DR. SIMON GÁBOR
DR. SIMON GÁBOR
DR. SIMON GÁBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány által T/9126. szám alatt a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról benyújtott törvényjavaslat az MSZP véleménye szerint mérföldkőnek számít a hazai kisebbségek rendszerváltás utáni történelmében.
Több mint egy évtized telt el a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény elfogadása óta. Ezen törvény elfogadásának elsődleges célja az volt, hogy a formálódó demokráciánkat kiegészítse a kisebbségek mint államalkotó tényezők jogi státusának meghatározásával, valamint a kisebbségi önkormányzatok szabályozásával. Az akkori elképzelés elsősorban az intézményrendszer kiépítését szolgálta; a tapasztalatok hiánya miatt nem tudott kellőképpen foglalkozni a működési feltételek részletszabályaival.
A gyakorlati alkalmazás során hamar kiderült, hogy a szabályozás módosításra szorul, egyrészt az alapjog tárgya tekintetében, másrészt a gyakorlati működés során tapasztalt visszaélések miatt. A szabályozás tárgykörének problémáira a kisebbségi biztos már az 1998-as jelentésében is rámutatott, amikor is nehezményezte, hogy a helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörébe tartozó közügyek szabályozása és igazgatása mellett nem kerül kifejtésre a kisebbségi jogok érvényesíthetősége, sőt a kisebbségi önkormányzatok vonatkozásában a kisebbségi közösség fogalma, terjedelme nem is határozható meg teljes pontossággal.
A visszaélések pedig, amiket közkeletű néven etnobiznisznek neveztek el, ennek lényege, hogy olyanok jutottak önkormányzati pozícióhoz, akik nem tartoznak az adott kisebbséghez. Mindez abból származik, hogy a törvény hatályos szövege nem zárja ki a szabad identitásválasztást, az adatvédelem és a pozitív diszkrimináció miatti visszaéléseket. A hatályos jog a kisebbségi hovatartozást teljesen szabad, közjogilag kötetlen és az egyén személyes szabadságának védelme alá tartozó jognak határozza meg. A jelenlegi rendszer további veszélye, hogy visszaélésszerűen, de jelenleg megengedett eszközökkel álkisebbségi jelöltek, és akár pártok is kijátszhatják és megváltoztathatják a helyi választójog rendszerét is.
Ezen tények miatt elengedhetetlen és megkerülhetetlen az új szabályozás megalkotása. 2001-ben már született egy koncepció a változtatásra, azonban az nem emelkedett törvénnyé. A kialakult helyzetmegítélés nem változott a jelenlegi parlamenti pártok véleménye szerint sem, ezért széles körű egyetértés alakult ki a pártok között. Ennek jele az Országgyűlés 30/2003. (III. 27.) számú határozata, melyben kifejezte a nemzeti és etnikai kisebbségek iránt érzett felelősségét és elkötelezettségét, valamint felkérte a kormányt a hatályos szabályozás áttekintésére és törvénymódosítás előterjesztésére.
A törvénymódosítás szükségességét alátámasztja az alkotmány 2002. decemberi módosítása, a 2002. évi LXI. törvény is, mely alapján kikerült az alaptörvényből azon előírás, hogy minden választójoggal rendelkező magyar állampolgár jogosult részt venni a kisebbségi önkormányzati választásokon. Ez azt jelenti, hogy az alaptörvény az uniós csatlakozással a nemzeti és az etnikai kisebbségek jogaként határozza meg a kisebbségi önkormányzatok létrehozásának lehetőségét. Az alkotmánymódosítás lehetőséget jelent, de a jogalkotónak egyben alkotmányos kényszert is. A módosítás azt a jogpolitikai célt tükrözi, miszerint bár nincs szükség teljesen új alapokról induló szabályozásra, de az előzőekben ismertetett szabályozási hibák és hiányok miatt a törvény átfogó módosítása elkerülhetetlen. Az előterjesztő így, ezen tényekből kiindulva, átfogó novellát terjesztett a tisztelt Ház elé, mely szabályozásszerkesztési szempontból szakít a korábban alkalmazott módszerrel, a kisebbségi törvénybe emeli be a kisebbségi önkormányzatokra vonatkozó szabályokat, ezáltal egy átfogó, kódex jellegű irányba fejleszti a szabályozást.
