DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Kár, hogy a mai napra nem tértünk el legalább a ciklus utolsó napirend előtti felszólalása kapcsán attól, hogy az időkben egy kicsit igazságosságra törekedjünk, ha már a miniszterelnök úr folyamatosan az igazságosságra törekszik. Hiszen négyszer-ötször több idő jutott olyan fontos kérdésre a miniszterelnök úrnak, amelyre szeretnénk reagálni (Moraj a kormánypárti oldalon.), de mindenre nem lehet, ebből adódóan néhány elemet ki kellene emelni… - (Közbeszólás a kormánypárti oldalról.) Ezért van a Házszabályban egy ilyen rendelkezés. Néhány elemet ki kellene emelni ebből ahhoz, hogy politikai és szakmai vita alakulhasson itt ki napirend előtti felszólalás keretében.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elmúlt három évben minden egyes kezdeményezés két cél jegyében fogant meg itt az Országgyűlésben a kormánypártok és a kormányfő részéről; az egyik vezérlőelv az igazságosság volt, a másik a versenyképesség.
Az igazságosság jegyében született meg a jóléti rendszerváltás programja, a második száznapos program, az Európa-terv, az okos Magyarország programja, a lendületben az ország programja, és aztán jött a száz lépés programja. Ha visszagondolunk az elmúlt három évre, akkor egyet kellett volna, de azt végig kellett volna vinni az elejétől a megvalósításig. Úgy tűnik, hogy minden program valamibe belekap, és aztán jön egy új program, ami elfeledteti az előzőeket. Az a célkitűzés, hogy minden egyes tettét a kormánynak az igazságosság vezérelje: maga az igazságosság fogalma is rendkívül relatív, mert például ha elsősorban a kisemberek problémáira koncentrálunk, és a lényegesen jobb módú vállalkozók fejlesztési lehetőségeit, terheit figyelmen kívül hagyjuk, ez az ország elszegényedéséhez vezet.
A klasszikus példa erre, hogy van egy hegedűnk, és azt kinek adjuk. Annak, aki legjobban játszik - ez a liberális válasz. Annak, aki a legszegényebb - ez a szocialista válasz. Vagy annak, akinek a jogos tulajdona, akié volt a hegedű - ez a konzervatív válasz. Ha jól belegondolunk, mindegyiknek van komoly és mély igazságtartalma.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! A második célkitűzés folyamatosan minden programban a hazai versenyképességünk javítása. Ebben a versenyképességben eredményt nem sikerült az elmúlt három évben elérni, hátrább csúsztunk, és veszítettünk a versenyképességi pozícióinkból. A nemzetközi helyezést általában mérik szakmai fórumok. Ezen belül lehet vita, hogy három vagy öt helyet csúsztunk vissza, de hogy visszacsúsztunk, az tény. Az is tény, hogy a hitelképességünkből - ezt is szakmai fórumok mérik - is veszítettünk. Az is tény, hogy az ország devizapiaci kockázatát is objektív mérce alapján minősítik, és e területen is romlás mutatható ki az elmúlt időszakban.
Ebből a mai miniszterelnöki felszólalásból, majd a reagálásokból egy dolog biztos többségben volt az MSZP és a Fidesz részéről is: hogy ki mit tett jobban vagy ki mit tett rosszabbul, és ki-ki a maga időszakát próbálja összehasonlítani. Nagyon jó lenne, ha az elkövetkező egy év nem a múltról és a múlt folyamatos, három- és négyéves összehasonlításáról szólna, hanem a jövőről kellene többet beszélni, hiszen a nyugdíjasokat, a gyermeket nevelőket, a patikában éppen fizető betegeket sokkal jobban érinti és érdekli a saját jelenük és jövőjük, mint az a számháború, ami hetente terheli a parlament munkáját, hogy ki hogyan, hány százalékkal teljesített jobban, koncentrálnunk kellene a jövőre.
