DR. BARÁTH ETELE
DR. BARÁTH ETELE
DR. BARÁTH ETELE tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Igaza vagyon elnök úrnak, amikor elmondja, hogy nem igazán pénzügyi válságról van szó, hanem nagyon sok összetevőre vezethető vissza. Ezek között azért hadd kezdjem azzal, hogy amikor majd egy évvel ezelőtt kiderült, hogy az a bizonyos lisszaboni program, ami az Európai Unió versenyképességét szolgálná, bizony semmit sem segített az Unión, akkor nem derült ki az, hogy azért nem segített, mert nincs elegendő eszköz hozzárendelve. Valóban nincs elegendő elszánás, hogy ez végrehajtható legyen.
Az a bizonyos francia és holland nem, ami az alkotmányos szerződést érintette, már azért közelítette azt, amit itt elnök úr mondott, nevezetesen, a demagógia szintjét. Az egyik elemét hadd emeljem ki. Már sok helyen elmondtuk, de eléggé meglepő, hogy Franciaországban többek között azért szavaztak a francia emberek az alkotmányos szerződés ellen, mert féltek a francia ipar kitelepedésétől, a delokalizációs folyamattól, miközben a francia statisztikai intézet bebizonyította, hogy évente 500 ezer munkahely szűnik meg átlagosan Franciaországban, és abból 13 ezer delokalizációs okból, annak is több mint kétharmada Ázsiába, és nem Közép- és Kelet-Európába megy; tehát gyakorlatilag semmi köze nincs, 1 százalék alatt van, mégis meg lehetett téveszteni a lakosságot.
A harmadik kétségkívül a pénzügyi összetevők jelentős problémája és ezen belül az agrártámogatási rendszer. Azért némileg szeretnék vitatkozni ebben a teremben Tony Blairrel és Eörsi Mátyással is, ami az agrártámogatást illeti. Azt mondani, hogy a költségvetés 40 százaléka 4 százalék lakosságot, munkaerőt támogat, ez is demagóg dolog, amikor egészen pontosan tudjuk azt, hogy az az agrártermék, ami megtermelésre kerül, feldolgozásra kerül, szállításra kerül, megjelenik mögötte a gépipar, a szállítás, a kereskedelem, sokkal jelentősebben járul az Unió általános gazdasági erősödéséhez hozzá, mint azt gondolnánk.
(14.30)
Arról nem is beszélve, hogy ez a támogatási rendszer az élelmiszerárakban mindannyiunknak pozitívan jelenik meg, tehát nem 5 százalékot, hanem 450 millió embert érint, még akkor is, ha egyes országokban, nálunk is adott esetben rossz agrárszerkezetet örökít meg, tehát kétségkívül egyfajta ellenállás a modernizációval szemben.
Én azt hiszem, a legnagyobb problémát mégiscsak az jelenti, hogy az a bizonyos versenyképesség, amiről olyan nagyon sokat beszélünk, eszköztelen. És még azon belül is az a probléma, hogy az Európai Unióban a vita most is arról szólt, hogyan lehet megemelni az államok hozzájárulását a versenyképesség érdekében, és egyetlenegy szó arról nem esett, hogy még milyen más források vannak, hiszen a versenyképesség azért igazán a gazdaság lendítőereje, a gazdaságnak ebben részt kellene közvetlenül vennie, piaci körülmények között.
Én azt gondolom, hogy rengeteg banki eszköz van, az Európai Banktól a Fejlesztési Alapon keresztül, és millió más eszköz van annak érdekében, hogy növelni lehessen a forrásokat. De hogy mennyire az, arra hadd mondjak egy másik ilyen európai kimutatást: azt mondták az Európai Unió bölcsei - a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó különböző szervezetek -, hogy a jelenlegi ráfordításnak nem kétszerese, nem háromszorosa, hanem négyszerese volna szükséges ahhoz, hogy a következő években egyáltalán elérje azt a szintet, mint amit az Egyesült Államok már hosszú évek óta felmutat.
Összefoglalóan tehát, Magyarországnak az az érdeke, egy: amit eddig a tárgyalási pozícióban elért - tehát hogy a konvergenciára számított pénzeszközök, források megmaradjanak -, hogy Magyarország hosszú távon stabilan kaphassa azt a támogatást, mint amit kialkudott ezekben a folyamatokban. A második nagyon komoly érdeke Magyarországnak az, hogy erre a versenyképességre sokkal több pénz jusson, hiszen Magyarország már aktív résztvevője ennek a kutatás-fejlesztési innovációs piacnak, minden saját hozzáadott értékben nagyon jó mutatókkal rendelkezik.
Harmadsorban pedig természetesen érdekeltek vagyunk egy agrárreformban abban az esetben, ha a magyar gazdálkodók valóban sokkal hamarabb érik el azt a támogatási szintet, mint európai testvéreik, ugyanakkor viszont hozzájárul a magyar agrárgazdaság modernizációjához. Ez az a három cél.
És ezen belül még mi a legeslegfontosabb? Az, hogy minél hamarabb legyen az Uniónak olyan költségvetése, ami Magyarország fejlesztési céljait és az igazán hosszú távú stabilitást fogja tudni biztosítani.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
