DR. KOVÁCS LÁSZLÓ
DR. KOVÁCS LÁSZLÓ
DR. KOVÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hadd kezdjem azzal, hogy az MSZP parlamenti frakciója mindhárom törvényjavaslatot összességében támogatja, és a tisztelt Háznak elfogadásra ajánlja. Néhány gondolat már a bizottsági vélemények ismertetése során elhangzott abból, amire én szeretnék kitérni, de bocsássák meg nekem, ha időnként az ismétlés útjára tévednék.
Nem szeretnék olyan kategorizálásról beszélni, mint ahogy államtitkár úr itt a törvénytervezet lényeges, igen lényeges és hangsúlyos elemeit kiragadta. Picikét más szempontból szeretném a három törvényjavaslatot értékelni és minősíteni, ezen belül is kicsit elkülönítve az új társasági törvény és a cégtörvény tervezetét a csődtörvény tervezetétől. Ha megengedik, hogy egy nagyon picike kis jogtörténeti kitérőt tegyek a nem is olyan távoli múltba, talán mindannyian emlékszünk az 1988. évi VI. törvényre, az első Gt.-re, amit azt hiszem, nyugodt szívvel nevezhetünk a gazdasági rendszerváltozás törvényének. Ez módot és lehetőséget adott arra, hogy mindazok a politikai változások, amelyek a rendszerváltozás következtében a politikai rendszerben végbementek, végigvonuljanak a gazdasági élet szereplői tekintetében is.
Ha a legelső Gt.-t ilyen szavakkal illethetjük, akkor nyugodtan mondhatjuk a jelenleg hatályos Gt.-ről, hogy az nagy valószínűséggel a gazdasági jogalkotás konszolidációjának a törvénye, hiszen megteremtette azokat a szervezeti kereteket, amelyek nyugodt körülményeket adtak és adnak most is a gazdasági élet szereplőinek, hogy a szervezeti életüket megfelelő módon tudják kezelni, és megfelelő szervezeti keretek között tudjanak működni. Ez igaz a jelenleg hatályos cégeljárási törvényre is, tehát nyugodtan mondhatjuk még egyszer ezekre a törvényekre, hogy ezek konszolidációs jelleggel születtek, és már magukban hordozták azokat az uniós elvárásokat is, amelyek egy majdani uniós csatlakozás esetében mindenféleképpen alkalmazandók voltak.
Ha ezzel a két jelzővel minősíthettük a valaha hatályban volt társasági törvényt, illetőleg a jelenleg hatályos társasági törvényt, akkor meggyőződésem szerint nyugodt szívvel mondhatjuk az új társasági törvényre és az új cégeljárási törvényre, hogy ez gyakorlatilag egy finomhangolás, a jónak a jobbításával született, és valóban meglehetősen széles társadalmi vitákat megélt két törvénytervezet, amely igenis alkalmas arra, hogy mindazokat a szükségszerű módosításokat végrehajtsa a törvény keretei között, amelyek elkerülhetetlenek a jogfejlődést tekintve, ugyanakkor megalapozza, illetőleg alátámasztja azokat a szervezeti konszolidációs igényeket, amelyek mindenféleképpen szükségesek egy kiegyensúlyozott és piacbarát, ugyanakkor befektetőbarát, de a gazdasági élet egyéb szereplői érdekeit is szem előtt tartó törvények megalkotásához.
Engedjék meg, hogy itt hadd tegyek egy politikai jellegű kitérőt, ha úgy tetszik, büszke és nyugodt szívvel vallom azt, és megelégedéssel látom azt, hogy mind a megelőző szociálliberális kormánynak, mind a jelenlegi szociális-liberális kormánynak van ereje arra, hogy a ciklus végén, közeledve a parlamenti ciklus végéhez ilyen nagy jelentőségű törvénytervezeteket a parlament elé akar és tud terjeszteni, hiszen a jelenleg hatályos társasági törvény, illetőleg a cégeljárási törvény is az 1997-es naptári év vége felé született meg, és ez mondható a jelenlegi két törvénytervezetre is.
Néhány jellemvonását a társasági, illetőleg a cégeljárási törvénynek hadd emeljem ki önöknek, amelyekre mindenféleképpen rá szeretném a figyelmet irányítani. Ez egyrészről a szervezeti stabilitás és a változás egyensúlya, amit már az előzőekben említettem. Ahogy államtitkár úr is említette, a törvény tekintettel van arra, hogy csak ott és csak olyan módon változtatja meg a társasági törvénnyel érintett jogalanyok körét, amelyek elkerülhetetlenek és a jogfejlődés irányába hatnak. Itt már szó esett arról, hogy a közös vállalat jogintézménye kikerül a személyi hatály köréből.