A szabályozás változtatásának és korszerűsítésének legfontosabb elveit és kiemelt elemeit az MSZP-frakció a következőkben határozza meg. A Magyar Köztársaság, az Európai Unióhoz történő csatlakozására is figyelemmel, megszünteti azt a helyzetet, hogy a deklarált kisebbségi jogok csak magyar állampolgárokra terjedjenek ki. A jövőben a törvény hatálya kiterjedne mindazon kisebbségekhez tartozó személyekre, akik a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező magyar állampolgárok, az Európai Unió más tagállamainak állampolgárai, a Magyar Köztársaság területén letelepedettként, bevándoroltként vagy menekültként elismerésre kerültek. A hatály kiterjesztésével a jövőben a kisebbségi jogok gyakorlásában jogszerűen vehetnek részt mindazok a személyek, akik lakóhellyel rendelkeznek, az ország területén életvitelszerűen tartózkodnak, és kinyilvánítják kisebbségi kötődésüket.
A javaslat deklarálja mind az aktív, mind a passzív kisebbségi választójog három konjunktív feltételét. Ezek: 1. a kisebbséghez tartozás és ennek közjogilag értelmezhető felvállalása és kinyilvánítása; 2. a választójogosultság megléte; 3. a kisebbségi választói névjegyzékbe történő felvétel. Már ezen választójogosultság kérdésénél is meghatározásra kerül a mindenkit megillető általános választójog megszüntetése, ugyanis szükségessé válik, hogy a választópolgár a nemzeti és etnikai kisebbséghez történő tartozását kinyilvánítsa. A javaslat rögzíti, hogy a választójog gyakorlása a kisebbségi választópolgár szabad elhatározásán alapul. Így lehetőséget teremt a választáshoz való jog feltétlen érvényesíthetőségére, de nem keletkezik ezáltal jogi kötelezettség.
Az aktív és a passzív választójog gyakorlása szempontjából jelentős különbség azonban az, hogy míg az aktív választójog lakóhelyhez kötött, addig a passzív választójog tekintetében ilyen korlátozást a törvény nem említ. Ez azt jelenti, hogy a kisebbségi választópolgárok olyan jelölteket választhatnak kisebbségi önkormányzati képviselőjükké, akiket a legalkalmasabbnak tartanak - ennek nem feltétele a helyben lakás.
A javaslat a helyi önkormányzati struktúrához igazodóan, területi szint beiktatásával három szintre - települési, területi és országos szintre - emeli a választás lehetőségét. A választás közvetlen és egyfordulós. A települési önkormányzatok választását az úgynevezett kislistás szabályok szerint, a területi és az országos választást a listás szabályok szerint bonyolítják. A települési önkormányzati képviselők választására ott van a jövőben lehetőség, ahol az adott nemzeti és etnikai kisebbség jelen van. A települési kisebbségi önkormányzatok jogai és kötelezettségei pontosításra kerülnek a javaslatban - ezeket némileg ki is bővíti -, szabályozza azokat az eseteket, amikor a helyi önkormányzatok nem hozhatnak döntést a kisebbségi önkormányzatok véleménye nélkül.
A települési kisebbségi önkormányzat, a rendelkezésre álló források keretei között, önként vállalt feladatot is elláthat, így az oktatás, a nevelés, a helyi írott és elektronikus sajtó, a hagyományápolás és közreműködés területén is. A feladatok ellátásához intézményt, gazdasági társaságot alapíthat, és ilyet át is vehet.
(9.50)
A javaslat egyik újdonsága a kisebbségi képviselőkre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok megalkotása. Ennek kapcsán a törvényjavaslat nem veszi át mechanikusan az önkormányzati törvényben előírt szabályokat, hanem csak azokat az okokat sorolja fel, amelyek a demokratikus és átlátható működéshez feltétlenül szükségesek.
