DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Medgyessy Péter három évvel ezelőtt a Szocialista Párt hiteles képviselőjeként rövid, de annál teljesebb ígéretet tett a magyar agrárium szereplői felé: fel fogjuk virágoztatni a magyar mezőgazdaságot. (Dr. Géczi József Alajos: Úgy van! Fel is virágzott.) Na, ehhez képest szíveskedjenek majd értékelni, mondjuk, a beordítozók is, mindazt a válságsorozatot, amelyen három éven keresztül a mezőgazdaság valamennyi alágazata végig volt kénytelen haladni. (Nagy zaj, az elnök csenget.)
Talán még emlékeznek a tejtermelők válságára, aminek az eredményeként a tejtermelők kénytelenek voltak teheneik nagy részét kivágni. (Felzúdulás az MSZP soraiban.) Talán még emlékeznek arra, hogy mi történt a baromfitartókkal. Ugye, emlékeznek? Hogyne, ha másra nem, legalább azokra, akik öngyilkosok lettek azért, mert egészen egyszerűen ellehetetlenítették a megélhetésüket. És talán emlékeznek arra is, hogy amikor átvették a kormányzást, akkor még több mint 5 millió sertés volt ebben az országban, ma alig 3 millió sertés van. Borítékolni lehetett, hogy az állattartók válsága után menthetetlenül következik a gabonaválság.
Ugye, talán arra is emlékeznek még, nem volt az olyan régen, 2003-ban minden idők egyik legrosszabb gabonatermése volt, olyan rossz, hogy kiürültek a magtárak. És mégis, 2004-ben kiderült, hogy nincs lehetőség a gabona elhelyezésére. (Közbekiáltások az MSZP soraiból.) Kiderült, hogy a mai napig az egyébként felvásárlásra szükséges mennyiségből alig 3 millió tonnát sikerült felvásárolni 4,5 millió tonna helyett. És egy hét múlva kezdődik az aratás, hölgyeim és uraim. Egy hét múlva valamit tenni kellene a gabonával.
Mit hallottunk eddig? Hát majd a honvédségi raktárak! Csak egy telefon kellett volna, és kiderült volna, hogy nincsenek ilyen raktárak. Majd a MÁV-raktárak. Szintén egy telefon kellett volna, kiderült volna, hogy ilyen raktárak sincsenek. Akkor majd külföldre fogjuk vinni a gabonát. De hová, tisztelt hölgyeim és uraim? Igen, három év után egy olyan agrárválsággal kell szembenézni, amely az önök egész agrárpolitikáját kérdőjelezi meg. Amikor Koppenhágában megkötötték azt a bizonyos és gyalázatos megállapodást, akkor egyetlenegy szempontjuk volt: a nagybirtok megerősítése. Egyetlen szempont volt: nem érdekel, hogy milyen módon, csak a területalapú támogatásokat lehessen elérni.
Hölgyeim és Uraim! Az Európai Unió mostani politikai és pénzügyi válsága vitathatatlanul mutatott arra rá, hogy az az agrárpolitika, amelyet önök három éven keresztül folytattak, teljes csődbe haladt. (Gőgös Zoltán: Ki zárta le a fejezetet?) Nem lehet már arra számítani, hogy majd 2007 után… - bekiabálással ezt nem lehet elintézni, képviselő úr, önnek szembe kell majd nézni a saját választóival: 2007 után mire számítanak? Milyen agrárpolitika lesz? Vajon a területalapú támogatásokat majd Franciaországnak meg nekünk meg fogják adni? Attól tartok, hogy sajnos nem.
Pedig igazán jó szándékú, kiváló szakemberek mondták el önöknek nemegyszer, hogy gondolkodjunk valami másban, ami felé az Európai Unió halad. Gondolkodjunk abban, hogy erősítsük a családi gazdaságokat; gondolkodjunk abban, hogy ne úgy, ahogyan a mezőgazdasági bizottság dinnyetermelő nagygazdája mondja, hogy 500 hektár alatt már nem érdemes gazdálkodni - ugyebár, tisztelt hölgyeim és uraim, mégiscsak el kell valamin gondolkodnunk? El kell gondolkodni, hogy ha egy politika ilyen mértékben vitte csődbe ezt az ágazatot, akkor meg kellene kísérelni változtatni.
Önök azt mondták, hogy három éven keresztül csak kritizáltunk. Három éven keresztül nyújtottuk be az indítványainkat a termőföld védelmében, a nemzeti petícióra, a gabonatermelés intervenciós kezelésére, az állattartók támogatására, az intervenciós kifizetések előrehozatalára, az intervenciós raktárak biztosítására. Mind lesöpörték az asztalról. Ma ott tartunk, hogy mindehelyett nem tudtak semmit sem állítani.
Bizony bennem felmerült a kérdés, nincs itt most miniszter úr, de szívesen megkérdezném tőle: megéri neki még tíz hónapig elviselni és elvinni azt a balhét, amit három éven keresztül önök ott, azon az oldalon, ordítozók összehoztak? Hát nem jobban járna, ha a saját kis bólyi birtokára visszavonulna, és inkább azon gondolkodna, hogy öreg napjaira békésen és nyugodalomban éljen? Azt gondolom, tisztelt Ház, bizony ő is jobban járna, meg mi is jobban járnánk.
Úgyhogy, tisztelt Ház, a magam részéről nagyon határozottan mondom, ma már nem arról van szó, hogy csökkentsük a károkat… (Az elnök csenget.)