(16.30)
Én ezzel csak egyetérteni tudok, hiszen meglehetősen kevés ilyen szervezeti formájú társaság működik ma Magyarországon. Egyet kell értsek azzal is, hogy kikerül egyrészt kapcsolódóan a polgári törvénykönyv, illetőleg áttételesen a Gt. személyi hatálya alól a közhasznú társaság fogalmi rendszere is. Ugyanis én azt hiszem, nagyon sokan még jogalkalmazók is időnként abba a tévedésbe estek, hogy a közhasznú társaság fogalma gyakorlatilag azonos a közhasznú szervezet fogalmával, holott a kettő teljesen más jogi kategória. Az egyik egy polgári törvénykönyv által nevesített, konkretizált, jogi személyiségű szervezet, míg a közhasznú szervezet egy gyűjtőfogalom, amelybe például alapítványok és egyesületek egyaránt beletartozhatnak, amelyek nem alanyai a társasági törvénynek.
Egyet lehet érteni azzal a szervezeti módosítással is, amit a társasági törvény kifejezetten a részvénytársaságok szabályozási körében létrehoz, ugyanis látható és érzékelhető, hogy a részvénytársasági szervezeti forma közül a zártkörű részvénytársaság az, amelyeknek a száma döntő részben megjelenik a jogalanyok körében. Kevesebb számban vannak nyilvánosan működő részvénytársaságok, amelyek a tőzsdei forgalomban mindféleképpen meg kell hogy jelenjenek.
Egyet tudok érteni azzal, hogy a társaságok törvényességi működését ellenőrző szervezetek - itt a felügyelőbizottságra, illetőleg a könyvvizsgálóra gondolok - más szempontból kerülnek megítélésre, már olyan értelemben, hogy szükséges-e az alkalmazásuk vagy sem, mert megmondom őszintén, sok értelme nincsen annak a jelenleg hatályos törvényi rendelkezések alapján, hogy mondjuk, egy könyvvizsgáló vagy egy felügyelőbizottság alkalmazandósága az adott társaság jegyzett tőkéjéhez legyen kötve. Én azt hiszem, hogy sokkal életszerűbbek azok a feltételek az alkalmazhatóság, illetőleg még inkább az alkalmazandóság szempontjából, amelyeket a törvénytervezet jelenlegi formájában tartalmaz.
Nagyon örülök annak, hogy mind a két törvénytervezet, de kifejezetten a társasági törvény tervezete megfelelő egyensúlyt tud teremteni a törvény által alapvetően alkalmazni rendelt kógens szabályozás és a szerződéses szabadság elve között. Ugyanis kell hogy legyenek olyan normák, amelyek mindenféleképpen minden társasági forma tekintetében érvényesülnek és hatályosulnak, ezzel együtt meg kell adni a lehetőséget arra, hogy a társaság alapítója, a társaságban részes tagok megfelelő szerződéses szabadsági keretek között tudják kialakítani azokat a működési kereteket, amelyek számukra a legelőnyösebbek és a legcélravezetőbbek.
Nagy erényének tartom mind a társasági törvény tervezetének, mind a cégeljárási törvény tervezetének a közérthetőséget és ezzel összefüggésben nem utolsósorban a megérthetőséget. Ugyanis számos esetben találkozom még ma is azzal gyakorló ügyvédként, hogy bizony meghatározott fogalmak értelmezésénél, bizony meghatározott jogalkotói vagy jogalkalmazói szándék kipuhatolásánál nem biztos, hogy teljesen egyértelműen fogalmaz a jelenleg hatályos norma. Megmondom őszintén, első olvasatra furcsa volt - még gyakorló jogászként is furcsa volt - a közérthető fogalmazása, de utána rájöttem, hogy erre igenis szükség van. Pontosan a kisbefektetők, a családi vállalkozók, a kis szervezeti formákban működő gazdasági társaságok szempontjából igenis szükség van arra, hogy a lehető legközérthetőbben fogalmazzuk meg az egyes szabályrendszereket, de ez igaz a bíróságokra és az egyéb jogalkalmazó szervekre egyaránt.
