DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Időutazás - tegyünk egy kis időutazást! De én a történelmi időutazást nem innen kívánom megközelíteni, mint ahogy az ellenzéki padsorokból az imént elhangzott, hanem én annak az időskorú magyar társadalomnak az érdekéből és helyzetéből adódó időutazásra vagyok itt ma kíváncsi, amelynek javítását szolgálja a száz lépés nyugdíjasokat érintő programja.
Ha tényleg egy kis időutazást teszünk, akkor megállapíthatjuk azt, hogy a második világháború után a magyar nyugdíjrendszer összeomlott, semmivé vált, és nem rendelkezett vagyonokkal, megtakarított vagyonokkal, vagy amelyek voltak, azt a történelem szele mind az államosítások kapcsán, mind pedig az egyéb megrázkódtatások kapcsán elfújta. Ennek következtében Magyarországon is bevezetésre került az az elosztó-kirovó rendszer, aminek a működési lényege - mint ahogy kortársaim nagyon jól tudják - az, hogy nyugdíjakra és nyugdíjszerű ellátásokra annyi pénzt tud kifizetni a központi költségvetés vagy éppen a nyugdíjkassza, amennyi az aktuális járulékokból befolyik. Amíg a demográfiai adatok kedvezőek voltak, amíg a foglalkoztatási mutatók kedvezőek voltak, addig ezzel az elosztó-kirovó rendszerrel az égvilágon semmi probléma nem volt, ez normálisan működött, sőt még azt is biztosította, hogy a nyugdíjba vonuló az aktív keresőkhöz képest ne kerüljön hátrányosabb helyzetbe, hiszen a nyugdíjak vásárlóértéke nagyon-nagyon közel volt az átlagjövedelmek vásárlóértékéhez.
Aztán az eltelt évtizedek során egyrészt a demográfiai változások következtében - tudjuk jól, európai jelenség, hogy az aktív korú lakosság száma csökken, az élve születések száma csökken, ugyanakkor, hála istennek, az időskorú generáció életkilátásai pedig növekednek - a társadalomban az úgynevezett eltartottak száma nő. De mindjárt ki kell jelentenem, hogy az időskorú társadalmat mi nem tekintjük eltartottnak, mi az időskorú társadalmat úgy tekintjük, hogy egy élet munkájával megszolgált, alanyi jogon járó, tisztességes juttatásoknak a mindenkori jogos igénylője. Ez a magyar nyugdíjas-társadalom.
Amikor a közelmúltban - és itt egy dátumot szeretnék mondani, ez 2005. február 8-a - az Idősügyi Tanács áttekintette a nyugdíjrendszer jelenlegi helyzetét, rávilágított azokra az igazságtalanságokra, amelyek évtizedeken keresztül erre a rendszerre rárakódtak, akkor az ott lévő miniszterelnök, aki egyébként az Idősügyi Tanács elnöke is, nemcsak meghallgatta az ott felvetett problémákat, hanem nyomban felkérte a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság jelen lévő vezetőjét, hogy a főigazgatóság és a szakminisztérium dolgozzon ki programot, vesse fel konkrétan a problémákat, és mintegy előremutatóan jelezze a megoldás lehetséges módjait, méghozzá ezt tényekkel, konkrétumokkal, adatokkal alátámasztottan.
Tisztelt Országgyűlés! Megkezdődött egy nagyon komoly elemzőmunka. Egy olyan elemzőmunka, ami - nyugodt lelkiismerettel állítjuk - eddig még az időskorú társadalmat érintő kérdések vizsgálata tekintetében soha nem történt meg.
(11.50)
Ugyanis korosztályokra, nyugdíjba vonulási évekre vonatkozóan, társadalmi csoportokra és azon belül is nyugdíjasrétegekre vonatkozóan, tudományos módszerrel dolgozták fel az idősügy legkiválóbb szakemberei azokat a lépéssorozatba illő teendőket, amelyek most itt az Országgyűlés előtt vannak, egyrészt a program tegnapi vitájában, másrészt pedig itt a száz lépés program vitája kapcsán elhangzottak.
