VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azzal a céllal is kezdeményeztük, hogy ma napirend után essék szó a gazdaság helyzetéről, mivel a múlt héten Kóka miniszter úr javaslatot tett arra vonatkozóan, hogy kormánypárti és ellenzéki oldalról erről beszéljünk. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Így van!) Nos, szomorúan tapasztaljuk, hogy miniszter úr már most, ezen a parlamenti fórumon sem vesz részt (Dr. Vojnik Mária: Holnap egész nap itt lesz veletek.), nem él azzal a lehetőséggel, hogy jómagamat és az utánam következő fideszes képviselőket meghallgassa, és esetleg válaszoljon rá. (Dr. Géczi József Alajos: Nagy élmény lesz!) Géczi József Alajos idióta bekiabálásától eltekintve talán folytathatom a hozzászólásomat.
(15.50)
Azt gondolom, tisztelt államtitkár úr, hogy az ilyenfajta megbeszéléseknek és vitáknak nyilván akkor van értelmük, ha valamiféle cél felé törekszünk. A cél pedig ebben az esetben nem lehet más, mint hogy próbáljuk bemutatni a magyar gazdaság valós helyzetét.
Nos, az a hirdetés, amit önök 3,5 millió forintért föladtak napilapokban - ez csak a népszabadságos egész oldalas hirdetés (Felmutatja.) -, azt gondolom, nem alkalmas arra, hogy erről a kérdésről tényszerűen beszélgessünk. Ez a hirdetés ugyanis rendkívül aránytalan, torz módon próbálja meg hamis színben feltüntetni a magyar gazdaság lehetőségeit és kilátásait.
Napirend előtti hozzászólásomnál már utaltam arra, hogy különösen az a mondat, miszerint minket irigyel Németország, Franciaország, Olaszország vagy Spanyolország, egyrészt mulatságossá teszi ennek a hirdetésnek a tartalmát, másrészt pedig azt mutatja, hogy a gazdasági kormányzat mintha nem lenne tisztában a valós helyzettel. Szeretnék önnek néhány olyan dolgot a figyelmébe ajánlani, amivel mindenképpen szerencsés lenne a jövőben foglalkozni.
Az egyik ilyen kérdés, hogy a magyar gazdaság vajon lehetőségei alapján teljesít-e vagy sem. Hogy emlékezzünk rá, 2002-ben a kormányváltás idejében 2,9 százalékos volt a gazdaság növekedése. Most, 2005 első negyedévében szintén 2,9 százalékos ez a növekedés. Látszólag azt mondhatnánk, hogy semmi nem történt az elmúlt három év alatt, ugyanaz a növekedési ütem, mint három évvel korábban. Igen ám, csakhogy államtitkár úr bizonyára jól tudja - mint ahogy Katona Béla is -, hogy amíg 2002 első negyedévében ezzel a 2,9-es növekedéssel a csatlakozásra váró országok között az első három között voltunk, addig 2005 első negyedévében ugyanezzel a növekedéssel az utolsó három helyezett között vagyunk.
Megváltozott a helyet. Megváltozott az a környezet, ami a magyar gazdaságot körülveszi, és a magyar gazdaságpolitika nem reagált kellő időben és megfelelő módon ezekre a változásokra. Lemaradtunk az adóversenyben. Utaltam rá, hogy több mint 30, egészen pontosan 33 adóemelés történt az elmúlt három év alatt, és 6 új adót vezettek be, amely nyilván nem szolgálta a vállalatok versenyképességének javítását. Hiszen amikor egy ország versenyképességéről beszélünk, bár beszélhetünk az állami szektor versenyképességéről is, de alapvetően mégiscsak a cégek, a vállalatok, a vállalkozások versenyképességéről kell beszélni. Ezt önök az adóemeléssel rontották az elmúlt három esztendőben.
Másrészt azt a túlköltekezést, ami 2002-ben elindult, a mai napig nem tudták lefékezni, megállítani, megfordítani. Itt van a kezemben az Eurostat idén tavaszi jelentése (Felmutatja.), meg is mutatom, át is adom önnek, államtitkár úr, ha szüksége van rá, de gondolom, önök is rendelkeznek ezzel. Ebben szerepel, hogy az államadósság mértéke a bruttó hazai termék százalékában 60,7 százalék - 60,7. Magyarország tehát az euró bevezetéséhez szükséges feltételt nem tudja teljesíteni. (Göndör István: Meddig is kell teljesíteni?) Persze, korrekt módon hozzá kell tennem azt is, hogy a magánnyugdíj-pénztári befizetésekkel korrigált adat már megfelel ennek a 60 százalék alatti mértéknek. Egészen pontosan 57,6 százalékot tesz ki, de jól tudjuk, hogy 2009-ben ezt a számítási módot meg kell szüntetnie Magyarországnak.
Milyen eredményt értünk el? Semmilyen eredményt nem értünk el. Azt az illúziót értük el, hogy öt éven keresztül kormányok - függetlenül attól, hogy melyik párt adja ennek a kormánynak a többségét - azt állíthatják, hogy ebben a tekintetben érettek vagyunk az euró bevezetésének a feltételére.
Mindezek alapján mondhatom, hogy ha tényszerű vitát szeretnénk, akkor Kóka úrnak ma itt kellene lennie. A miniszter úr sajnos távolmaradásával tüntet a mai parlamenti ülésen. Ezt nagyon sajnáljuk. Reményeink szerint azért a holnapi nap folyamán a vitanapon részt fog venni a miniszter úr, és megtisztel bennünket a jelenlétével.
Köszönöm, elnök úr, köszönöm, tisztelt Ház. (Nagy taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
