DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban jó intézményrendszer az a magyar parlamentben, hogy időnként tükröt tartunk föl magunk előtt, magunkat látva, a kormányt látva, és sok minden mást. Nos, ha ez a jelentés is, ami előttünk van, így szemlélődik, akkor nincsenek olyan érzéseim, hogy valami torz módon kezeljük a témát.
A témához általában hozzászólunk, én hálás vagyok azért, amit hallottam itt az elmúlt két óra során, mert tanultam belőle, nem mindig értek vele egyet, sőt van, ahol egészen más nézetem van. De hát ez része annak, hogy különböző helyekről jövünk, különböző felkészültséggel és különböző érdekekkel.
Az, hogy a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program megvalósulásáról és a vele összefüggő témákról szóló jelentést itt értékeljük, igen hasznos dolog. Nem fog itten valami varázspálca módon minden egyből megváltozni, azonban, ha jól csináljuk a dolgunkat, akkor remélhetjük azt, hogy lépések történnek a helyes irányba. Legyünk alázatosak és szerények, ugyanakkor elkötelezettek, hogy körülbelül ez a mesterségünk.
Nekem a téma régi témám olyan értelemben, hogy a társadalom mozgásaival, a társadalom szöveteivel régóta foglalkozom, erről írok különböző összefüggésekben. Visszanyúlóan évtizedekre az ezzel a témával való foglalkozásra és figyelésre, üdvözlöm azt, ami előttünk van, még akkor is, ha a hiányosságaira kell rámutatnom. Persze talán az illik, hogy mondjak néhány szépet róla, hogy aztán hitelesebb legyen a kritikám. Hát ezt lehet, mert ugye az a szándék, hogy kevesebb legyen a drogfogyasztás, és olyan intézményeket találunk és keresünk, amelyek ebben hasznosak lehetnek, amelyek instrumentumai lesznek - már most is azok - a jobbulásnak.
(15.20)
Ez rendben van, ezeket most nem is veszem leltárba, tudjuk, van, amelyik jobban működik és van, amelyik kevésbé.
Egyetlenegy témára szeretnék koncentrálni, ha szabad, tisztelt Országgyűlés - mert csak annyi időm van, ami nem enged meg többet -, nevezetesen, a drogfogyasztás kínálati oldalára, a kínálatra. Persze, a kereslettel van a baj, mert az van bajban, aki megveszi és elfogyasztja, és azért van a társadalom bajban, mert vannak emberek, akik megveszik, vagy valahogy hozzájutnak és elfogyasztják. De ahhoz, hogy fogyasztás lehessen, a terméknek, a portékának először el kell jutnia a fogyasztóhoz. Itt lép be a kínálati oldal. Közgazdász lévén nekem különösen könnyű ezt a szóhasználatot, a kereslet-kínálat metaforáját alkalmazni és ebben gondolkozni.
Nos, a kínálat azért jelenik meg általában a piacon minden termékben, legyen az áldásos vagy átkozott, mert a kínálónak abból előnye származik. A paradicsomot termelő kertész paradicsomot termel, eladja, és a fogyasztó jól jár, egészséges lesz, a termelő megkapja az árát s a többi. Véges-végig a termékek és szolgáltatások piaca így működik. A drogpiac, a kábítószerpiac ebben az absztrakcióban tekinthető hasonlónak, hogy a kínálati oldalon az, aki a piacra hozza az árut, hasznot keres és hasznot talál benne. Engedtessék meg, hogy ezt a szimpla és egyszerű összefüggést mondtam volt. Csupán azért tettem, hogy azt tanácsoljam, illetve felvessem, itt fogjuk meg a témát, vagyis hogy a kábítószer-probléma visszaszorítását a kínálati oldalon kezdjük el. Nem egyedül kínálati oldali a probléma, de nagyon jelentős mértékben az.
Ha kevesebb az az átkozott portéka a piacon vagy valahol elérhető módon, akkor kevesebb fogyasztásra kerül sor, és kevesebb kár meg baj lesz. Ez a kínálat profit-, illetve haszonmotivált, és minél több a haszon belőle, annál inkább prosperál ez az iparág, ez a tevékenység. A profit többféleképpen megjelenhet, például úgy, hogy több terméket kell eladni, nagyobb mennyiséget, és az egy-egy egységre jutó profit lehet, hogy kevesebb, de a nagy mennyiség következtében az összprofit nagy lesz. Elképzelhető - a közgazdasági analízis ezt elegánsabban fejezi ki -, hogy kevesebb mennyiség kerül adásvételre, de az egy-egy egységből eredő profit, haszon olyan magas, hogy erre mégis sor kerül. Mindegyik megoldás, mindegyik gyakorlat létezik szerte a világon, és kicsit Magyarországon is léteznek ezek a variációk.
Azt javasolom, tisztelt Országgyűlés, nekünk, akik időnként törvényt hozunk, jelen esetben elfogadunk vagy mérlegelünk egy jelentést, azt javasolom a kormánynak, amely végrehajtja a törvényhozás szándékait és az írott törvényeket, annak szellemében kormánykodik, hogy kemény kézzel, következetesen, szakértelemmel nyúljunk hozzá a kínálati oldalhoz. Még emlékszem arra a három szóra, amit használtam: kemény kézzel, következetesen, szakértelemmel. Értsük azt, hogy mi a termék, milyen piaci áron forog, aztán értsük azt, hogy mennyi lesz az ára, függően azoktól a paraméterektől, variánsoktól vagy elemektől, amik az ármeghatározásba belekerülnek.
Ha innen indulunk ki és lépünk tovább, akkor rájövünk arra, hogy a kínálat oldalán az, aki a terméket a piacra hozza, nagyon jól tudja, hogy ez kockázatos termék. Kockázatos az adásvétele, kockázatos a kínálati megjelentetése, nem úgy, mint az előbbi példában említett paradicsom. Senkitől se veszi rossz néven a kormányzat vagy a társadalom, hogy paradicsomot árul. Tehát ott nincs az a fajta kockázat, ami jelen van a kábítószerpiacon. A kábítószerek árában, kifejezett értékében benne van ez a kockázatelem.
Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! És mindenki, aki ezzel a témával foglalkozik, kérem, vegyük számba azt, gondoljunk arra, hogy ha a kockázati elem emelkedik az ármeghatározásban, akkor kevesebb fogyasztó lesz, mert kevesebben engedhetik meg maguknak, de ha lesznek is olyan elszánt és bizony nehéz, siralmas helyzetben lévő valakik, akik még ekkor is megveszik - mert az utolsó vasukat is ráköltik, és ha nincs, akkor elmennek lopni -, még ilyen körülmények között is a magasabb ár, ami a határozottabb, keményebb törvény alkalmazásának a következménye lesz, lecsökkenti a piacon keresztülmenő portéka mennyiségét, az adásvétel mennyiségét. Kevesebb lesz a fogyasztó. Ezt nem túl nehéz közgazdasági analízissel, az emberi magatartás figyelésével észrevenni. S nemcsak azért, mert a kereslet-kínálat más egyensúlyt talál, hanem azért is, mert a bűnöző - most már bűnözőnek nevezem a portéka árusítóját - meggondolja, hogy meddig maradjon a piacon, és előbb visszavonul, visszahúzódik, ha ilyen kockázattal kell szembenéznie.
Sajnálom, hogy az időm lejárt, mert a mondanivalóm nem ért a végéhez. De, tisztelt Ház, talán tetszenek érteni a gondolatmenetet, hogy hova is vezet ez a fajta hozzáállás.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
