BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Áder képviselő úrral ellentétben én valóban a száz lépés programjáról szeretnék beszélni (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ő is erről beszélt!), de tekintettel arra, hogy utána szólalok meg, nem tudom megállni, hogy meg ne fogalmazzam a csalódásomat a beszédével kapcsolatban. Azt gondolom, hogy ez a cinikus hang teljesen méltatlan volt. Méltatlan volt azokhoz a feladatokhoz képest, amikkel a kormány foglalkozik - és érdemben -, és méltatlan az ország lakossága felé. (Taps a kormánypárti oldalon.)
A Fidesz egyébként nem először csinálja, hogy alkalmazza azt a szociálpszichológiából jól ismert technikát, hogy amikor van egy tárgy, amiről nincs véleménye, vagy nem tud érdemi kritikát mondani róla, átteszi a beszélgetés tárgyát egy másik síkra, egy másik mezőbe. Azokhoz a feladatokhoz képest, amikkel a kormány szembenéz, tényleg nagyon méltatlan ez a megközelítés.
Ami a száz lépés programját illeti, azzal szeretném kezdeni az értékelő összefoglalásomat, hogy emlékezetem szerint Magyarországnak nem volt még olyan kormánya, amelyik egy választási ciklus negyedik évében ilyen energiákkal, ilyen intenzitással, ilyen tenni akarással tartalmi kérdések megoldása érdekében dolgozott. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: - Kampányol! - Volt ilyen!) Kérdés persze, hogy egy olyan programot lehet-e és kell-e értékelni, ami áprilisban indult, és alig fél év telt el, hogy amikor itt értékelünk és összefoglalunk, akkor mennyire arról szól a történet, hogy megismételjük azokat a terveket és feladatokat, amiket megfogalmaztunk a magunk számára, vagy lehet-e valóban érdemben eredményeket is értékelni.
Most nem volt haszontalan számomra sem személy szerint így, egy csokorba összefoglaltan végigolvasni és értékelni ezt a 110 lépést, mert ebben a beszámolóban egészen pontosan 110 lépés szerepel, és nincs is benne minden, hiszen a lépések sora nem ért véget. Ezek nagyon-nagyon egymástól eltérő lépések fajsúlyukban, jelentőségükben, horderejükben. Vannak köztük egészen kicsik, vannak nagyobbak; vannak igazán jelentős, komoly reformnak számító lépések és úgymond apróságok. Vannak olyanok, amelyek a közeli jelenre, a mostra vonatkoznak, és vannak távolabbiak, amelyek a jövőre irányulnak, mondjuk, ötéves távlatban terveznek el lépéseket. Vannak egészen konkrét gyakorlati javaslatok közte, és vannak általános megfogalmazások, inkább félmegfogalmazások, kevés konkrétummal. Vannak olyanok, amelyek már hatályba léptek, vannak olyanok, amelyeknek a hatályba léptetésén még csak most dolgozik a parlament, és vannak valóban távlatosak.
Ilyen körülmények között legfeljebb annyit lehet az eredményekről, az eredmények összefoglalásáról mondani, amit egyébként az országgyűlési határozati javaslat indoklása is tartalmaz, hogy 43 olyan lépés van, ahol az előkészítő munka lezajlott, gyakorlatilag hatályba lépett jogszabályról van szó, összesen 40 törvény módosítására tett javaslatot a kormány, ezek elfogadásának a java része most van folyamatban.
Ha a Szabad Demokraták Szövetségének nevében olyan értelmű értékelő megjegyzést is szeretnék megfogalmazni, hogy mennyire értünk egyet a lépésekkel, akkor is azt gondolom, hogy többféle típusa van a javaslatoknak. A javaslatok zömével teljes mértékben egyetértünk, vannak olyan javaslatok, amelyekkel igazából inkább részben értünk egyet, és van néhány lépés közötte, amelyekkel kapcsolatban vitát fogalmaztunk meg akkor is, amikor a parlament érdemben és részleteiben tárgyalta a kérdéseket, és most, amikor összegzünk, azt gondolom, indokolt ezeket a vitatott pontokat újra fölidézni.
Ha összegzésről van szó, akkor én ebből a 11 csomagban tárgyalt lépéssorozatból első helyen mindenképpen a foglalkoztatási kérdések kezelését emelném ki úgy is, mint amit olyannak tekintek, hogy a kormány munkájában húzóágazat. Következik ez némiképp a téma természetéből is, mert azt gondolom, hogy a legfontosabb kérdés Magyarország életében a foglalkoztatás elősegítése, a foglalkoztatás javítása. Az a 19 pont, amit mindjárt az indítás elején, még tavasszal a foglalkoztatási tárca megfogalmazott, ennek érdekében nagyon sok konkrét és nagyon jó javaslattal állt elő. Csak címszavakban idézem föl ezeket.
