DR. BARTHA LÁSZLÓ
DR. BARTHA LÁSZLÓ
DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem normál felszólalási időt, mert néhány módosító indítványunkat szeretném én is indokolni. Ha megengedi a tisztelt Ház, az eredeti előterjesztés különböző szakaszainál emelném ki, hogy hova nyújtottunk be és milyen indokkal módosításokat.
A sort a 36. §-nál kezdeném, amikor is a gyógyszertárak létesítésének jogosítványait taglalja, illetve módosítja a törvénytervezet, ahol is a személyi jog engedélyezésére irányuló eljárás során szeretnénk felfüggeszteni azt a mondatot, hogy abban az esetben, ha egyébként nem egy európai uniós tagállamból érkezik a személyi jogot kérő gyógyszerész, akkor ne legyen figyelembe vehető a más országokban, tehát nem az Európai Unión belül végzett gyakorlat.
(18.40)
Tudjuk, hogy egyébként európai bírósági döntések vannak már precedens jelleggel esetenként, amikor megadják ezt a lehetőséget, de ez nincs elfogadott rendszerbe véve még a mai napig sem az Európai Unióban. Úgy gondolom, úgy gondoljuk, hogy mindenféleképp célszerű védeni a magyar gyógyszerészeket azzal, hogy egy pici kötöttséget emelünk be a törvénytervezetbe, azaz nem vesszük beszámítható időnek például az Egyesült Államokban vagy Kanadában vagy például Ausztráliában elvégzett gyakorlatot.
Egy másik módosításnál, a 39. §-nál Csáky képviselő úr már említette, hogy az irányított betegellátás szervezőjét az adatkezelői sorba kívánja venni a törvénytervezet. Ez semmiféleképpen nem európai uniós elvárás, amivel szoktak érvelni a törvénytervezetnél a kormánypárti képviselők. Az irányított betegellátás szervezője akár gazdasági társaság is lehet, és vannak már ilyen kísérletek, ahol gyakorlatilag orvostechnológiai cégek próbálnak szervezőként fellépni. Azt gondoljuk, azt gondolom, hogy nem föltétlenül lenne fontos egyébként gazdasági érdekcsoportok számára adatokat, betegekkel kapcsolatos adatokat több tíz-, százezres nagyságrendben is biztosítani, illetőleg ezeket a cégeket lehet versenyhelyzetbe hozni.
A következő módosítási javaslat a 47. §-t érinti. Itt a bizottsági vitában az hangzott el, hogy ezzel a módosítással, amit én benyújtottam, gyakorlatilag lehetővé tennénk a külföldi gyógykezelést is magyarországi finanszírozás mellett, tehát megtehetné azt egy beteg, hogy valahol külföldön gyógykezelteti magát, és a magyar társadalombiztosítás finanszírozza ezt számára. Ez nem így van. Ebben a törvénytervezetben, amit önök benyújtottak, a 47. § a 27. § (1) és (2) bekezdésében csak és kifejezetten azokat az eseteket említi, amikor életveszély miatt, tehát életmentés céljából történik valamilyen orvosi beavatkozás, vagy pedig betegszállítás, illetve a súlyos egészségromlás kivédését próbálják gyakorlatilag e törvényben finanszírozhatóvá tenni.
Mi azt gondoljuk, nagyon sok olyan eset van, amikor nem biztos, hogy az a legjobb eljárási mód, hogy egyébként külföldön ezt a helyzetet kivédte a külföldi egészségügyi intézmény, majd amikor hazatért a beteg, akkor egy bizonyos százalékát kapja csak meg ennek az ellátásnak, a többit pedig magának kell fizetnie. Talán érdemes megfontolni azt, hogy a teljes sürgősségi ellátást ki kelljen majd a későbbiekben fizetni.
Egy másik módosításról már esett itt egy kis vita, ami arról szól, hogy legyen magyarul a gyógyszer dobozára írva az utasítás. Azt gondolom, ez olyan vita, amit kár megkezdeni a Házban. Ma jelen pillanatban magyarul rajta kell lenni, tehát a módosítás drágítaná inkább a gyógyszert, nem pedig a magyarul való felírás. A ma forgalomban levő gyógyszereknél minden esetben rajta kell lenni magyarul egyébként a dobozon a szer hatásának, adagolásának és más körülményeknek.
És végén a legutolsó, a törvénytervezet legutolsó pontjában a záró rendelkezések, illetve a vegyes rendelkezések között a Club Aliga és más egészségügyi intézmények eladásának a kérdését vetettük föl. Mi azt szeretnénk, ha ezek az ingatlanok nem lennének értékesítve, már csak azért sem, mert ezeknek az ingatlanoknak az előző kormány idején oktatásra szánt céljaik voltak, illetve olyan egészségügyi dolgozók, orvosok elhelyezését kívántuk az előző kormányban itt megoldani, akik nyugdíjas korba léptek. Azt gondoljuk, hogy ez mindenféleképp indokolt lenne most, jelen pillanatban is; illetve kicsikét kétszínűnek tűnik az indokolás, amikor is a 2003. évi LXVI. törvényre hivatkozik az előterjesztő, amikor is azt mondja, hogy az ingatlaneladásból származó bevételeket egészségügyi célú fejlesztésekre kell fordítani. Ez igaz, csak azt is beleírja egyébként ez a törvény, amit a 2004. évi költségvetési törvényként ismerünk itt a Házban, hogy azt megelőzően ki kell mindenfajta járulékot és minden mást fizetni, illetve állami adósságra is fordítható ez a költségvetési forrás.
Tehát ha erre a törvénycikkelyre hivatkozunk, akkor az is érvényben van, hogy akár adósságot is lehet ebből rendezni, és majd csak utána egészségügyi célú fejlesztésekre fordítani ezt a forrást. Ezt semmiféleképpen nem szeretnénk mi itt, az ellenzék padsoraiban, és gondoljuk, önök sem. Egyébként, ha már egészségügyi vagyont adunk el, akkor mindenféleképpen arra fordítsuk, és ha ezt a vagyont nem kell feltétlenül eladni, akkor ne adjuk el, hanem fordítsuk oktatási és szociális célokra.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
