DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! A mai nap is miniszterelnök úr a napirend előtti, éppen aktuális meséjében kitért az egészségügy állapotára, az egészségügy átszervezésének szükségességére, arra, hogy az egészségügyi intézményeket, az egész rendszert át kell alakítani, és mindig ahhoz térünk vissza, hogy igazságosabbá kell tenni ezeket az intézményeket.
Mikor kell, mikor van szükség arra, hogy átalakítsunk egy rendszert? Én úgy gondolom, hogy abban egyetért mindenki, hogy abban az esetben van szükség átalakításra, ha a rendszer működésében zavarok mutatkoznak, ha egyéb olyan körülmények vetődnek fel, amelyek jogszabályi módosítást igényelnek, vagy ha egy olyan társadalmi igény lép föl az ellátás működtetését illetően, ami mindenféleképpen a szabályozásban is meg kell hogy jelenjen.
Azért érdekesek ezek a miniszterelnöki napirend előtti felszólalások, mert a szó és a tett mintha nem lenne szinkronban. Mert miközben hétről hétre azt halljuk miniszterelnök úrtól és kormánypárti képviselőktől, hogy az ellátórendszereket igazságosabbá kell tenni, hogy az ellátórendszerhez való hozzáférést mindenki számára korrekt módon meg kell teremteni, mintha az időközben benyújtott törvényjavaslatok ennek az ellenkezőjét valósítanák meg. A szavak és a tettek ismételten nincsenek szinkronban.
Én úgy gondolom, hogy abban is egyetértünk, nincs vita közöttünk, hogy az egészségügyi ellátás szerves része és egyik nagyon fontos része a gyógyszerellátás. Annak idején 15 évvel ezelőtt, a rendszerváltoztatáskor az összes érintett, aki a kérdéssel foglalkozott, egyetértett a gyógyszerforgalmazás, a betegek gyógyszerrel való ellátásnak a technikáját illetően. Ebből született meg a patikaalapítást lehetővé tevő törvény, ebből született meg a személyi jog kérdése, az egész forgalmazás. Magát a működtetést illetően vita nem volt, évenként mindig tulajdonképpen a támogatás mértéke, illetve a gyógyszerek befogadásának sebessége volt az, ami a politikai vita színterére kerül.
Az utóbbi évekig ez így volt, aztán jó másfél évvel ezelőtt hirtelen megjelenik egy gazdasági versenyhivatali dolgozat, amely lényegében a gyógyszerforgalmazás teljes liberalizálását tűzi ki célul, s amely heves ellenállást vált ki nemcsak a szakma, az érintett gyógyszerészek, hanem az egészségpolitikusok körében is, hisz nagyon jól tudjuk, hogy akkor, amikor az egészségügyi bizottság erről a tervezetről tárgyalt, még az akkor regnáló miniszter is kijelentette, sőt azt követően a mostani miniszter is többször kijelentette, hogy a gyógyszerforgalmazást illetően liberalizálást nem kíván a kormány bevezetni.
Aztán hirtelen megjelenik egy törvényjavaslat itt a Ház asztalán, amelyről kiderül, hogy pont a leglényegesebb pontot, az árképzést illetően a kamarát becsapták, mert az egyeztetések során a tárca azt mondta, hogy ezt nem kívánja most belerakni a törvénybe, aztán a benyújtott törvénybe mégis bekerült, sőt a módosítások során további liberális lépések sejlenek föl a gyógyszerforgalmazást illetően. A liberalizálás ebben az esetben a szabad forgalmazást jelenti, s azt is tudja mindenki, aki a témával foglalkozik, hogy ez hihetetlen veszélyeket hord magában.
Nem véletlen, hogy pillanatok alatt nem csupán a gyógyszerész-társadalom emelte föl a szavát, hanem négy nap alatt közel 140 ezer tiltakozó aláírást gyűjtöttek a patikákban a betegektől, ugyanis a társadalom elégedett a jelenlegi gyógyszerforgalmazással, a jelenlegi szabályozás biztonságos mindenki számára a hozzáférést illetően. Úgyhogy, ha arra a kérdésre próbálunk válaszolni, hogy kinek keserű a pirula, meg kell állapítani, hogy mind az érintettek, a gyógyszerész-társdalom számára, mind a betegek számára keserű a pirula, ha a kormány keresztül fogja erőltetni ezt a törvényjavaslatot a parlamenten.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