Itt van mindjárt a Start-program, amelyik a pályakezdő fiatalok elhelyezkedését segítő intézkedéscsomag. Tényleg rendkívül fontos, hogy gondoljunk azokra a fiatalokra, akik kezdik felnőtt életüket, akiknek az elhelyezkedését ez a csomag úgy könnyíti meg, hogy részleges közteher-átvállalással ösztönzi a foglalkoztatásukat a munkaadók számára.
De szerepet játszik ebben a csomagban a prémiumévek új gondolatának a bevezetése, és helyt kapott ebben a csomagban jó néhány olyan lépés, amiről sokkal kevesebbet beszélünk, de ami az én értékítéletem szerint legalább ennyire fontos: ez a munkavállalók védelmének fokozott megjelenítése. Többféle technikát javasol egy-egy lépés ennek érdekében. Az egyik ilyen lépés a munkavállalói jogok biztosának a létrehozása. De nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a teljesítménybérezésnél ne lehessen visszaélni a normával. Az erre irányuló törvénymódosítást is megcsináltuk még a nyár elején.
Ugyancsak fontosnak tartom a foglalkoztatási csomagban azokat a javaslatokat, amik a munkaügyi ellenőrzés erősítésére, szigorítására irányulnak; azt a javaslatot, amelyik újfajta bírságot vezet be építésfelügyeleti bírság elnevezéssel. És rendkívül fontosnak tartom azt a gondolatot, ami ebben a csomagban jelenik meg, hogy az állami megrendelések elnyerésének feltételei között szerepeljen az a követelmény, hogy a pályázó rendezett munkaügyi kapcsolatokkal rendelkezzék. Ez éppen a most tárgyalt közbeszerzési törvényben jelenik meg mint törvénymódosítás.
(11.00)
Tisztelt Képviselőtársaim! Említettem, hogy van néhány kérdés, amiben vitánk volt a kormánnyal; szeretnék röviden ezekről is szólni. Az egyik éppen a családtámogatási rendszer átalakítását érinti. Amikor ezt a törvénymódosító csomagot tárgyaltuk, én komolyan és elismeréssel méltattam a kormány bátorságát, hogy hozzányúlt az adókedvezményhez. Az adókedvezmény egy nagyon igazságtalan támogatási rendszer volt, ami diszfunkcionálisan működött, következésképp a Szabad Demokraták Szövetségének régi követelése volt ennek a megszüntetése.
Nos, én most is elismeréssel adózok, hogy a kormány ebbe az irányba - vette a bátorságot, és - jelentőset lépett: az egy- és kétgyerekesek vonatkozásában szűnt meg az adókedvezmény, és megmaradt részlegesen a háromgyerekes családok számára. De sajnos ebben a csomagban vannak olyan lépések, olyan elemek is, amik végül is diszfunkcionálisak, amik legalábbis kérdőjeleket tetetnek fel velünk akkor, amikor a támogatási rendszer átalakításának eredményét értékeljük. A kormány baloldali kormányként a szegényebbek, elesettebbek fokozottabb támogatását ígéri, és jelen formájában ez a családtámogatási rendszer a legszegényebb családban élő gyerekeknek nem többet, hanem pont ugyanannyit ad, amennyit eddig is kaptak. Ennek az a magyarázata, hogy a családi pótlék és a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény együttes összegére lett beállítva az új, megemelt családi pótlék.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nagyon súlyos kommunikációs félreértést, zavart keletkeztetett a változások ismertetésével kapcsolatban az a sokszor hangsúlyozott - és itt is, a száz lépés csomagban szereplő - megfogalmazás, hogy a kormány közel a duplájára emeli a családi pótlékot. Tény, hogy az ellátásnak ez a típusa, ez az eszköze jelentős mértékben, átlagosan 84 százalékkal megemelkedett, de ezzel párhuzamosan más ellátások igénybevételi lehetősége megszűnt, így a rendszeres gyermekvédelmi támogatásé, illetve a családok többsége esetében az adókedvezményé, következésképpen a pénztárcába - még egyszer mondom, a legszegényebb családok vonatkozásában - nem kerül több pénz, és ez egy csalódást készített elő.
Van azonban egy rétege a családoknak, és ők is szegény családok, a minimálbér környékén kereső, élő, valamivel a minimálbér felett kereső családokra gondolok, akik egyszerre tudtak igénybe venni rendszeres gyermekvédelmi támogatást és adókedvezményt is, részben vagy egészben. Ezekben a családokban valóban veszteséget jelent a családtámogatási rendszer átalakítása, és csak remélhetjük, hogy a száz lépés során eltervezett segélyezési rendszer átalakítása ebben a családtípusban is hozhat valami segítséget vagy változást. Erről éppen most vitatkozik a parlament, félúton tartunk a szociális törvény módosításában. Nincsenek szám szerint tapasztalataink azzal kapcsolatban, hogy ez a tervezett változás, amivel, megint csak elvi síkon, teljes mértékben egyetért a Szabad Demokraták Szövetsége - hogy tudniillik fogyasztási egységekre kell átállni, szemben a korábban alkalmazott, egy főre számított jövedelemmel -, nos, kérdés, hogy e rendszer bevezetése valóban hogyan hat majd a szegény, de gyermeket nevelő családok életére.
