DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az emberi jogi bizottság természetesen megtárgyalta a törvényt mint első helyen kijelölt bizottság, sőt sokszor tárgyalta. Az emberi jogi bizottság kezdeményezője is volt annak, hogy kormány-előterjesztéssel kerüljön ez a törvénycsomag az Országgyűlés elé, tapasztalva az előző kormány idejéből származó nehézségeket, amikor egy más jogalkotási módot választottunk volna, és ennek eredménye lett az, amit a miniszter úr mondott, hogy annak idején csak az utolsó pillanatban tudtuk benyújtani a törvényjavaslatot.
A bizottsági ülésen gyakorlatilag két kérdésről beszéltünk, mert itt valójában, ugyan jócskán összefüggő, de két kérdéskör szerepel egy egységesen benyújtott törvényben. Kérdéseink, az ellenzéki és kormánypárti kérdések is mindössze annyit firtattak, hogy miért változott meg az utolsó pillanatban az a koncepció, hogy nem két törvény került az Országgyűlés elé, miért egy egységes törvényben nyújtotta be a kormány az elképzeléseit. Erre az ott lévő igazságügyi minisztériumi államtitkár úrtól választ kaptunk, hogy az utolsó pillanatban egyszerűen ezt az eljárási módot látták helyesnek - nem minthogyha ez olyan rendkívül kardinális kérdés lenne.
A bizottsági hozzászólók a kisebbségi törvényben foglaltakat többnyire helyeselték, sőt azt mondhatom, hogy egyetértés volt abban, amit a kisebbségi törvény módosítása megcéloz. Úgy fogalmaztunk, hogy ez egy nehezen szabályozható tárgykör, más európai minták igazán nincsenek, mert Magyarország '93 óta egy egyedi, felfogásom szerint helyes utat, de mégiscsak egyedi utat jár, hosszú ideje érlelődik a kisebbségi törvény módosítása. Az előző parlamenti ciklusban is foglalkoztunk vele, és az azóta bekövetkezett módosítások, amit most már az új kormány tett az előkészítései során, tovább érlelték azt az anyagot, amit mi örökül hagytunk a kormánynak.
Kritikusabb megjegyzések a másik kérdéskörrel kapcsolatban hangzottak el, és ez a választójogi névjegyzékkel összefüggő probléma. Az világos volt a bizottság tagjai számára, hogy kényszerhelyzetben van az Országgyűlés, önmagát hozta kényszerhelyzetbe - helyesen - azzal, hogy módosul az alkotmány. Pár nap múlva tagjai leszünk az Európai Közösségnek, és ezzel az az alkotmányos szakasz, ami most még az alkotmányunkban benne van, a 70. §, amelyik minden magyar állampolgárnak választójogot ad, aktív és passzív választójogot a kisebbségi választások során, ez kikerül az alkotmányból; már csak az alkotmány 68. §-a dominál, amely pedig a kisebbségi közösségek jogává teszi a helyi és országos önkormányzatok létrehozását.
Tehát az eddigi szabályozást meg kell változtatni, mert ezzel már választásokat tartani nem lehet, mert ez egyértelműen alkotmányellenes lenne. A kérdés csak az volt, hogy névjegyzékkel vagy valamilyen más módon csináljuk ezt. Ez a megoldás, amivel a kormány előjött, egyeztetve a kisebbségi önkormányzati vezetőkkel, én azt gondolom, hogy a 68. § alkotmányos elvárásait teljesítené. Ennek hangot is adtunk a bizottságban, ugyanakkor úgy is fogalmaztunk, hogy nagyon nagy ellenállást érzünk a kisebbségi közösségek tagjai részéről, hogy ezt a rendszert elfogadják.
Nem az országos önkormányzati vezetőkről beszélek, mert az emberi jogi bizottsági ülésen is azzal szembesültünk, hogy az ott lévő önkormányzati országos vezetők többsége támogatta ezt a megoldást, pontosan heten támogatták és hatan nem támogatták, sőt azt is mondhatom, hogy a nagyobb közösségek képviselői inkább a helyeslők körébe tartoztak és nem az ellenzők körébe. Amikor mi úgy fogalmaztunk, hogy a közösség tagjai nem helyeslik, én konkrétan azt mondtam, hogy én nem találkoztam még olyan emberrel, a közösséghez tartozó emberrel, aki bátorítást adott volna nekem ahhoz, hogy a névjegyzék mellett szóljak.
Valamilyen megoldásra jutnunk kell. Mi annak a véleményünknek adtunk hangot az emberi jogi bizottságban, hogy ezt a kérdéskört tovább kell érlelni, akkor is, ha meg akarjuk tartani ezt a rendszert: akkor ezt tovább kell finomítani, és lehet esetleg alternatívákat találni. És megfogalmazta ott a kisebbségi biztos is és a helyettes államtitkár úr is, hogy vajon van-e más alkotmányos megoldás most az alkotmányos kényszerek miatt.
Tehát ezek azok a nagy dilemmák, amiket nekünk itt, az országgyűlési vitában tisztáznunk kell, és én azt gondolom, hogy a pártok között lesz is akkora egyetértés, hogy ha nem is azonnal, egy kis rápihenéssel az ügyre, a kisebbségi önkormányzati vezetők álláspontját újra átgondolva juthatunk egy olyan megoldásra, amit a miniszter úr is kívánt. Ezt az emberi jogi bizottság is így látja, és azt gondolom, hogy ez be fog következni.
Köszönöm. (Taps.)
