KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Előttünk fekszik egy törvénytervezet, amit a kormány igen súlyos késéssel terjesztett be, és amint köztudott, a késésnek mindig ára van. Ez a megállapítás még inkább igaz a piaci és piacvédelmi késedelemre, ebben a törvénytervezetben ugyanis éppen erről van szó, az Európai Unió piacvédelméről.
A késedelem kapcsán ez a piacvédelem csupán a régi tagállamok piacvédelmére szűkül, de amennyiben ez a törvény a maga idejében megszületett volna, akkor nekünk mint csatlakozó országnak is javultak volna a piacvédelmi esélyeink. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne fussunk a pénzünk után, sajnos ez a tervezet ebből a szempontból is használhatatlan, mint ahogyan nyomban be is bizonyítom.
A kormánynak ez a törvényalkotási kötelezettsége eredendően a csatlakozási szerződés aláírásához kötődik. A csatlakozási szerződés biztosította ugyanis bizonyos kvótájú hazai árukészletek piacvédelmét, és egyúttal megtiltotta a külföldi áruk belföldiesítését. Az erről szóló csatlakozáskori EK-rendeleteknek a hazai törvénykezésbe történő átültetését ezért sürgettük és kértük folyamatosan. A késedelem miatt viszont piacvédelem helyett a spekulációs árukészletek célországává váltunk. Az EU piacvédelmét kijátszani kívánó árukészleteket szinte csalogatta a honi szabályozatlanság, az egész ország a vámmentes áruk depójává váló, kvázi vámszabad területté vált. Így már érthető, hogy a külföldi eredetű csirke- és sertéshúskészletek minden időket meghaladó mértékűvé nőttek, és emiatt természetszerűen a hazai árualapok piaci helyzete is megrendült, hiszen külföldről behozott áruk esetében az EU-védővámmal szűkített piaci árról van szó. A törvény-előterjesztés mulasztásával a kormány nemcsak a spekulációs árukészleteket hívta az országba, de természetesen a mögöttük álló spekulációs tőkének is nagyban kedvezett.
Az elmondottak tükrében szinte törvényszerűen következett be Magyarországon az ismert agrárpiaci válság. Egy ilyen kihatású törvényalkotási mulasztásnál az emberben joggal merül fel a tudatosság gyanúja, hiszen mégsem tételezhető fel egy EU-csatlakozás előtti közigazgatási apparátusnál ekkora dilettantizmus. Hogy a kormányzati részről a spekulációs tőkével történő összekacsintásról van szó, azt a mezőgazdasági bizottsági ülésen a beterjesztő FVM képviselője maga is tanúsította, amikor is ezt az igen fontos törvényt csupán a vonatkozó EK-rendeletek végrehajtása miatt szükséges technikai jellegű törvénynek aposztrofálta; szinte azt sugallta: ez egy formaság, essünk túl rajta. Ebből is látszik, hogy még most is bagatellizálná a kormány ennek a törvénynek a jelentőségét és a saját mulasztásának a nagyságát, ezért is kívánják most gyorsítani, egy napon belül átfuttatni a parlament törvényalkotásán.
Már ez az érdemi tárgyalás mellőzését szolgáló sietség is árulkodóan gyanút keltő. Egy ilyen törvényt egy igazi piacgazdasági alapokon nyugvó országban gondosan előkészítenek, és minden szavát átrágva pontosítanak. Ez lenne a természetes, hiszen egy működő piacgazdaságban a gazdasági törvényeknek elsődleges jelentőségük van, nem pedig technikai formaságként kezelik, sőt ezt be is vállalják; mindezt egy olyan törvénynél, amelynek kihatása a nemzetgazdaságra nézve súlyos milliárdokat jelent, ráadásul az e törvényben megfogalmazottakon múlik, ki válik teherviselőjévé ezeknek a milliárdoknak. Amióta a törvénytervezet parlamenti beterjesztése megtörtént, az ágazatok termékpályáinak képviselői folyamatosan tiltakoznak, jelezve, hogy nemcsak a velük történő egyeztetés maradt el, de még a tájékoztatás is.
