DR. BALOGH MIKLÓS
DR. BALOGH MIKLÓS
DR. BALOGH MIKLÓS, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Az oktatási és tudományos bizottság február 25-én megtárgyalta a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti drogstratégiai program megvalósulásáról, az ellátó intézményrendszer átvilágításáról és hatékonyságvizsgálatáról szóló jelentést, illetve az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslatot.
A bizottság 11 igennel és 10 tartózkodással általános vitára alkalmasnak tartja a jelentést és a hozzá kapcsolódó határozati javaslatot. Nem szavazott ellene senki, ami azt mutatja, hogy lényegi kérdésekben egyetértés volt. Mindenki támogatja azokat a programokat, amelyek elősegítik a kábítószer-fogyasztás csökkentését. Az árnyalatokban megbúvó különbségekről a bizottság úgy érzékelteti az állásfoglalását, hogy többségi és kisebbségi véleményt mondunk. Én a többségit mondom el, a szocialista és szabad demokrata képviselők által kifejtett véleményt.
Elismerjük, hogy míg az MDF-kormány által elfogadott elterelés jogintézmény megfelelően működött 1999-ig, a szigorításig, utána nem. Attól kezdve ugyanis már csak a kábítószerfüggő betegek vehették igénybe ezt a jogintézményt, s ez más irányba terelte ezt a problémát és ezt a kényes társadalmi ügyet. 2003 tavaszán a törvényi módosítással tértünk vissza az elterelés jogintézményének szélesebb körben való igénybevételi lehetőségéhez. Örömmel tapasztaljuk, hogy ennek pozitív hatása van. Szemléletváltás történt, és máris érzékelhető pozitív folyamat a kábítószer-probléma kezelésében, ennek megítélésében.
Itt már több hozzászólótól hallhattuk, hogy megállapítottuk, a társadalom a kriminalizáció helyett a tolerancia érvényesülését várja és fogadja el. Nem hisszük, hogy a szigorítással és a kitaszítással tudjuk megoldani ezt az ügyet. Úgy gondolom, hogy az egészségügyi kezelés, a szakmai problémák kiszélesítése és a szakmai ügyek kiszélesítése vezet a megoldáshoz. A kábítószer-rabszolgák felszabadítása a célunk, nem a kirekesztésük.
A mai magyar társadalom - ezt felmérés tanúsítja - egyetért azzal az állítással, hogy a drogfüggő nem bűnöző, hanem beteg. Az adatokat érdemes számba venni. Nyilvánvaló, az adatokból sok mindent ki tudunk olvasni, és aggasztóak azok a jelenségek - már többen utaltak rá -, hogy a kábítószer-fogyasztás bizonyos korosztályon belül, különösen a középiskolások körében terjed. Ez valóban nagy probléma. Még nyugtalanítóbb az, hogy a tiltott szerek használata egyre korábban elkezdődik, már az általános iskolában, a 14 évesek is hozzányúlnak az anyaghoz, megkóstolják, kipróbálják. Ez felveti a társadalmi összefogás szükségességét, a család és az iskola nagy felelősségét.
Biztató jelek is vannak, erről is már többen szóltak: a kábítószer-túladagolás miatti halálesetek száma csökken. Ennek örülhetünk, mert bizony ez nagyon nagy tragédia volt.
A bizottság tagjai szorgalmazták a metadonprogramok kiterjesztését - legalább hét régióban legyen ilyen központ -, ugyanígy a tűcsereprogram fejlesztését, hisz ennek célja, hogy minimalizálja a drogfogyasztás ártalmait.
Elismeréssel szóltak azokról a fejlesztésekről, eredményekről, amelyeket a nemzeti drogstratégiai programban 2003-ban már megvalósítottunk; például az elmúlt időszakban a drogrehabilitációs célra fenntartott ágyak számának a növekedése, ami nagyon fontos, mert nemcsak kibővítéssel, hanem újak építésével is történt. Örvendetes, hogy a helyi közösségekre számottevő hatással lévő kábítószerügyi egyeztető fórumok számszerűen gyarapodnak, és ennek tudunk örülni.
A kormánypárti politikusok – szabad demokraták és szocialisták - hasznosnak és fontosnak tartják a fiatalok, a kamaszkorú fiatalok drogjogi ismereteinek a gyarapítását. Az iskolában is helye van ilyen kiadványoknak. A kapudrogelmélet-felfogásban Gusztos Péter liberális képviselőtársamnak teljesen más véleménye van, mint a konzervatív képviselőknek. Erről hamarosan hallhatják majd a véleményét, el fogja mondani. Annak viszont nagyon tudunk örülni, hogy az iskolai drogügyi koordinátorok képzését azonos módon ítéljük meg, és ebben teljes egyetértés van.
Nagyra értékeljük azok munkáját, akik a programok végrehajtásában közreműködtek, és úgy gondolom, itt az Országgyűlésben is ki kell fejeznünk elismerésünket a szakembereknek. El kell mondanom, hogy bizottsági elnökünk dicsérettel illette Topolánszky Ákos munkáját, aki ezen a téren példamutató munkát végzett.
Tisztelt Képviselőtársaim! A jelentést általános vitára alkalmasnak tartjuk, és a határozati javaslatot is elfogadásra ajánljuk az Országgyűlésnek.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
