DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Európai Unió alkotmánytervezetének francia és holland elutasítása olyan üzenet, amely szükségessé teszi nemcsak a teljesítmények és hiányosságok értékelését, hanem az elvárások újbóli átgondolását is. A közvéleményben máris formálódik az a meglátás, hogy az EU ambiciózus átpolitizálódása hátráltatja a gazdasági jellegű teljesítményeket; úgy annyira, hogy a közös piac, a termékek és termelőeszközök szabad forgalmának ígéretét beárnyékolják a brüsszeli szabályozások.
Én magam időnként elmondtam, amikor az EU-hoz csatlakozás mellett kampányolva kidomborítottam az előnyöket és hátrányokat, hogy lépjünk be, és majd belülről reformáljuk meg az intézményt. Persze, akkor egy ilyen mondás tréfálkodásnak hangozhatott, mégis mostanra már elérkezett a megreformálni szándékozók ideje. A francia és a holland szavazókhoz hasonló álláspont nyilatkozna meg másutt is a 25-ök társulásában, sőt a várományosokban is.
A kiábrándulástól a bosszúságig vivő, időnként rázós útszakaszok együttes hatása néha összeadódik, néha megszorzódhat; úgy, ahogyan az alapvető számtanban három meg hét az tíz, valamint háromszor hét az huszonegy. A példák szemet szúróak. Mindennapos tapasztalat a tej fogyasztása és termelése. Magyarországnak utasítás érkezik, hogy a 2,8 százalékos zsírtartalmú tej fogyasztása nem engedélyezett többé, hanem a Brüsszelben előírt szabályokat kell követni. Egyidejűleg a túlpolitizált piacon a magyar fogyasztónak az itthoninál alacsonyabb áron ajánlják az importált tejtermékeket. Már az egyik szabályozás is bosszantó, de a kettő együtt hatványozottan irritáló. A furcsa példák terjedelmesen idézhetők az úszómedence méreteinek diktálásától a disznótor tiltásáig.
Népszerűtlen jelenségek következnek abból, hogy az átalakulások folyamán a korábbi Közös Piac gazdasági kilátásai mintha háttérbe szorultak volna a jelenlegi Európai Unió politikai-kormányzati intézményrendszerének előtérbe kerülésével. Így fő témává lett az Unió külpolitikája ahelyett, hogy ösztönződne a termelőeszközök, főleg a munkaerő akadálytalan mozgása, a diákcsere, a kultúra és a nyelvismeret. Mutatós külpolitikai megnyilvánulásokra jut figyelem, de a kontinens rákfenéjének számító balkáni feszültség hathatós kezelése rámarad a NATO-erőkre.
Az én mostani megszólalásom időbeli korlátai nem teszik lehetővé a részletekbe menő elemzést, mégis a nagy kép elemeinek szövevényeiből eléggé kitűnik, hogy az eredetileg oly vonzó európai közösség a Közös Piactól útban az Európai Unió irányába mintha megfeledkezett volna utasai számottevő hányadának elvárásairól. Mellőzve vagy kifejezetten megrövidítve érzik magukat azok, akik gazdasági tevékenységektől - bővülő termelés és kereskedés - várták életszínvonaluk megtapasztalható emelkedését.
Magyarország sajátos érdekeit tekintve az európai integráció akkor hasznosabb, amikor minél több figyelem fordítódik a gazdasági tevékenységekre, még ha a politikai-kormányzati beavatkozások kevesebbé is válnak. A mi országunk termelőeszközei - természeti adottságok, emberi talentumok - a restrikciótól mentes piaci verseny frissítő levegőjében magasabb életszínvonalat képesek produkálni, mint a fiskális és regulázó aktivisták szorgoskodásai.
Sajnálatos, ahogyan mi, magyarok jelenleg kárvallottjai vagyunk az Európai Unió költségvetési birkózásainak. Mégis hosszabb távon javunkra fordulhat az EU teljes intézményrendszerének arra az útra való rátalálása, amelyik a túlpolitizálás helyett a gazdasági lehetőségek optimalizálása felé irányul. Így juthat előnyhöz Magyarország!
Köszönöm a meghallgatást. (Taps a Fidesz soraiban.)