Ezek után tekintsük át, miről is kellene rendelkeznie ennek a törvénynek, ami sajnos a jelen előterjesztésből szinte teljességgel hiányzik, ennek a tervezetnek a megfogalmazásában ugyanis csupán a koncepciótlanság és konfúzusság tekintetében beszélhetünk bizonyos következetességről.
(20.00)
Ennek a törvénynek elsődlegesen a hazai árualapok piaci védelméről kellene rendelkeznie, amilyen szigorú védelemben az EU árualapja és belső áruforgalma részesül. A magyar árualapok ugyanis másfél hónappal az EU-csatlakozás előtt már kvázi EU-árukészleteknek tekinthetőek, de csak a kvótában biztosított magyar árualapok. A kvótakihasználással küszködő, aszályos év utáni magyar mezőgazdasági termelésnek nem kell félnie egy készletfelméréstől. Viszont ennek a törvénynek biztosítania kell, hogy a készletfelmérés igenis különítse el a hazai eredetű árukészletet a spekulációs vagy nem spekulációs célú, nem hazai eredetű árukészletektől; természetesen az adott időpontig szóló visszamenőleges hatállyal, hogy valamit a bűnös késésből még valorizálni lehessen. A VPOP-nál az államigazgatás számára rendelkezésre állnak ezek az adatok, ahogy hallottuk Medgyasszay képviselőtársamtól is.
Ennek a törvénynek elkülönítetten ki kell térnie az EU-ból az egységes belső piac életbelépése előtt hozzánk menekített árualapokra is, mivel ezeknél a kivárni nem tudó, türelmetlen árumozgásoknál is feltételezhető a spekulációs szándék. És csak mindezek után kell a törvénynek törvényi egzaktsággal rendelkeznie a törvény kötelezettjeiről, beleértve a fizetési és megsemmisítési kötelezettségeket is.
Szomorú volt megtapasztalni a bizottsági ülésen, hogy az előterjesztő a tervezet tarthatatlanságát elismerve minden hiányosságot a végrehajtási rendelet keretében kívánt orvosolni. Ennek a magyar parlament törvényalkotói munkáját relativizáló előterjesztői blöffnek - vagy inkább most már az idő szorításában előterjesztői zsarolásnak is nevezhető magatartásnak - nem szabad engedni. Másfél éves késés után elvárható lenne a kormánytól, hogy egy ilyen fontos gazdasági szabályozási kérdésben egy szakmailag pontos és elfogadható előterjesztést nyújtson be.
Sajnos, az előttünk fekvő tervezetről mindez nem mondható el. A törvényi kötelezettség célkitűzéseiből szinte semmit sem valósít meg. Mivel a törvényi rendezetlenségek és pontatlanságok sohasem véletlenül kerülnek egy törvényi előterjesztésbe, ezért másra nem tudunk gondolni, mint hogy a kormány ismét a spekulánsok előnyszerzését kívánja a hazai termelőkkel és a hazai piaci szereplőkkel megfizettetni, immár a törvény nevében.
Egy szükséges piacvédelmi törvény helyett a kormány ismét egy lobbitörvénnyel próbálkozik. Csakhogy egy ilyen lobbitörvény rossz helyen került beterjesztésre. Ezt valamelyik off-shore paradicsomba kellene átirányítani. Mi, a Magyar Országgyűlés képviselői továbbra is várjuk és segítjük az ország EU-csatlakozásához immár ténylegesen sürgőssé váló törvény beterjesztését. Annyira azonban sohasem hagyhatjuk sürgetni magunkat, hogy a szakmailag elfogadhatatlan, a nemzetgazdaságra egyenesen káros hatással bíró tervezethez a nevünket adnánk.
A beterjesztő szocialista kormánynak végre az EU-csatlakozás előtti pillanatokban szakítani kellene a szocialista parlamenti gyakorlattal. Itt a törvénykezés már nem formaság, amin túl kell esni, a törvénykezés tartalmi követelményeinek is meg kell felelnie egy előterjesztésnek.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
