DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, előremutató automatizmust vezetett be 2000. december 11-én a parlament, amikor elfogadta azt az országgyűlési határozati javaslatot, aminek az alapján most a droghelyzettel kapcsolatos jelentést tárgyaljuk. Annak a határozatnak a szelleme szerint a kormánynak kétévente tájékoztatnia kell a parlamentet a drogprobléma visszaszorítása érdekében készített stratégiai program megvalósulásáról és az intézményrendszer hatékonyságáról.
Amikor erről döntöttünk, akkor emlékezetem szerint egy folytonos, divatos szóval élve: monitoringszisztéma megteremtése volt a cél, amelyben egyaránt megjelenik a drogprobléma társadalmi és állami, kormányzati vonatkozása. Vagyis abban gondolkodtunk, hogy a kormányzati igyekezet nem fog majd kimerülni, beragadni a “hol tartunk?” jellemzésében, hanem legalább ekkora energiát fordít, de legalábbis folyamatos késztetést érez a “merre kell tartanunk?” kérdés megválaszolására.
Hogy nem ez történt, illetve nem így történik, arra riasztó például szolgál az előttünk fekvő, bő lére eresztett, iparos igyekezettel összeállított anyag. Vélhetően két oka van ennek. Egyfelől, hogy a jelentést most egy olyan kormánynak kellett előkészítenie, melynek a drogprobléma kapcsán nincs világos értékrendje, hanem sodródik, és tisztázatlan hiedelmekkel áltat. Másfelől, a mai kormány, követve a baloldali kormányzás magyar hagyományait, úgy gondolja, hogy a társadalmi problémák szakértői ambíciók politikába foglalásával megoldhatók. Figyelmen kívül hagyja, hogy a problémák mélyén a társadalom rendjének pilléreit alkotó értékek vannak veszélyben. Figyelmen kívül hagyja, hogy a szakértés nem a nemzet, hanem csupán a tudománya előtt viselt felelősséget. Szomorú, évtizedeken átnyúló, ismétlődő tapasztalat, hogy a baloldali kormányzás szakértelmének utóbb a társadalom mindig csak a kárát látta.
Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy a polgári kormány által elfogadott országgyűlési határozat teljesítése nem válhat sem önérdekű szakértések, sem pedig egyes tárcák közigazgatási beszámolóinak gyűjteményévé. Ez a stratégia ugyanis nem kormányzati, hanem nemzeti stratégia. Ezt a stratégiát ugyanis, mint ahogy erre kormánypárti képviselőtársaink rendre felhívják a figyelmünket, a parlament ellenszavazat nélkül fogadta el. Akkor a kormány a beszámolójában tegyen eleget a parlament mindenoldalú elvárásának! Ne tárcatükröt, hanem társadalomtükröt mutasson fel! Világosan mondja meg, hogy amit tesz, azt mi okból teszi, mi célból teszi; továbbá világosan mondja meg, hogy a megtett intézkedéseinek mi a hatása az egyén és a társadalom szintjén egyaránt, valamint a megtett intézkedéseinek mi a hatása a család, az iskola életében. Mondjanak át vagy bét! Mondják meg, hogy a 2002 őszi büntetőtörvénykönyv-módosítás a végcéljuk volt-e, vagy csak egy állomás az útjukon, mint ahogy egyes kormánypárti képviselőktől ezt mostanában hallani lehet.
Ne az egyes tárcák ilyen vagy olyan termelési beszámolóit kelljen olvasni, hanem a stratégia irányainak aktuális és valóságos alakulását! Ez valóságos vitaalap lehetne. A jelen anyag láttán azonban az emberben felmerül, hogy vajon nem a bürokrácia bosszúja, a képviselők lebecsülése áll-e amögött, hogy a tartalmi célra rendelt melléklet közel 70, sűrűn gépelt oldalból áll, több helyen 8-10 soros, értelmezhetetlen mondatokkal.
Nos, kedves kormánypárti képviselőtársaim, ha úgy gondolják, hogy ez megfelelő vitaalap, akkor rosszul gondolják. Akár itt be is lehetne fejezni. Ám, hogy ne menjünk haza dolgunk végezetlenül, a Magyar Demokrata Fórum kínál egy valódi beszédtémát, amiről szívesen olvastunk volna az anyagban. Néhány napja, február 27-én, azon a tévécsatornán, ahol a Nap-kelte vége és a Nap-nyugta kezdete között alig hét óra szokott eltelni, a drogprobléma két tiszteletre méltó orvosi szakértője beszélgetett az öblös hangú szerkesztővel. Figyelemre méltó mondatok hangzottak el. Az egyik főorvos kijelentette, hogy a marihuána függőséget okoz. A résen lévő szerkesztő keresztkérdésére ezt meg is erősítette azzal, hogy korábban ő maga sem ismerte el a marihuánafüggőség tényét, de annak az volt az oka, hogy még nem került elé ilyen eset. Azóta azonban már találkozott marihuánafüggővel, ergo be kellett látnia, hogy a marihuána függőséget okoz.
