GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Gondolom, pozitívumként értékelik a sok kétperces hozzászólásomat sérelmező fideszes képviselők, hogy ez egy normál, tízperces felszólalás lesz. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Halljuk!)
Azt mondta Horváth képviselő úr, akit sok minden miatt őszintén nagyon tudok tisztelni, hogy többek között azok miatt van bajban - volt egy ilyen gondolatmenete - a társadalom, akik hozzányúlnak a kábítószerhez és kipróbálják. Én ezt a gondolatot szeretném megfordítani és innen elindulni. Az, hogy emberek, fiatalok, középkorúak és nem egy esetben egyébként idősebbek is, valamifajta legális vagy illegális kábítószert fogyasztanak, az egy társadalom működésének, egy társadalom rossz működésének a kórtünete.
Ez nem azért van, mert ezek az emberek eredendően gonoszak lettek volna. Ez nem azért van, mert lennének eredendően gonosz pártok, akik ezeket az embereket arra buzdítják, hogy kábítószert fogyasszanak. Ez azért van, mert vannak társadalmi problémák, vannak élethelyzetek, amelyeket az emberek nem tudnak máshogyan feldolgozni, és vannak olyan helyzetek, amikor főleg fiatalok azt gondolják bizonyos élethelyzetekben, hogy ez a dolog jó, jobb, mint valami más. Vagy belemenekülnek tehát valami elől, vagy pedig azt gondolják, hogy ez minden dolgok legjobbika. Természetesen ez egy nagyon rossz dolog, erről valamennyien meg vagyunk győződve, ebben nincsen vita a szocialisták, a konzervatívak és a liberálisok között.
Én itt még egyszer hangsúlyoznám, hogy az, amiről mi vitatkozunk, nem más, legalábbis az én értelmezésemben, mint hogy hogyan lehet, milyen eszközökkel lehet elérni, hogy a lehető legkevesebben legyenek a magyar társadalomban, akik oda jutnak, hogy illegális kábítószereket fogyasztanak.
Én egyébként nagyon örülök annak, ha a Magyar Köztársaság Országgyűlése, a politikai pártok, politikusok, közszereplők bármilyen formában föllépnek a bármilyen típusú kábítószerek fogyasztása ellen. Mert - vitatkozom Pettkó Andrással - bizony, nagyon sokféle kábítószer van. És most nem abba a kérdésbe szeretnék belemenni, hogy van-e különbség a lágy és az úgynevezett kemény drogok között, mert erről vitatkozzanak az orvosok, vitatkoznak is, meg is van róla a véleményük. Én most arról szeretnék beszélni, hogy például van különbség legális és illegális kábítószerek között. Ma Magyarországon legálisan megvásárolhatók olyan, kábítószernek minősülő anyagok, amelyeket az orvosok egyébként gyakorlatilag kivétel nélkül a kemény drogok kategóriájába sorolnak. Az alkoholról és a nikotinról van szó, aminek a kipróbálási és fogyasztási aránya a magyar fiatalok körében, ha lehet, még elképesztőbb, mint a nem legális kábítószereké. Még korábban kezdik el kipróbálni ezek a fiatalok ezeket a dolgokat, és még gyakrabban fogyasztják mint az illegális kábítószereket.
A nagy kérdés itt az, tisztelt képviselőtársaim, hogy a büntetőjog önmagában alkalmas-e arra, hogy választ adjon erre a társadalmi problémára. Ha teszem azt, most azt javasolnánk, pusztán merő jó szándékból, hogy hozzunk olyan törvényeket, amelyek megtiltják azt, hogy az emberek cigarettázzanak és alkoholt fogyasszanak… Hozzáteszem: orvosoknak és parlamenti képviselőknek nem kell elmondani azt a tényt, hogy a Magyarországon előforduló fő halálozási okok között milyen nagy arányban szerepelnek azok a betegségek, amelyek ezeknek a legális drogoknak a mértéktelen és függő jellegű fogyasztásából fakadnak, tehát az alkohol- és a nikotinfüggőségből és ezeknek az anyagoknak a mértéktelen fogyasztásából származó betegségek hogyan szerepelnek a magyar vezető halálokok között.
Szóval, ha lenne egy jó szándékú kezdeményezés, ami azt mondja, hogy hozzunk egy törvényt, ami megtiltja ezt a fogyasztást, azt gondoljuk, el lehetne érni ezzel azt, hogy kevesebben fogyasszanak alkoholt, hogy kevesebben cigarettázzanak, hogy a fiatalok ne próbálják ki? Nem, tisztelt képviselőtársaim, önök is nagyon jól tudják, hogy ez a törvény nem válna be. És ha ez a törvény nem válna be, akkor érdemes azon is elgondolkodni, miért gondolják önök azt, hogy pusztán a büntetőjogi tilalomnak lehet visszatartó ereje.
Mindazzal szemben, amit több magyar demokrata fórumos képviselő elmondott, a '99 és 2002 közötti időszakban a szigorú büntetőpolitika nem állította meg a kábítószer-fogyasztást. A kábítószer-fogyasztás növekedése megmaradt, minden évben egyre többen fogyasztottak kábítószert abban az időszakban is Magyarországon.
