DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Értem, ezt nem tudtam. Én az ajánlás 4., 10., 15., 16., 22., 29. és 35. pontjához szeretnék néhány szót mondani, ha beleférek az időbe.
A 4. pontban a lakhatási támogatás újraszabályozása történik, ami nagy riadalmat kelt a jogalkalmazókban a helyi önkormányzatok esetében, hiszen a múlt évi költségvetési törvény során döntött úgy a parlament, hogy idén február 28-ig a meglévő döntéseket felül kellett vizsgálni, és csak bíznak benne, hogy a mostani törvénymódosítás nem fogja ugyanezt eredményezni. Gondolom, hogy nem visszamenőleges hatályú.
Változatlanul az a véleményünk a 10. ajánlási pont kapcsán, hogy a gyermektartási díj megelőlegezésének megszüntetése abban az esetben, ha adók módjára nem tudják behajtani, a gyermeket sújtja elsősorban. Úgyhogy jobban kellene cizellálni a törvényt.
A 15. és 16. ajánlási pont foglalkozik a gyermekvédelmi törvény étkezéssel kapcsolatos normatív kedvezményének odaítélésével. Itt a jogalkotó szándéka az volt, amit üdvözölni lehet, hogy akik szakellátásban már részesülnek bizonyos kedvezményekben, azok párhuzamos ellátásban ne részesülhessenek. Megint csak a jogalkalmazókra tudok hivatkozni, akik megnézték ezeket a módosításokat: az a bizottság által támogatott megoldás sem fogadható el, hiszen a törvény alapvetően azt mondja, hogy ideiglenes elhelyezés esetén elsősorban családtagot kell keresni, ahol a gyermeket elhelyezik, és nem feltétlenül szakintézetbe kerül a gyermek, tehát ha a családon belül kerül elhelyezésre, akkor a normatív kedvezmény kellene hogy járjon számára. Egy kapcsolódó módosító indítvánnyal ismételten kísérletet teszünk arra, hogy a jogalkotó szándékának megfelelő megoldást tudjunk közösen találni.
Habár volt egy érdekes módosítás a 22. ajánlási pont kapcsán, hiszen a bizottsági vita során még a benyújtó képviselők sem támogatták az irányított betegellátás szervezőjének az adatkezelésre történő felhatalmazását, ez súlyos törvényességi aggályokat vet föl. Úgyhogy ismételten benyújtottuk azt, hogy vegyük ki ezt a részt, sőt, miután bizottsági elnök úr itt van, és élénken figyeli a vitát, Schvarcz képviselő úr élénken figyeli a vitát, ezúton szeretném kérni bizottsági elnök urat... (Közbeszólás: El van foglalva.), ezúton szeretném kérni a bizottsági elnök urat, hogy a szerdai egészségügyi bizottsági ülésre az adatvédelmi biztost szíveskedjék meghívni, hogy az ezzel az adatkezeléssel kapcsolatos álláspontját kifejthesse a bizottságnak. Meggyőződésünk, hogy nagyon komoly adatvédelmi aggályok merülnek föl.
A 29. ajánlási pontban azt javasoltuk, hogy a gyermek betegsége esetén a szülő részére a táppénzt a 12. helyett a 14. életévig lehessen igénybe venni. Meggyőződésünk, hogy költségvetési kihatása az ügynek nincs, ezt a bizottságban helyet foglaló családorvos is indokolta; az élet azt szokta hozni, hogy ebben az esetben a szülőt veszik táppénzre, tehát indirekt módon törvénytelen szituációba kényszerítjük a szülőket. Abban az esetben, ha ezt a kétéves emelést megtesszük, akkor ezt a kényszerhelyzetet kiküszöböljük.
És végül, de nem utolsósorban a 35. §-ban a törvényalkotó azt kezdeményezi, hogy a kizárólag fekvőbeteg-gyógyintézetben használt gyógyszerek esetében a magyar nyelvű feliratozás ne legyen kötelező. A bizottsági ülésen próbáltunk utalni arra, hogy itt tulajdonképpen a gyógyszeres kezelés kockázata egy gazdasági érdekkel áll szemben, amely szerint állítólag ezáltal olcsóbbá válnának a gyógyszerek, habár az eddigi példák azt mutatták, hogy ez a közvetlen felhasználó esetében soha nem jelentkezik. Azt kérjük, hogy változatlan formában legyen kötelező a magyar felirat, ez a fekvőbeteg-ellátáson belül a gyógyszerezés biztonságát tovább növelné.
Ennyiben szeretném összefoglalni. Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
