KÉKESI TIBOR
KÉKESI TIBOR
KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt kitartó Képviselőtársak! A törvény általános vitája kapcsán kénytelen vagyok több kollégám ellenében mégis részletesebben hozzászólni a megfogalmazott javaslathoz. Indoklásul azt mondanám el, amit már érzékeltettem, hogy rendkívül rövidnek látom az időt, és tartok tőle, hogy nem is tudok módosító indítványt megfogalmazni.
(18.00)
Így mindenképpen praktikusnak tartom, ha legalább szóban azokat a fő csomópontjait megjelölöm az általam problémásnak tartott területeknek elsősorban a gazdasági társaságokról szóló törvényben, amiben azért valamiféle javítást szeretnék elérni. Szeretnék dicsérő szavakat is mondani, és néhány helyen értelemszerűen az aggályaimat is kifejteném.
Mint említettem már, aktuálisnak tartom a jogszabályt, mert abban a gazdasági versenyben, ami kibontakozik, ez is egy olyan törvény, ami segíti a gazdaság szereplőinek ebben a versenyben való jobb helytállását, jobb szereplését. Ezért például a cégeljárás gyorsítása kapcsán a szerződésminta alkalmazása szerintem kifejezetten előnyös. Két okból sem tartok attól, hogy az említett blankettaszerződés pejoratív értelme ez esetben megmutatkozik. Az első ok kifejezetten az, hogy ez esetben nem beszélhetünk egy kötelezően alkalmazandó blankettaszerződésről, hiszen éppen a kezdeményező fél választása szerint előny-hátrány mérlegelésével tudja a szerződést alkalmazni vagy más szerződést kötni, illetve eleve csak a kisebbnek vélt társaságoknál, tehát kkt.-nál, bt.-nél és kft.-nél alkalmazható, hiszen a részvénytársasági körben ilyen szerződésminta nem is használható, viszont ezeknél a társaságoknál pedig részben a gazdaságosság, a gyorsaság, az olcsóság indokolják azt, hogy ne szenvedjenek hajótörést a cégbírósági eljárás során, hanem biztosak lehessenek abban, hogy a megkezdett tevékenységüket olyan jogi, egyéb szabályozás miatt nem kell beszüntetniük, újrakezdeniük vagy lehetetlen probléma elé állniuk, ami még a mai cégjogi gyakorlatban akár megyénként eltérő módon megjelenik, és nyilván más-más erőfeszítésre készteti ezeket a vállalkozásokat.
Dicsérném az átláthatóság tekintetében azt a fogalmi összevonást, ami a befolyásszerzés és egyéb területen megvalósul, ugyanolyan mértékeket, ugyanolyan százalékokat alkalmazunk, bár néhány helyen érzékeltem, hogy nem konkrétan például a vagyon elvesztésének adott százalékához, hanem a vagyon elvesztésének legalább ilyen mértékű százalékához kell kötni, hiszen egy szám megjelölése minden eltérő más szám esetén már nem idézi elő ugyanazt a törvényi következményt. Hasonló módon problémát látok az átalakulás fogalmának kezelésében. Hol mind a három fogalom benne foglaltatik, és használjuk is külön-külön, ahelyett, hogy az általános fogalmat használnánk, tehát egyesülés, szétválás és a működésiforma-változás, hol kiemelgetünk egyet-kettőt, tehát semmiképpen nem konzisztens a végigvitele a törvényen az átalakulás fogalmának.
Dicsérném az 5 százalékra történő küszöbleszállítást a kisebbségi jogok védelménél. Úgy gondolom, hogy mivel elsősorban a részvénytársasági körben okoz gondot, ma a 10 százalékos küszöb elérése igen nehéz; a töredékszavazatok, a kisebb csoportok, kezdeményezők összeállását segíti, hogy az egyre nagyobb, tőkeerősebb részvénytársaságok esetében lejjebb, felére csökkent ez a kezdeményezési jogosultsági küszöb.
A rugalmasság tekintetében azt gondolom, hogy újszerű és jó változtatás az igazgatótanács mint működési forma megjelenése. Nem érzékeltem azt, hogy itt preferálna a törvényjavaslat valamit, hiszen az igazgatótanácsba beolvasztja a felügyelőbizottsági jogokat, a felügyelőbizottságnak viszont részben már jelen pillanatban is megvannak azok a tulajdonostól származtatható jogosítványai, ami pedig éppen a másik modellt, mivel ezeket lehet delegálni a felügyelőbizottsághoz, erősíti. Úgy gondolom, abban van a szabályozás jósága ebben a tekintetben, hogy akár angolszász területről, akár a német hagyományos gazdasági jogot alkalmazó területről érkezik Magyarországra befektető, választhat e két fő típus között, nyilván azt választja, amit a saját gyakorlatában jobban ismer, így jobban megbízik ennek a működésében. Ez pedig mindenképpen segíti a hazai befektetéseket is.
