DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! 1945-ben a magyar nép felszabadult a nyilas banditauralom alól, a német megszállás és az azt megelőző osztályuralom alól. A szovjet megszállás a békekötésig nem hódítás volt, hanem a fegyverszüneti szerződés rendelkezése mindhárom győztes nagyhatalom részéről. A megszállók kegyetlenkedései a háborús bűntettek kategóriájába tartoznak.
A magyar nép a megszállástól függetlenül és sokszor szembeszállva azzal egy rég esedékes társadalmi forradalmat hajtott végre: leváltotta a régi vezető réteget, végrehajtotta népünk évszázados vágyát, a radikális földreformot, és az 1946. évi I. törvénycikkel megalkotta az új magyar demokratikus alaptörvényt, amelyre mind Nagy Imre 1956-ban, mind Antall József 1990-ben, mind pedig Sólyom László a köztársasági elnöki beiktatásakor mint legfőbb alkotmányos bázisunkra hivatkozott.
1945. november 4-én az újjászületett magyar nép a maga teljességében, történelmünk első általános és titkos választásán 83 százalékban szavazott a demokratikus pártokra és a többpárti parlamentáris rendszerre. Ezt általában népszavazásnak is tekinthették a Szovjetunió ellen. Az így megválasztott parlament 1947 februárjában megerősítette ezt az állásfoglalást, amikor nem volt hajlandó Kovács Bélát kiadni, s így frontálisan szembekerült Moszkva hatalmával. Mire utóbbi nem talált más utat, mint hogy - Truman elnök szavait idézem - egy gyalázatos vörös puccs keretében őt katonáival elhurcoltatta.
A háború utáni Magyarország története tehát azzal kezdődött, s majd másfél éven át folytatódott, hogy felülkerekedett a bolsevizmuson. Akik azt állítják, hogy Magyarországon a bolsevizmus 1945-ben kezdődött, ők meghamisítják a magyar történelmet, és megrágalmazzák népünket.
Tágabb perspektívából nézve mi voltunk az egyetlen nép Kelet-Közép-Európában, amely 1945-ben szembehelyezkedett a bolsevizmussal.
(16.50)
Mi voltunk e térségben - Nagy Ferenc kormányfősége alatt - a polgári demokrácia utolsó bástyája, és egyedül nálunk volt szükséges Moszkvának céljai elérésére katonai beavatkozásra. Mint ahogy függetlenségünket is - 1944 márciusáig - mi őriztük meg legtovább a szinte egész Európát elöntő szennyes náci áradatban. Mindezzel nem vonjuk kétségbe felelősségünket egy szörnyű következményekkel járó támadó háború megindításában és a német megszállás utáni magyar holokausztért, de enyhítő körülményként hivatkozunk a lengyel menekültek teljes körű támogatására és a vészkorszak idején az Európában legnagyobb méretű zsidómentő akcióinkra.
Vitathatatlan tény az is, hogy az 1956-os forradalom - amely a szovjet birodalom későbbi összeomlását előkészítette - a magyar nép 1945-ös öntudatra ébredése és bátor csatasorba állása nélkül nem következhetett volna be.
Végül: mélységes csalódottsággal látjuk, hogy a magyar társadalom többségének a szemében a megszállás pusztításai elhomályosították saját népének történelmi érdemeit. Erre szeretnénk felhívni nyilatkozatunkban a társadalom figyelmét. Aláírók: az Ezerkilencszáznegyvenöt Alapítvány kuratóriuma nevében Horváth János elnök, Gábor Róbert alelnök, Csicsery-Rónay István ügyvezető elnök és Török Bálint sajtófőnök.
Köszönöm, tisztelt Országgyűlés, a meghallgatást.