(11.00)
Ha a jövőre koncentrálunk, egy dolgot hiányoltam az elmúlt hetek vitájából és a mai miniszterelnök úri beszédből is, mégpedig azt, hogy beszéljünk többet a vidékről, a vidék megtartó képességéről, beszéljünk többet az agráriumról, és beszéljünk ennek jövőjéről. Szóvá tettem már az elmúlt alkalommal, hogy nagyon keveset beszélnek a száz lépés programban a vidék Magyarországáról, és nem jut el ez a száz lépés program semmiféle pozitív üzenettel a kistelepülésekre, azokhoz, akiknek az életkörülményei az elmúlt időszakban jelentősen romlottak. Az elmúlt években az óvodabezárások, az iskolabezárások, a tömegközlekedés leépítése, a postahálózat zsugorítása azt üzeni az embereknek, hogy a kormányzat nem törődik a kistelepülésen élők problémáival, és erre a száz lépés program és az ön beszéde itt ma tökéletes példa volt.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Három lépést javasolnék az elkövetkező időszakban arra, hogy gondoskodni tudjunk a kistelepülésen élőkről. Állami szinten kellene szabályozni a tömegközlekedési szolgáltatók, a MÁV és az autóbusz-társaságok feladatait, össze kellene hangolni azok menetrendjét. Nagyon komoly problémát jelent kistelepüléseinken a munkába állásban, a gyerekek iskolába való eljutásában, hogy sorozatosan megszüntetik akár a MÁV-, akár az autóbusz-közlekedést, rosszul összehangolt menetrendek alapján egyszerűen nem tudnak munkába járni a vidéki, a falvakban élő emberek, ez pedig nagyban csökkenti az elhelyezkedésüket, letelepedésüket, vagy a másik irány, a falvak elnéptelenedése tovább folytatódik.
A kormánynak azt is garantálni kellene, hogy a Magyar Posta önhatalmúlag ne vezesse be a mobilpostai szolgáltatásokat azokon a településeken, ahol a település vezetői és a településen élők tiltakoznak ez ellen. Hiszen ha belegondolunk abba, hogy a postai díjak az ország teljes levélforgalmából lettek kiszámítva annak idején, ebből következik, hogy az egész postát kell nyereségesnek vagy veszteségesnek tekinteni, és nem lehet megengedni, hogy a posta gazdálkodásának hátrányát pontosan a falvakban élők legyenek kénytelenek elviselni.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ma kevés szó esett az agrárium kérdéséről is, és bár a Magyar Demokrata Fórum szerint miniszterelnök úrnak az EU hároméves átmeneti költségvetéséről szóló kezdeményezése ugyan udvarias elutasításra talált, de abban önnek igaza van, hogy az uniós mezőgazdasági támogatási rendszeren változtatni szükséges, és ha az Unió politikai vezetői komolyan gondolják más csatlakozni kívánó országok, legközelebb Románia és Bulgária felvételét a közösségbe, ez újabb megfontolásokat igényel. A 2004-es bővítéskor az Európai Unió, költségvetési korlátokra hivatkozva, történelme során talán először feladta a szolidaritási elvet.
A Magyar Demokrata Fórum azt javasolja, a miniszterelnök úr kezdeményezze, hogy a koppenhágai szerződésben foglaltaknál korábban hozzák egységes szintre a 15 régi tagország és a tavaly csatlakozott 10 ország támogatását. Mivel az elmúlt hetekben bebizonyosodott, hogy az egyes kulcspozíciókban lévő tagországok egyre kisebb hajlandóságot mutatnak, az aránytalanul magas agrárbüdzsé finanszírozása nehezen képzelhető el, ezért a Magyar Demokrata Fórum azt javasolta, hogy a közös agrárpolitikában antiszociális volta miatt célul kell kitűzni azt, hogy 25 százalékkal csökkentsék a régi tagországok támogatását, és körülbelül ugyanilyen összeggel emeljék meg az új tagországok támogatását. Ez még mindig 7-8 milliárd forint megtakarítást jelentene.
Különösen annak fényében ajánlom ezt miniszterelnök úrnak, hogy Bush elnök úr nyilatkozata (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) napvilágot látott, melyben azt támogatja, hogy építse le az Európai Unió az agrártámogatásokat egy tisztességes versenyképességért…