A másik főorvos kolléga kijelentette, hogy a prevenció a lényeg, de tévedés azt hinni, hogy elég 10-12 éves kor táján kezdeni a felvilágosítást. El kell kezdeni már óvodáskorban, egyidejűleg azzal, hogy a konnektorba nem nyúlunk, a legót nem nyeljük le. Nos, tessék ezen elgondolkodni! Tessék elgondolkodni, elég-e ez a marihuánaélvezőknek, mind a marihuánaélvezőknek kedvezőknek. És tessék elgondolkodni, hogy elég-e az önértékű szakértelem, vagy annál több kell a felelősségteljes, a közjót szolgáló politizáláshoz, intézkedésekhez!
A közelmúltban kezembe került egy kriminológiai tanulmány. E szerint azzal lehet számolni, hogy a bűnözés nő, a bűnözés stagnál, vagy a bűnözés csökken.
(15.10)
A végén pedig a szakértő, tudománya birtokában megállapítja, hogy majd az élet eldönti, mi fog történni. Nos, kérem, ezt a szemléletet hívják sodródásnak. A kormány ma, anélkül, hogy szembenézne a szakmai tisztázatlanságok kételyeivel, valójában sorsára hagyja az embereket, bebújik a szakértelem falanxába, és kívülről szemléli a kockázatok és az egyén párviadalát.
Nyilván az erősebb fog győzni. Csakhogy amíg a reggeli ital kapcsán a kormány gazdasági kényszerből belátta, hogy hova kell állnia, addig a drog kapcsán még nem találta meg a helyét. Nem is találhatta meg, hiszen arra gazdasági szükség nem kényszeríti, értékrendi szükséget pedig nem érez. Pedig a családok, az emberek ezt elvárják.
Gondolkozzunk el azon is közösen, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy az-e a sorsszerű és ildomos, ha már az óvodáskorban, majd ilyen logikából fakadóan még korábban el kell kezdeni a gyerekek felkészítését. Nem a felkészítés, a prevenció szükségében kételkedem, hanem a helyzet képtelenségében. Miért gondoljuk, hogy nekünk, felnőtteknek a felelősségünket, a világ kockázatait a gyermekekre kell tolnunk? Miért gondoljuk, hogy nincsenek korlátok, hogy nem kell korlátokat állítanunk? Miért gondoljuk, hogy a szakadék szélén lévő korlát a szabadságunkat akadályozza, nem pedig az életünket, a biztonságunkat védelmezi? Miért gondoljuk, hogy ezt a korlátot kisebbre kell venni vagy le kell bontani? És még folytathatnám a sort.
Tisztelt Ház! Az előttünk lévő határozati javaslat és a melléklet szerinti elaborátum akkor lenne hiteles, ha legalább nyomokban tartalmazná a drogprobléma értékrendi kérdéseit és szakmai kételyeit. Ehelyett egy doktriner álláspont mechanikus lekövetésével kell szembenéznünk. Nem a megindult szakmai programok tényével vagy esetleges tartalmával van a baj - bár azt is érdemes alaposan megvizsgálni -, hanem a mögötte meghúzódó világlátással, ami homályos, titkolódzó és ezért álságos.
Végezetül van itt még valami. Közismert, hogy a 2002 őszén történt Btk.-módosítással szemben jelenleg alkotmánybírósági eljárás van folyamatban. Közismert, hogy az oktatási törvény ominózus titoktartási rendelkezései kapcsán a kormányzat változtatásra készül. E két erősen doktriner szabályozás kapcsán talán lehetett volna jelezni, hogy rövid távon sem tekinthetők lefutottnak ezek a kérdések. De hasonlóan a marihuánakérdés tisztázatlanságához, a kormány ezeket a bizonytalanságokat sem tartotta szükségesnek az anyagába befoglalni, tükröztetni. Vajon miért? Vajon kinek jó ez?
Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy a drogprobléma visszaszorításának ügye fontosabb annál, semhogy megfontolás nélkül hagyjuk a Magyar Demokrata Fórum általam felvetett szempontjait. Mindezek után nem meglepő, hogy tartózkodunk attól, hogy ezen az úton útitársak legyünk. Ezért a Magyar Demokrata Fórum tartózkodni fog a határozati javaslat elfogadására vonatkozó szavazásnál.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
