SISÁK IMRE JÁNOS
SISÁK IMRE JÁNOS
SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! A jelenlegi kormányzati retorika előszeretettel használja a “jóléti rendszerváltás” szókapcsolatot, valamint rendszeres szlogenjük a “több pénzt az önkormányzatoknak, több pénzt az embereknek” mondat is.
A jóléti rendszerváltásnak egy újabb tökéletes bizonyítékát láthatjuk a 2004. évi állami költségvetés módosításában. A költségvetési törvény 88. § (2) bekezdése módosította a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 38. § (2) bekezdését. A jóléti rendszerváltás jól bevált módszerével 50 százalékkal csökkentette az egyedül élő, lakásfenntartásra jogosult személyek esetében az egy főre jutó jövedelemhatárt. A módosítás előtt az önkormányzatok a rendeletükben úgy szabályozták a lakásfenntartásra való jogosultságot, hogy egyedül élő magyar állampolgár esetében jogosulttá vált lakásfenntartási támogatásra az, akinek az egy főre jutó jövedelme nem haladta meg a mindenkori öregségi nyugdíj minimumát, jelen esetben, 2004-ben a 46 400 forintot. A módosítás után már nem tesz különbséget a szociális törvény a többszereplős családok, illetve az egyedül élők között. Csak az részesülhet lakásfenntartási támogatásban, akinek a jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj minimumának a 150 százalékát, tehát a 36 800 forintot.
Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Gondoljon bele, milyen csapást jelent ez a változtatás az egyedül élő nyugdíjasoknak, akiknek az összes közüzemi díjat - a 13 százalékos áfával növelt villamosenergia-díjat, a 36 százalékkal növelt víz- és csatornadíjat vagy az 50 százalékkal növelt távhőszolgáltatás összegét - egyedül kell kifizetniük. Konkrétan még egyszer: a törvénymódosítást követően csak az részesülhet lakásfenntartási támogatásban, akinek a jövedelme nem haladja meg a 34 800 forintot egyedül élő esetében.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)