Ugyanakkor az igazgatótanács bevezetésénél látok egyfajta ellentmondást, és még itt a felügyelőbizottságok is érintettek. Ahogy említettem már, a dolgozói participáció nem pontosan tisztázott ebben a kérdésben. Az jó, hogy a felügyelőbizottságokat, például az első felügyelőbizottság megalakulását, amikor még nincs vezető, nincs aki összehívja, azt rendezi a törvényjavaslat. Ugyanakkor a határozatképtelenné válásnál, különösen, ha esetleg dolgozói résztvevő van, és annak a munkaviszonya megszűnik, akkor nem áll elő az a 60 nap például, ami igazgatóságoknál rendelkezésre áll, hogy addig nem engedi el az igazgatósági tagot, határozatképessé kell tenni, felelőssége van. Ugyanezt, mivel nagyobb a határozatképességi küszöb a felügyelőbizottságnál, még szigorúbban kellene alkalmazni a felügyelőbizottságoknál.
Ugyancsak problémásnak látom a véleménykülönbség és a felelősség kérdését. A korábbi, az igazgatóságban bejelentett tiltakozás a döntés ellen vagy jelen nem lét esetén mentesült a vezető tisztségviselő a felelősség alól. Most ez ugyan továbbra is megmarad, de nem idézi a törvény a felügyelőbizottságnak való bejelentést, esetleg nincs is felügyelőbizottság, így viszont a verifikálása, hogy ő ezt megtette, pusztán azon múlik, hogy esetleg az igazgatósági ülésről készített jegyzőkönyvbe például név szerint esetleg belekerül az ő szavazata. Mert ha nem, akkor egy kezelhetetlen folyamat és a felelősségnek ilyen módon történő visszaháramlása idéződik elő.
Visszakanyarodnék a vételi jog, eladási jog intézményéhez. A vételi jog mint opció be van alapozva a Ptk.-ban, az eladási jog nincsen. Ha ez egy lehetőség, akkor vagy a vételi jogra föl kéne fűzni, és a Ptk.-szabályozást ilyen értelemben bővíteni kellene, hiszen úgyis hozzányúlunk a Ptk.-hoz, de így önmagában nem áll meg, azt pedig csak pusztán a szerződésre bízni, hogy egy ilyen általánossággá váló, általánosnak szánt jogosultságot egy-egy szerződés hogyan kezel le, szerintem ez nagyon sokszínű szabályozást és vita esetén rossz bírósági követhetőséget fog eredményezni.
Az rt.-alapításoknál a csak apporttal kapcsolatban úgy láttam, ez másnak is egy kicsit problémát jelentett, ha jól emlékszem - ezt nem írtam föl -, a kft.-knél a pénzbeli befizetéseket három évre lehet, az rt.-nél viszont fölírtam, öt évre lehet elhúzni. Úgy gondolom, hogy ezek a szabályozások különösen a tőkekövetelménnyel rendelkező cégeknél, mivel eleve csak itt adhatók meg, egyfajta bizonytalanságot jelentenek, egyfajta likviditási problémát jelenthetnek. Pont nem a hitelezővédelem irányába terelgetik ezeket a dolgokat, itt talán az idő rövidítése hasznos lehetne.
A cégjogi törvénnyel kapcsolatban megemlíteném, ami eddig nem hangzott el, amit én egy nagyon fontos intézménynek tartok, hogy kibővül a törvényességi felügyeleti lehetőség, a cégbíróság most már 90 napra kirendelhet felügyelőbiztost, gondolom, ez valami hasonló címjegyzékes rendszert fog eredményezni, mint a felszámolók, végelszámolók esetén a biztosok köre, akik természetesen ebben az időszakban kezelhetik a cég vagyonát, lényegében ők a vezető tisztségviselői.
Összességében azzal, amit még a bizottsági véleményben és a mostani hozzászólásomban elmondtam, úgy gondolom, hogy jó a koncepció, szükséges a szabályozás, úgy gondolom, hogy talán egy picit több időt hagyva megfontoltabb és jobb szabályozás jönne létre, és azt gondolom, hogy számos, ennél még apróbb és épp ezért kevésbé fontos pontosítással mindenképpen egy olyan törvényt tudunk majd a következő ciklusnak és a társadalomnak, a gazdasági szférának átadni, amire büszkék lehetünk, csak legyen rá elegendő időnk.
Köszönöm szépen a szót, köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