Erényének tartom a két törvénytervezetnek az egyszerűsítésre törő szándékát, és a gyorsaságra, mármint a törvényes keretek között alkalmazható gyorsaságra vetített szándékát. Egyszerűsítést tapasztalhatunk olyan szempontból, hogy - ahogy államtitkár úr is említette a bevezetőjében, illetőleg az expozéjában - meghatározott szervezeti keretek között szerződésminta alkalmazására kerül sor. Megint csak azt kell mondjam, hogy ez a kisvállalkozások, a kis személyegyesülések, tehát betéti társaságok, közkereseti társaságok, korlátolt felelősségű társaságok körében lesz alkalmazható. Azt hiszem, ez egy szerencsés megoldás, még ha egyéb törvényi kívánalmak is felmerülnek az alkalmazhatóságukat tekintve - itt gondolok az elektronikus úton történő benyújtás rendszerére -, de mégis egy előrelépés abból a szempontból, hogy gyorsan, hatékonyan és a befektetői szándék mielőbbi érvényesülését szem előtt tartva sikerüljön gazdasági társaságokat alapítani ezzel a móddal.
Ezzel természetesen szorosan összefügg a cégeljárási törvényben szabályozott, egyszerűsített cégeljárás intézménye. Hála istennek, az elektronika fejlődését is tekintve eljutottunk most már odáig a XXI. század elején, hogy legalábbis meghatározott körben, legalábbis meghatározott egyéb törvényi feltételeknek eleget téve elektronikus úton is be lehet nyújtani cégbejegyzési kérelmeket, és elektronikus úton is lehet már Magyarországon európai módon, normális módon - ha ezt a kifejezést szabad használnom - céget alapítani, és én azt hiszem, hogy ez a jövő fejlődésének az egyik, ha nem az egyetlen útja.
Azt hiszem - és itt kifejezetten és elsősorban a társasági törvény tervezetéről beszélek -, a törvénytervezetnek sikerült megfelelő egyensúlyt teremteni az üzleti, helyesebben a gazdasági érdek képviselete és a hitelezővédelem szabályainak a rendszere között. Gazdasági társaságok alapvetően - bár most már bekerül a törvénytervezetbe a nonprofit gazdasági társaság fogalma, ha egy picikét konkretizálhatom és kijavíthatom az előzőekben elhangzott fogalmak egyikét - profitorientált jelleggel alakulnak meg, a profitszerzés az alapítás célja, és ebből a szempontból a gazdasági társaságok nevében eljáró személyek az adott gazdasági társaság érdekeit kell hogy szem előtt tartsák, és eszerint kell hogy cselekedjenek a törvényes keretek között. Azonban - ahogy ez az államtitkári expozéban is elhangzott - természetesen ennek vannak törvényes korlátai a fizetőképesség szempontjai szerint, amikor ez átfordul olyan jelleggel, hogy az adott gazdasági társaság vezetőinek, a kft. ügyvezetőjének, a bt. képviselőjének már nem a saját gazdasági társaság érdekeit kell elsődlegesen szem előtt tartaniuk, hanem hitelezővédelmi szempontokat kell érvényesíteniük, amikor sajnálatos módon az adott gazdasági társaság fizetésképtelensége fenyeget.
Ezzel összefüggésben szeretnék visszautalni - egy kicsikét újra visszatérve az egyszerűsítés és a gyorsaság szempontjaira - arra az el nem hanyagolható, rendszertani megjelenésre, ami a cégeljárási törvényben érhető tetten, hogy hála istennek sokkal nagyobb hangsúly kerül most már a törvényességi felügyeleti eljárásra a cégbíróságok működését tekintve, mint a cégbejegyzési eljárásra. Nem mintha az előző nem lenne fontos, természetesen fontos, csak ennek az egyszerűsítésével, az elektronikával és az egyéb szabályozó rendszerek konkretizálásával most már mód és lehetőség van arra, hogy a hangsúly, a cégbírósági eljárás hangsúlya inkább a törvényességi felügyeleti eljárásra helyeződjék.
Nagyon helyes, hogy ezzel összefüggésben a jogalkotó meghatározott határidők kitűzését próbálja meg törvénybe iktatni, annál is inkább, mert ügyvédi gyakorlatomból is tapasztalom, hogy nem egy törvényességi felügyeleti eljárás sajnálatos módon igen-igen hosszú ideig elhúzódik, ami egyrészt a jogbiztonság szempontjából sem kívánatos, másrészt pedig az adott gazdálkodó szervezet működése szempontjából sem jó, ha sokáig jogbizonytalan helyzetben van.
