LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Rájöttem az elmúlt percekben, mi fog nekem hiányozni a nyáron, meg az országnak is. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Az mindenképpen hiányozni fog… Hát maga sem szeret, Répássy képviselő úr? El vagyok keseredve! (Derültség.) Szóval az mindenképpen hiányozni fog, hogy hol szelídebb formában, mint most Varga képviselő úrtól, hol keményebb formában, mint nyilván az elkövetkezőkben Áder képviselő úrtól, meg ne halljam minden hétfőn az ügyeletes Nostradamustól, hogy éppen miért lesz világvége. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Hogy meg ne tudjam, hogy most éppen a gazdaságra, a falura, az önkormányzatokra vagy a foglalkoztatásra kell feladni az utolsó kenetet. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból.)
Félreértés ne essék, a létező gondokat nem jó eltagadni. De mintha kétféle politikai látásmód volna, egy megbeszélős és egy lebeszélős politikai kultúra. Az egyik meg akarja beszélni, hogy mit kell tenni a bajok ellen, a másik meg lebeszélne mindenkit a teljesítménye értelméről és hasznáról. Persze tudom, hogy a modern politika érzelmekkel, hangulatokkal, jelképekkel is operál. De ezek a tisztességes politikában soha nem helyettesíthetnek két dolgot: a tényekkel való elszámolást és a tervekről való beszámolást. És a tények végül, tisztelt képviselőtársaim, mindig győznek. Sok-nullra szokták a meccset megnyerni.
Ezért mondom, a tőlem telhető szerénységgel, hogy tíz Pozsgay Imre és száz Szűrös Mátyás sem lesz elég ahhoz, hogy elfeledtesse a baloldali választókkal a panelprolizás tényét. És nemhogy egy Kudlik Julika nem lesz elég a nyugdíjasoknak, de ifjúkoruk tíz kedvenc tévébemondója sem lesz majd elég ahhoz, hogy elfelejtesse a nyugdíjtörvény megnyirbálását.
És még a legbájosabb új alelnök asszony, akinek őszintén sok sikert kívánok - csak ne volna olyan szemtelenül fiatal, még drukkolnék is neki -, szóval a legbájosabb új fideszes alelnök asszony… (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) - önöknek is tetszik, igen - sem lesz elég ahhoz, hogy elfelejtesse, korábban cekkerszinten határozták meg a nők közéleti szerepét. És az állami tulajdon kivont kardú őreként való hősi szerep sem fogja elfeledtetni a tényeket, a 12 állami gazdaság sorsát. És egy tucat izraeli látogatás sem tudja elfelejtetni a rasszizmusra hajló szélsőjobbal való kokettálást. És nem fogja elfeledtetni az ellenzék nélküli parlament eszményét, a vizsgálóbizottság és a vitanapok iránti heveny utálatot az a nagyon frissen feltámadt olthatatlan szomjúság sem, amit önök most éppen a vitanapok iránt táplálnak.
De igaza van Dávid Ibolya elnök asszonynak: annál, ami történt, fontosabb, ami történni fog. Az, hogy ki mit akar tenni. És a legfontosabb az, hogy erre kapjunk végre egyszer választ. Mert válaszolni kell arra, hogy önök támogatják vagy ellenzik a 2006-os áfacsökkenést. Válaszolni kell arra, hogy támogatják vagy ellenzik a 18 és 36 százalékos áfakulcsot (Sic!), vagy inkább visszaállítanák a Fidesz-kormány idején dívott 20-30-40 százalékos kulcsokat. (Felzúdulás a Fidesz soraiban.) Annyi volt, nem tetszik emlékezni? Válaszolni kell arra, hogy támogatják vagy ellenzik a személyi jövedelemadó sávhatárainak valorizációját, vagy továbbra is megengedhetőnek tartják, hogy ne kövesse az inflációt, mint ahogy 2000-ben is így tették. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból.)
Válaszolni kell arra, hogy támogatják vagy ellenzik a luxusadót. Válaszolni kell arra, hogy ha módjuk volna rá - de nem lesz -, megvonnák-e a dolgozó kismamáktól a gyest, vagy megvonnák-e a 13. havi nyugdíjat. Egyszer válaszolni kell arra, hogy javasolják-e a családi pótlék visszacsökkentését annak a családi adókedvezménynek a javára, amelyet a nagycsaládosok háromnegyede nem tudott igénybe venni. Válaszolni kell arra, hogy ellenzik vagy támogatják a panel plusz programot vagy a használt lakások szocpoltámogatását. Válaszolni kell arra, hogy önök támogatják vagy ellenzik azt, hogy az alkalmi munkával is nyugdíjat lehessen szerezni. Támogatják vagy ellenzik azt, hogy az állam kifizesse a nyugdíjasok, a gyerekek, a munkanélküliek egészségbiztosítását? Támogatják vagy ellenzik azokat a törvényeket, amelyek megakadályozzák a Josip Tot- vagy Kaya Ibrahim-féle cégfantomizálást?
(11.10)
Mindig nem lehet majd kitérni. El lehet futni egy nyolcéves kislány és az édesanyja elől, de a választó elől nem lehet elfutni. El lehet küldeni a vitákra maguk helyett a polgári körösök kórusát, de emlékezzenek rá, hogy még a sportban is diszkvalifikálják azt a csapatot, ami nem áll ki a bajnokságra, csak a B-közép szurkolóit küldi maga helyett cirkuszolni a pályára. Mi várjuk a valódi vitát, a tények vitáját, és készek vagyunk rá a nyáron is.
Vállaljuk a tényeket. Nem azért, mert azt gondoljuk, hogy nem jogos az elégedetlenség és a türelmetlenség. Az elégedetlenség és a türelmetlenség a fejlődés legfontosabb motorja lehet. De úgy látom, a magyar politikát ma leginkább az osztja meg, ki, milyen okból és milyen célból elégedetlen.
Ami az okokat illeti: mintha volnának olyan számok, amelyekkel a Fidesz elégedett, ha ő kormányoz, elégedetlen, ha mi. A pontosság kedvéért megnéztem a ciklus hasonló időszakában, 2001 közepén tartott Orbán Viktor-beszédeket. 2001 közepén a legfőbb eredménynek azt tudta felhozni, hogy az infláció újra 10 százalék alá szorult, és önök ütemesen tapsoltak. (Font Sándor: 18,5-ről; ezt tedd hozzá, légy szíves!) Nem csoda; más eredményt nem nagyon…
Ajánlom figyelmükbe önöknek a régi népi mondást: patikában ne kóstolgass, kovácsnál ne tapogass, parlamentben ne óbégass! (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.)
Így aztán folytatnám. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki padsorokban. - Az elnök csenget.) Nem csoda, hogy mással nem tudott dicsekedni… (Közbeszólások.)
