HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb miniszterelnök úr napirend előttije és a hét végi brüsszeli csúcs eseményei egy dolgot nyilvánvalóvá tettek számunkra: egy illúzióval szegényebbek lettünk, Magyarország rövid távú, hosszú távú problémáit önmaga hozzájárulása és erőfeszítése nélkül az Európai Unió biztosan nem tudja megoldani. Csak megjegyzem zárójelben: remélem, nem lesz igaza azoknak az EU-szkeptikusoknak, akik azt hangoztatták a csatlakozás időpontjában, hogy olyan mindegy, hogy belép-e Magyarország, ahová Magyarország beteszi a lábát, ott általában az utóbbi időben minden tönkre szokott menni. Remélem, hogy az Európai Unió nem fog így járni.
A normális Magyarország programjának az alapvető kérdése az, hogy mit is jelent a normális Magyarország. A normális Magyarország nem jelent egyebet, mint hogy mindenki teszi a dolgát: a tanító tanít, az orvos gyógyít, a mérnök tervez, a kőműves házat épít, a politikus pedig politizál, és komolyan veszi azt a feladatát, hogy a pártok dolga, a politikusok dolga nem más, mint a közjó szolgálata.
Az elmúlt esztendők, az elmúlt 15 esztendő azt mutatja számunkra, hogy a kettős rendszerváltó cél közül csak egy valósult meg; szabadság és jólét volt ez a kettős cél. Az első cél, a szabadság megvalósult, erről holnap napirend előtt Gémesi György képviselőtársam beszélni fog. Node a jóléttel, a társadalmi jóléttel, a társadalmi igazságossággal, a gazdasági fellendüléssel adósok vagyunk, és ennek alapvető oka az, hogy a politika nem a dolgát tette, nem a jólétet szolgálta, nem a gazdaságot szolgálta, nem az egészségügyet szolgálta, nem a társadalmat szolgálta, hanem rátelepedett arra. Rátelepedett a gazdaságra, rátelepedett az egészségügyre, és rátelepedett minden olyan részére a magyar társadalomnak, ahol ezt megtehette.
A múlt héten Orbán Viktor elnök úr meghirdette azt a gondolatát, illetve megismételte, hogy Magyarországnak kétpárti rendszerre lenne szüksége, hiszen döntéshozatal szempontjából ez lenne a leggyorsabb és a leghatékonyabb. Én és a Magyar Demokrata Fórum, mi pedig azt mondjuk, hogy a kétpárti rendszer nem jelent mást, mint négyévenkénti egypártrendszert, ahol azok a belső kontrollok, azok az artikulált érték- és érdekvédelmi hangok, amelyek egy ország normális működését képesek biztosítani, elhalkulnak, kiszorulnak a döntéshozatalból.
A Magyar Demokrata Fórum mást hirdet, és mást mond. Az elmúlt esztendők kudarcai bennünk azt fogalmazták meg, hogy a politika hatalmát egy kicsit visszább kell szorítani, a politika ráterjeszkedését az országra, a társadalomra visszább kell fogni, és társadalmi kontroll alá kell helyezni. Ezért a politikának a civil szervezetek, a civil társadalom segítségét kell kérni, hiszen úgy tűnik, hogy a normális Magyarországnak a civil társadalom aktívabb része, mint a politikai szereplői. Nyitni kell a civil társadalom felé, és lehetővé kell tenni, hogy a civil szervezetek, a civil társadalmak a döntés-előkészítésben és a döntéshozatalban aktívabban részt vegyenek. Ennek az oka egyszerűen az, hogy a pártokat alapvetően nem a közjó szolgálata, hanem a hatalom négyévenkénti megszerzése motiválja. Ez azt jelenti, hogy hosszú távú gazdaságpolitikai döntéseket, hosszú távú társadalompolitikai döntéseket nem hosszú távú szempontok alapján, hanem rövid távú, négyéves ciklusokban gondolkodó szempontok alapján hozzák meg. 15 évre visszatekintve nincs egy olyan nemzetstratégiánk, amit a politika minden szereplője elfogadna, vállalna és vallana.
A mi véleményünk az, hogy ebből a helyzetből, amikor az Európai Unió is megmutatta, hogy válságban van, hiszen a hétvége erről szólt; amikor egy olyan országra van szükség, amely képes a saját problémáit megoldva Európa működésében, építésében, épülésében részt venni, ezt csak úgy teheti meg, ha egy új kiegyezést, egy új társadalmi kiegyezést tűz ki célul, és ennek az új társadalmi kiegyezésnek a célja az, hogy a civil társadalom, a civil szervezetek minél inkább részt kaphassanak a döntések előkészítésében és a döntések meghozatalában. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Ha ezeket az elveket az Országgyűlés pártjai elfogadják, akkor van lehetőségünk az előrelépésre, ha nem, akkor ugyanaz a helyben járás vár ránk, mint amit az elmúlt tíz esztendőben bizonyítottunk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiból.)