Erényének érzem mind a két törvénytervezetnek a rendezettségét. Rendezettség alatt értem az egyes jogi fogalmak megfelelő, kategorikus, jól elhatárolhatóságát és a logikus felépítését.
(16.40)
Azt hiszem, hogy ez megint csak a közérthetőség szempontjából el nem hanyagolható jellemvonása mindkét törvénynek, mert a rendezettség, akár egy törvény olvasása, megértése, akár az alkalmazása során elkerülhetetlen tényező, hogy a megfelelő hatályosulás érvényesíthető legyen.
A rendezettség elvénél szeretném megemlíteni azt is, hogy én, ha úgy tetszik, nyugodt szívvel fogalmazok akként, hogy magától értetődőnek tartom - és ez a hosszú évek gyakorlatából szerintem egyértelműen támogatható is -, hogy a végelszámolás jogintézménye a csődtörvény hatálya alól kikerül, és átkerül a cégeljárási törvény hatálya alá. Nagyon egyszerű és logikus magyarázata van: a három eljárás közül ez az egyetlen az, amely a cégbíróság hatáskörébe tartozik, és ha a cégbíróság hatáskörébe tartozó eljárásról van szó, logikus és célszerű, hogy ezt egy olyan törvény, a cégeljárási törvény szabályozza, amely valamennyi cégbírósági eljárási rendre ki tud terjedni, és ki is terjed.
Szót ejtettem már arról, de hadd erősítsem meg, hogy nagyon-nagyon fontosnak tartom - és ez több, megelőzően már elfogadott törvényből is visszaköszön, és hála istennek kezd most már hatályosulni - az elektronikus ügyintézés fontossága. Nem lehet ezt elégszer hangsúlyozni. Talán egy picikét erősebben fogalmazhatok úgy is, hogy akár ügyvédeknél, akár más jogalkalmazásban részes szerveknél, ha tetszik, ha nem, lejárt az Optima írógépek kora. Tehát azt hiszem, hogy most már, a XXI. században minél nagyobb teret kell engednünk az elektronikus ügyintézésnek, az elektronikus úton történő szerepvállalásnak abban a tekintetben, hogy utat mutassunk a jövőre nézve.
Ha megengedik, tisztelt képviselőtársaim, egy picikét itt el is hagynám egy gondolat erejéig a társasági törvény jogterületét, mert azt hiszem, hogy ha a cégeljárás során be tudjuk bizonyítani - itt bíróságokról van szó, közjegyzőkről, ügyvédekről, egyéb jogi szereplőkről van szó -, hogy az elektronikus út igenis alkalmas arra, hogy meghatározott joghatások kifejtése elérje a célját, akkor adott esetben utat mutathatunk arra is, hogy például egy adott választás során alkalmazhatóak legyenek, mondjuk, a gépi szavazás eszközei, amelyek ugyancsak az elektronikus ügyintézés fontosságát mutatják. Azt hiszem, hogy ha a cégbíróságok az elektronikus cégeljárás alkalmazása során jól vizsgáznak, akkor utat mutathatnak mindannyiunknak, mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselőknek arra, hogy ne idegenkedjünk az elektronikus ügyintézéstől, ne idegenkedjünk az elektronikától, adott esetben egy választási eljárásról szóló törvény módosítása során sem.
Összességében ennyit szerettem volna elmondani a társasági törvényről és a cégeljárási törvényről.
Néhány gondolat erejéig szeretnék kitérni a csődtörvény módosítására is. Az előttem szóló két képviselő úrral tökéletesen egyetértek abban, hogy minden bizonnyal jobb és szerencsésebb lett volna, ha egy új csődtörvény kerül a parlament elé benyújtásra. Valljuk be őszintén, az 1991. évi XLIX. törvény több szempontból - ha picikét megint erősebben fogalmazok - tán toldozott törvénynek tűnik, de azt hiszem, hogy előbb-utóbb - tán az államtitkár úr is meg tud ebben erősíteni - ennek eljön az ideje, hogy egy ilyen egységes csődtörvény is benyújtásra fog kerülni. (Dr. Hankó Faragó Miklós: Előbb-utóbb igen!) Ezzel együtt azok a változások, amelyeket a csődtörvény módosítása most tartalmaz, elkerülhetetlenek és mindenféleképpen támogatandóak.