Arató Gergely képviselőtársamnak igaza van abban, hogy Lezsák Sándor képviselő úr hibázik, amikor azokra az adatsorokra hivatkozik, hogy hányan jelennek meg, jelentek meg bizonyos orvosi ellátórendszerekben. Az, hogy kevesebben mertek elmenni, kevesebben mertek orvoshoz fordulni a kábítószerfüggők közül vagy a kábítószerrel alkalomszerűen élők közül, pontosan azt bizonyítja, hogy a túlságosan szigorú drogpolitika ártalmas dolog. Elrejtőznek a drogfogyasztók. Egyébként a drogfogyasztó populáció egyébként is egy rejtőzködő populáció a társadalomban, de a szigorú büntetőjog csak azt tudja elérni, hogy még jobban elbújjanak. Ennek meglesznek azok a következményei, hogy nem fogjuk tudni pontosan, hányan vannak, milyenek a szokásaik, így nem fogunk tudni megfelelő módon fellépni ez ellen a jelenség ellen.
Pettkó András képviselő úr megállapítja azt a tényt, hogy nincsen olyan magyar középiskola, ahol ne lenne kábítószer-fogyasztó fiatal. (Közbeszólás az ellenzék soraiból.) Nem egy... Nincsen olyan régen, hogy a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet, talán a tavalyi évben publikált egy kutatást, amit a fiatalok körében végeztek a kábítószerek kipróbálásáról. Ez azt mutatta, nagyon durván leegyszerűsítve, hogy a vidéki Magyarországon minden negyedik középiskolás korú fiatal már találkozott a kábítószerrel, kipróbálta a kábítószert, a fővárosban pedig ugyanez a szám nagyjából minden harmadik fiatalt jelenti, és akkor nem beszéltünk a több százezres tömegű felsőoktatásról, ahol a legóvatosabb becslések szerint is ez az egyharmados kipróbálási arány ugyanígy áll.
Ez több dolgot bizonyít; egyrészt bizonyítja azt is, hogy nincsen igaza azoknak, akik arról beszélnek, hogy azok, akik néhány alkalommal elszívnak marihuánás cigarettát, biztosan heroinfüggők lesznek, mert nincsen több száz-, de még csak több tízezer heroinista sincsen Magyarországon. Azt mondják az orvosok egyébként, akiket én olvastam, Csáky képviselő úr, hogy a marihuána fogyasztása egy veszélyességi faktor.
Azok közül, akik marihuánát fogyasztanak, többen lesznek heroinfüggők, de ez nem jelenti azt, hogy a marihuána fogyasztása egyenes utat jelentene a heroinfüggőséghez. Ez egész pontosan így néz ki.
(16.50)
És mit bizonyítanak még ezek az adatok? Azt bizonyítják, hogy érdemes nagyon-nagyon megfontoltan és átgondoltan, a számokra és a tényekre odafigyelve hozzányúlni a büntetőjoghoz. Ebben a felszólalásomban törekszem arra, hogy a dolog büntetőjogi részéről utoljára beszéljek, mert ebben a vitában fontosnak tartanám, hogy egy picit még visszatérjünk ahhoz, hogy a kábítószer elleni fellépés hazai intézményrendszerében mennyi fejlődés történt az elmúlt másfél évben, mert sok minden történt, és a későbbi felszólalásaimban erre fogok koncentrálni.
De most, a hátralévő két percben utoljára szeretném elmondani önöknek, hogy az előbb ismertetett adatok is azt bizonyítják számomra, de azt gondolom, még sokak számára - és ha egyszer veszik a fáradságot, és komolyan átgondolják ezeket a dolgokat, akkor önökben is felmerül az a kérdés -, hogy csak nagyon-nagyon óvatosan és megfontoltan szabad a büntetőjogban mint visszatartó eszközben hinni. Aki a büntetőjogot abszolutizálja, az nagyon nagy hibát követ el, berak egy rubrikába egy pipát, és azt hiszi, hogy megoldott egy problémát, amit valójában nagy valószínűség szerint csak súlyosbított.
Nem helyes a számokon lovagolni, mondta Pettkó András képviselő úr. Én pedig azt gondolom, hogy egy ilyen vitában, egy ilyen fontos, ilyen súlyos társadalmi problémáról szóló vitában egész egyszerűen nem kerülhetjük meg a számokat. Nem tehetjük meg, hogy nem válaszolunk bizonyos alapkérdésekre. Önök a mai napig nem válaszoltak arra az alapkérdésre, hogy mit tennének azokkal a fiatalokkal - egyébként ilyenek vannak a legtöbben, annak a több százezer fiatalnak, aki kapcsolatba került a kábítószerrel, több mint a 90 százaléka néhányszor kipróbálta valamelyiket, és utána úgy elhagyta, mint a fiatalkori egyetemi ivászatot s a többit, ez így van -, nos tehát mit tennének ezekkel a fiatalokkal. Nem válaszolnak arra, hogy mi a helyzet ezekkel a fiatalokkal, fenn kell-e tartani, indokolt-e fenntartani az ő szigorú büntetőjogi üldözésüket, vagy végre hajlandók belátni azt, hogy ennek az égadta világon semmi értelme nincs.
Összefoglalva: még egyszer ígéretet teszek arra, ha lehetőség nyílik rá, a dolog büntetőjogi részével később nem fogok foglalkozni. Azt szeretném még egyszer rögzíteni, hogy az SZDSZ továbbra is fenn akarja tartani a kábítószerrel kereskedők szigorú üldözését és büntetését, nem támogatjuk a kábítószerekkel való szabad kereskedelmet, de határozottan kiállunk amellett, hogy a fogyasztókat nem szabad az államnak bűnözőkként kezelnie, határozottan kiállunk a fogyasztók teljes körű dekriminalizációja mellett. Pontosan azért tesszük ezt, mert az a meggyőződésünk, hogy ez teremt lehetőséget a hatékony prevencióra, a hatékony megelőző munkára.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