De hogy a legsúlyosabb vitatémát is szóba hozzam, ez a gyes kérdése, amit jó néhányszor elmondtunk itt a parlamentben is: a Szabad Demokraták Szövetsége nem értett egyet azzal, hogy munka mellett járjon a gyes, ez alapjaiban megváltoztatta a gyes funkcióját, és sajnos a gyesen lévő kismamáknak csak igen pici töredéke vonatkozásában jelent élethelyzet-javulást, nem ott, ahol igazán nagy a szükség. A gyes összege sajnálatos módon elértéktelenedett itt néhány évtized alatt. A kormányprogramban, ennek a kormánynak a programjában is szerepelt az a gondolat, hogy a gyes összegét meg kell emelni jelentősen, közelítve a minimálbérhez; természetesen ez jó néhány milliárdnyi költséggel terhelte volna a kormány költségvetését, illetve az ország költségvetését, erre nem volt lehetőség. A Szabad Demokraták Szövetsége alternatív javaslatokkal élt, például szívesen vettük volna, hogyha munka mellett a gyesnek csak egy része jár a kismamáknak, és az így felszabaduló forrásokat át lehet csoportosítani a legszegényebb családok irányába.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs időm arra, hogy mindegyik témakörrel részletesen és behatóan foglalkozzam, néhány gondolatot szeretnék felvetni az adócsomaggal, az adócsökkentéssel kapcsolatban. Tudom, hogy a koalíciós pártok között egy nehezen kiküzdött, kikínlódott megállapodás, egyetértés terméke, ami itt a száz lépésben megjelent. Én személy szerint sokkal szívesebben láttam volna, hogyha az adósávhatár, tehát a két kulcs között meghúzott adósávhatár jelentősebb mértékű emelésével már most jelentkezik a kormány és nem a távoli, 2009-es esztendőben.
Éppen most, tegnap kezdte tárgyalni a parlament a nyugdíjak felzárkóztató csomagjának részleteit. Ebben a csomagban is van egy lépés, amit megint csak hadd idézzek fel, ami vitatéma maradt közöttünk, és ez az özvegyi nyugdíjak emelésének kérdése. A Szabad Demokraták Szövetsége évek óta kifogásolja azt a gyakorlatot, ami a hatályos nyugdíjrendszerünkben jogszabályban rögzített gyakorlat, hogy a nyugdíjrendszer gyakorlatilag háromféle, háromféle típusú özvegyet ismer. Van olyan, aki saját jogon nem rendelkezik nyugdíjellátással, és az elhunyt házastárs nyugdíjának 50 százalékát kapja, van olyan, aki az elhunyt házastárs nyugdíjának 30 százalékát kapja, és van olyan, aki egyáltalán nem kap özvegyi nyugdíjat, annak ellenére, hogy az elhunyt házastársa évtizedeken keresztül dolgozott, szerzett nyugdíjjogosultságot, fizetett annyi járulékot aktív évei alatt, hogy keletkezett számára nyugdíjjogosultság, de azért, mert a halála és az életben maradt fél nyugdíjazása között több mint tíz év eltelik, elesik ettől a lehetőségtől.
Azt gondolom, hogy ezek nagyon súlyos igazságtalanságok a rendszerben, és örömmel láttam volna, ha az Idősügyi Tanács, amely megáldotta ezt a nyolc lépésből álló, öt évre eltervezett, egyéb részleteiben igazán kitűnő és fontos javaslatot, erre a részletkérdésre is kiterjeszti a figyelmét, és erre is kínál megoldást. Hibának tartom, hogy az 50 százalékos özvegyi nyugdíj további emelésére tett javaslatot ez a csomag, ahelyett, hogy próbálta volna megszüntetni az ellátásban meglévő különbséget azok javára, akik csak 30 százalékot kaptak, tenné ezt úgy, ahogy a ciklus elején a kormánynak ebben az értelemben, ebben az irányban valóban egy két lépésben tervezett 50 százalékos emelése valóban lépett.
(11.10)
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon fontos célkitűzések szerepelnek az oktatási csomagban. Én egyébként a lépések között azokat tudom igazán preferálni, amelyek konkrétumokat is tartalmaznak, és néhány ilyen konkrétum az oktatási csomagban is megfogalmazódik, a tankönyvbefogadás új eljárásától kezdve néhány konkrét intézkedésig. Nem sok mindent tudunk kezdeni azokkal a kérdésekkel, amelyek általános célkitűzést tartalmaznak.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége a felidézett vitapontok ellenére, a száz lépést nagyon jó csomagnak tartja, nagyjában és egészében támogatandónak, és a maga részéről támogatja is.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