Mindjárt szeretnék rámutatni valamire; arra, hogy kettős célú ez a program, mert van egy úgynevezett felzárkóztatási része, és van egy igazságtalanságokat megszüntető része. A felzárkózatási része az, hogy az 1987 előtt nyugdíjba vonultak esetében az elértéktelenedett nyugdíjakat próbáljuk meg felzárkóztatni egy elfogadhatóbb szintre, ugyanakkor a különböző évjáratok közötti aránytalanságokat, igazságtalanságokat… - amelyek mindannyiunk által ismerten abból adódnak, hogy a nyugdíj-megállapítási rendszer sűrűn változott, és különösen változott a rendszerváltás után, amikor másfél millió munkahely szűnt meg Magyarországon, és az emberek döntő része, nagyon-nagyon nagy része, az időskorú társadalom nagy része nyugdíjba menekült az állástalanság, a munkahelye elvesztése miatt. Ez a program került kidolgozásra, tisztelt Országgyűlés, és ebből áll a nyolc lépés.
Civil kezdeményezés volt, klasszikus civil kezdeményezés, mert ez a kezdeményezés az Idősügyi Tanácstól eredt. Éppen ezért tartjuk ezt rendkívül fontosnak, mert odafigyeltünk arra, amit a nyugdíjasok saját maguk, az érdek-képviseleti szerveik felvetettek, és ebben látjuk azt, hogy a civil társadalom javaslatai és segítsége nélkül nem lehetett volna ezt a programot ilyen konkrétan kidolgozni.
Van néhány kérdés, amire azonban válaszolnunk kell. Sokan felvetették, és a tegnapi vitában is ellenzéki képviselők, hogy miért most, bizonyára propagandacélból, meg választási célokból; miért öt évre szól ez a program; miért nem korábban jöttek elő ezzel a programmal. Ezekre a kérdésekre nagyon egyszerű a válasz. Nagyon egyszerű, mert 2002-ben, a kormányváltáskor a kormány egyik első törvényjavaslata éppen a nyugdíjasok érdekeit hivatott javítani, amikor visszaállította az úgynevezett méltányossági nyugdíjemelési és méltányossági nyugdíj-megállapítási rendszert, ezzel megszüntetve azt az igazságtalan módot, amikor semmi más nem volt az alacsony, pici nyugdíjak felemelésének lehetőségeként, mint az, hogy egyszeri krízissegélyt nyújthattak, de azt is minisztériumi hatáskörből. Ez volt az első lépés.
A második lépés pedig a Medgyessy-kormány programjában szereplő özvegyi nyugdíjak 50 százalékos emelésével kapcsolatos végrehajtás egy évvel korábban történő megkezdése, mint ahogy azt a kormányprogram ígérte. Ez két év alatt befejeződött, és igenis az özvegyi nyugdíjaknak - tehát azoknak az özvegyeknek, akiknek saját jogú nyugdíjuk is van - az özvegyi ellátásra eső 20 százaléka 30 százalékra emelkedett, ami igenis 50 százalékos emelésnek felel meg e tekintetben.
Továbbá bevezetésre került, tisztelt Országgyűlés, a 13. havi nyugdíj, ami az idősügyi érdekvédelmi szervek, szinte mondhatom nyugodtan, évtizedes álmának a megvalósulását jeleni. Hogy csak egyetlenegy számra hivatkozzak, szeretném azt megemlíteni önöknek, hogy ennek az egy lépésnek a finanszírozása évente 148 milliárd forintba kerül, és emellé mindjárt oda kívánom azt tenni, hogy a 2006. évi költségvetésben a nyugdíjkasszának, a Nyugdíj-biztosítási Alapnak a költségvetése 2000 milliárd forint, és azt a számot is megjegyezhetjük itt nyugodtan, hogy az egész költségvetésből minden egyes magyar állampolgárra 90 ezer forint esik, amiből 17,5 ezer forint nyugdíjak kifizetésére fordítódik. De itt még azt is megjegyezném, hogy nemcsak ez a 2000 milliárd forint az, ami az idősügy helyzetének javítását szolgálja, hanem ezen kívül még a költségvetésben számtalan helyen, a szociális intézkedések között, az önkormányzati költségvetési fejezetben fellelhetők súlyos tízmilliárdok, amelyek ugyancsak az időskorú lakosság helyzetének javítását szolgálják.
Tisztelt Országgyűlés! Én nem kívánom fényezni ezt a nyugdíjjavítási programot. Én csak azt az egyet kérem, hogy ezt súlyának megfelelően kezeljük, hogy vegyük azt figyelembe, hogy ez 2 millió 600 ezer nyugdíjas életkörülményein fog javítani, méghozzá érzékelhető módon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), azaz átlagos 7 százalék emelés az, ami a rendes emelésen felül megilleti valamennyi nyugdíjastársunkat. Ennek fedezete biztosított, végrehajtása január 1-jével megkezdődik.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