A javaslat a már több éve működő fővárosi kisebbségi önkormányzatok analógiájára intézményesíti a területi szintű kisebbségi önkormányzatok jogintézményét is. Ezzel a megoldással kiküszöbölhető a középszintű kisebbségi önkormányzati rendszer hiányából eredő féloldalúság. A területi szintű kisebbségi önkormányzatok feladatköre kiterjed a megyei önkormányzat nemzeti és etnikai kisebbségi - kollégiumi, középiskolai, szakiskolai - feladatok s hatáskörök átvételének kezdeményezésére, a megyei önkormányzati rendeletek véleményezésére is. A területi kisebbségi önkormányzatok ott jöhetnek létre, amely megyében lévő települések közül legalább öt településen kisebbségi önkormányzati választást tűztek ki. A javaslat a korábbi időszak tapasztalatait összegezve jelentősen módosítaná az országos kisebbségi önkormányzatok működését is.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat legnagyobb vitát és ellenérzést kiváltó része - amint az az előzőekben is elhangzott - a kisebbségeknek kötelezően létrehozandó névjegyzék létrehozása. Az alkotmány korábban hivatkozott rendelkezésének gyakorlati érvényesülése csak úgy biztosítható, ha a törvényjavaslat megteremti annak a lehetőségét, hogy a kisebbségi önkormányzati választáson valóban csak azok vegyenek részt, akik tényleges kötődéssel rendelkeznek az adott kisebbséghez. Ennek érdekében a választáson csak azok a személyek vehetnek majd részt a javaslat elfogadása esetén, akik szerepelnek az úgynevezett kisebbségi névjegyzékben. A névjegyzékbe azokat venné fel a névjegyzékbizottság, akik a javaslatban szabályozottak szerint igazolják kötődésüket. A választópolgár - és ez is újdonság - ezzel a jogával majd csak egy kisebbség esetén élhet. Ezen szabály megerősítést kap azáltal is, hogy a tervezet hatályon kívül helyezné a hatályos törvény 7. §-ának (2) bekezdését, amely jelenleg így rendelkezik: a nemzeti és etnikai önazonossághoz való jog és ilyen kisebbséghez való tartozás vállalása és kinyilvánítása nem zárja ki a kettős vagy többes kötődés elismerését.
A félelem a névjegyzéktől természetesen a múltból fakad, és valljuk be, hogy ha végigtekintünk az elmúlt évszázadok történetén, egyrészről érthető ez az aggodalom. Másrészről, rá kell irányítani a figyelmet, hogy a javaslat igen fontos garanciális elemeket épít a törvénybe. Ezeket a jegyzékeket a kisebbségek állítják össze, ők kezelik, és végezetül meg is semmisítik. Azokkal kapcsolatban a nyilvánosság kizárt, az adatokhoz rendkívül szűk körben, szigorú feltételek mellett és csak célhoz kötötten, törvényi előírás alapján lehet hozzáférni.
Az adatvédelmi biztos véleménye is azt támasztja alá, hogy adatvédelmi aggályokat a névjegyzék összeállítása nem vet fel. Fontos megemlítenem, hogy a kisebbség tagjaiból álló kisebbségi névjegyzékbizottságnak a kötődés tárgyában hozott elutasító döntése ellen bírósági jogorvoslatnak lesz helye.
A javaslat az eddig deklarált kulturális autonómiát kiegészíti az oktatási autonómiával, és hozzárendeli a lehetőséget ilyen intézmények megszerzéséhez, fenntartói jog biztosításához. A törvényjavaslat deklarálja az anyanyelv használatának szélesebb jogát is. Nemcsak az eskü szövegét lehet anyanyelven letennie a megválasztott képviselőknek, hanem kérésükre az anyakönyvvezetés és egyéb hivatalos okmányok kiállítása két nyelven is történhet. A közszolgálati rádió és televízió köteles elkülönült költségvetéssel biztosítani a kisebbségi műsorok rendszeres készítését, sugárzását és terjesztését. A kisebbségi közösségeknek joguk van a kisebbségi óvodai nevelés, a kisebbségi alap- és közfokú nevelés és oktatás, továbbá a felsőfokú képzés, illetve az országos kisebbségi önkormányzat útján a kiegészítő kisebbségi oktatás feltételeinek megteremtését is kezdeményezni.
A javaslat lényegesen pontosítja az országos kisebbségi önkormányzatok gazdálkodási tevékenységét is. A kisebbségi önkormányzatok gazdálkodását az Állami Számvevőszék ellenőrzi. A települési és a területi szintű kisebbségi önkormányzatok által fenntartott költségvetési szervek felügyeleti ellenőrzését a települési, illetőleg a területi kisebbségi önkormányzat belső ellenőre vagy a helyi önkormányzat belső ellenőre fogja ellenőrizni.
A javaslat jelentős hiányt pótolva bevezeti az országos kisebbségi önkormányzatok működésének törvényességi ellenőrzését is. A kisebbségi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését a megyei közigazgatási hivatalok vezetői látják el a jövőben. A törvényességi felügyelet terjedelme, korlátai megegyeznek a helyi önkormányzatoknál alkalmazott kritériumokkal.
Összességében tehát elmondhatjuk, hogy egy nagyon fontos javaslat került a Ház elé, ami megszünteti a korábbi anomáliákat, kiterjeszti a kisebbségek jogait, és pontosítja azt a szabályozást, amely joghézagok kialakulásához vezetett. Mindezek alapján a javaslatot az MSZP-frakció támogatja, s elfogadhatónak tartja. (Taps a kormánypártok soraiban.)