Én nagyon jól tudom - és itt már az előzőekből is kitűnt, és vélhetően az engem követő felszólalásokból is ki fog tűnni -, hogy a zálogjogi kielégítés szabálya még valószínűleg vitákat fog kavarni a parlamentben, de azt hiszem, hogy egyetlenegy dolgot nem szabad ez ügyben elfelejteni. A zálogjogot mint polgárjogi jogintézményt azért - ha szabad ezt a kifejezést használnom - találták ki, hogy kielégítési elsőbbséget nyújtson. Ez a kielégítési elsőbbség nincs szervezethez kötve. Nem mondhatjuk, hogy csak pénzintézeteknek lehet kielégítési elsőbbsége egy felszámolási eljárásban, hanem más, a közpénzeket kezelő szervezeteknek is, például az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak, ha adott esetben törvény erejénél fogva zálogjogot tud alapíttatni meghatározott körben.
Azt hiszem, hogy ezt egy picikét részletesebben vagy jobban körül kell járnunk, mert - ha egy picikét megint kiléphetek ebből a körből - ha egy hitelezőt abból a szempontból tekintünk, hogy képes és hajlandó-e, mondjuk, hitelt nyújtani egy adott gazdálkodó szervezetnek, akkor bizonyára mérlegelni fogja, hogy azok a biztosítékok, amelyeket az adott adós felkínál a hitel igénybevétele végett, megfelelőek és elegendőek-e, akár egy normál szervezeti működést tekintve, akár egy felszámolási eljárás keretében egyaránt. Azt hiszem, hogy ez egy picikét komplexebb kérdés annál, mint hogy én ennél teljes egészében leragadjak, de tisztelettel fogadok minden egyéb jellegű észrevételt is. Ez ügyben azt talán megfontolandónak tartanám, hogy ez a szabály, ellentétben az általános kritériummal, hogy ha ilyen formában marad, akkor ne 2006. július 1-jén lépjen hatályba, hanem később. Azt hiszem, hogy ennek sem lenne különösebb akadálya, hanem még inkább lehetőséget nyújtana az adott szervezeteknek arra, hogy felkészüljenek egy ilyen jellegű esetleges változásra.
Összességében és zárszóként hadd mondjam el önöknek, tisztelt képviselőtársaim, hogy mind az új társasági törvényt, mind az új cégeljárási törvényt az úgynevezett konszolidált jogalkotás kiemelkedő példájának tudom tekinteni. Konszolidált jogalkotás alatt azt tudom érteni, hogy hála istennek ezeket a törvénytervezeteket nagy zajos csaták vagy megnyilvánulások a társadalom részéről nem érték, a szakma és a hozzáértők kellő nyugalommal és kellő bölcsességgel tudták ezeket a törvénytervezeteket áttekinteni, megvitatni, és valóban olyan szabályok kerültek előterjesztésre, amelyek összességében alkalmasak a kívánt jogi hatás eléréséhez.
Természetesen magam is több módosító indítvánnyal fogok élni az adott törvényjavaslatokat tekintve, természetesen jobbító szándékkal. Elismerve azt a tevékenységet, amelyet itt többen az adott társasági törvénytervezet, illetőleg társasági törvény kidolgozásával kapcsolatban említettek, egyetlenegy módosító indítványról hadd tájékoztassam a tisztelt képviselőtársaimat, amelyet már benyújtottam. Ennek a tárgya az, amiben arra teszek javaslatot, hogy kerüljön felállításra egy úgynevezett társasági jogi szakértői testület, annak érdekében, hogy az új törvény hatályosulásának vizsgálata minél kiterjedtebb módon történjen. Ebben a testületben, amely az Igazságügyi Minisztérium mellett működne, az adott jogalkotásban, illetőleg jogalkalmazásban kiemelkedő jelentőséggel bíró személyek vennének részt. Ez a testület természetesen alkalmas lenne arra, ahogy említettem, hogy vizsgálja ezeknek az új törvényeknek a hatályosulását, és alkalmas lenne arra is, hogy amennyiben további jogalkotás szükséges adott esetben ezen új törvények módosítása útján, az minél hamarabb és minél körültekintőbb módon tudjon megvalósulni.
Hadd zárjam azzal, amivel kezdtem: összességében mind a három törvényjavaslat támogatandó és támogatható. Az MSZP parlamenti frakciója mindhárom törvényjavaslatot támogatja, és ezt kéri a parlament valamennyi frakciójától. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
