesztésével, hogy a fegyvertartás kapcsán a veszélyhelyzetek lehetőségének csökkentését érjük el, ez sikerült. A módosító indítványok is erről szóltak és ezt a célt szolgálták. Köszönöm ezeket a módosító indítványokat. Örülök annak, hogy ezek az új rendszerek, a fegyvertartás rendszere, az adatkezelés, az uniós lőfegyvertartási engedély kialakul, és örülök annak, hogy ugye, képviselőtársaim, az érintettek, mint ahogy jeleztem, a kereskedők, a gyártók, a sportegyesületek és a lövészklubok is támogatásukról biztosították ezt a törvénymódosítást.
Azt gondolom, hogy valóban azt fogja eredményezni a törvény elfogadása, hogy kevesebb olyan helyzet alakul ki, amikor a lőfegyver veszélyhelyzetet jelenthet akár egy családon belül, akár egy kisebb közösségben. S azt gondolom, ez a cél volt az, ami előttünk lebegett, amikor a törvényt benyújtottuk. Ezekkel a módosító indítványokkal és ezzel a törvénnyel ezt sikerül elérni. Ehhez köszönöm az önök segítségét. (Taps.)
