DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Urak! Államtitkár Urak! Kedves Képviselőtársaim! Nyilvánvalóan mindenki elsősorban a saját szakterületével foglalkozott akkor, amikor a kezébe vette ezt a 101 lépés programot. Azt kell mondjam, hogy az egészségügyet illetően sok újat nem tudhattunk meg, hisz a kormányprogramban négy évvel ezelőtt lényegében ugyanezek a pontok - a sürgősségi ellátás, a népegészségügyi program keretén belül a daganatos betegségek ellátása és a többiek - szerepeltek, tehát fel lehet fogni úgy ezt az előterjesztést, mint egy önbevallást, annak a ténynek a bevallását, hogy lényegében az elmúlt négy évben sajnos ezeken a területeken sokat nem sikerült elérnünk.
Arra vonatkozóan is nagy a gyanú, hogy magának az anyag készítésének az indikációjában jelentős szerepet játszhatott az, hogy közelednek a választások, és így tulajdonképpen a kormányzó pártok saját maguknak egy nagyon olcsó… - hisz az állami költségvetésből menő propagandára próbálnak lehetőséget biztosítani; eléggé hevenyészett módon került összeállításra ez az egész, és akik összeállították, azoknak utólag már saját maguk irományának utólagos ellenőrzésére nem volt energiájuk, és akik meg benyújtották, vagy nem vették a fáradságot, hogy végigolvassák legalább a saját fejezetüket, vagy elkerülte a figyelmüket. De lehet az is, hogy Freud lépett közbe, és tudat alatt azért az igazság mindig kiderül.
(12.00)
Ennek lehet eredménye az, hogy például a negyedik lépésnél az előterjesztés azt írja: “Kidolgozásra került az alapellátás eddig kihasználatlan részvételének fokozására egy cselekvési terv.” Hát a részvételtelenségnek a fokozására valóban cselekvési tervet kell készíteni! De szerintem ugyanilyen gyöngyszem olvasható a tizedik lépésnél: “Az indokolatlan gyógyszerfogyasztás mérséklődése és az orvosok érdekeltségét csökkentő szabályozás a gyógyszertámogatás volumenére kedvezően hat.” Ha ez áll a kormányzat szándékában, hogy az érdekeltségeket csökkentse, akkor már most azt mondhatja, hogy eredményt ért el ezen a téren. De térjünk vissza ezekre a területekre!
Sürgősségi osztályok. Abban már a ciklus elején, akkor, amikor a kormányprogram vitája volt, illetve végig tulajdonképpen az egész cikluson, amikor ez szóba került, egyetértett a két oldal, hiszen egymásra építkező programokról van szó elméletileg, hogy a sürgősségi fogadóhelyeknek az ellátás minőségét növelő célja nagyon fontos és kiemelt, és ki nem mondott célja az is, hogy a felesleges fekvőbeteg-gyógyintézetben történő ellátásban mintegy szűrőként szerepeljen. Csak közben telt az idő, egyre nehezebb helyzetbe kerül az egészségügy; csak utalok az ÁSZ-jelentésre, hogy a következő évben olyan történik, ami még a rendszerváltoztatás óta nem történt meg: 34 milliárd forinttal kevesebbet szánnak a közvetlen gyógyító ellátásra, és ez bizony a humán erőforráson is meglátszik. És bizony egyes intézményeknek, amelyek korábban elhatározták, hogy sürgősségi osztályok működtetését indítják be, azzal kell szembesülniük, hogy szakember szempontjából lehetetlen csapdahelyzetbe kerültek. S ehhez még hozzáveszem azt, hogy az Európai Bíróságnak volt egy döntése, amely teljesen természetesen mint tagállamra Magyarországra is begyűrűzött, és mind a munkaügyi direktívák, mind az ehhez kapcsolódó financiális gondok tovább fokozzák lényegében a kilátástalanságot, azt kell hogy mondjam.
De a sürgősségi ellátórendszerhez tartozik - és nem tudom, rendszerben gondolkodnak-e, akik ezeket a jogszabályokat hozzák - a mentőszolgálat működése is. Az az elvárás, az a teljesen jogos elvárás, hogy ahol szükség van rá, ott 15 percen belül megjelenjen a megfelelő színvonalú mentőszolgálat, és a kritikus időpontokon átsegítse a beteget. Miután Magyarországon a szív-érrendszeri betegségek vezető halálokok, és ezen betegségek esetében alapvető az, hogy az úgynevezett aranyóra, az első óra alatt a beteg milyen minőségű ellátást kap, ezért kiemelten fontos a mentőellátás. De ezzel később szeretnék foglalkozni, most csak a sürgősségi rendszer szempontjából utalnék a mentőszolgálat szintén lehetetlen helyzetére. Ott is költségvetési megszorítások, átalakulás, a szállításnak lényegében a kiszervezése, a betegszállítás kiszervezése a mentőkön kívülre történik, és ez olyan anomáliákat eredményez, amelyeket nap mint nap és egyre gyakrabban olvashatunk a napi sajtóban, hogy egyre elégedetlenebb az ellátással a lakosság. Ez egy dolog, de pont a sürgősségi fogadóhelyeknél az lenne a lényeg, hogy a nem kellő módon megalapozott beutalások esetében a beteget nem szükséges felvenni az intézménybe, hanem haza kellene szállítani.
De akkor, amikor kvázi ki van adva utasításba, hogy 6 óra után Magyarországon sima betegszállítást a mentők nem nagyon végeznek, akkor ezek a helyek lehetetlen helyzetbe kerülnek: az utcára nem lehet kirakni a beteget, az is furcsán néz ki, hogy egy külön folyosórészt nyissanak, mondjuk, azért, hogy ott üljenek addig, amíg másnap majd jön értük a betegszállító, tehát ez is a megvalósítás ellen hat tulajdonképpen. És azt is valljuk meg, hogy a nagy szervezések közben nincs kidolgozva a sürgősségi betegellátás szakmai szabályrendszere, tehát nincsenek egyértelmű irányelvek, nem lehet mihez viszonyítani, ami utólag az ellenőrzést is lehetetlenné teszi.
Ehhez a csomaghoz tartozik, azt hiszem, a mentőhelikopterek áldatlan helyzete. Nem tudom, hogy akkor, amikor az egyik oldalon mint alapellátást, állampolgári jogon járó ellátást a mentést definiáljuk, akkor szerencsés-e egyáltalán ezeket a szolgáltatásokat vásárolni a mindenkori kormányzatnak. (Pokorni Zoltán átad egy sárga borítékot és egy bekeretezett gyermekrajzot Lendvai Ildikónak.) A mi véleményünk az, hogy ezt jobb lenne a rendszeren belül, saját magunknak megoldanunk.
De itt vannak a mentőhelikopter-leszállópályák. Az anyagban olvashatjuk, hogy most írtak ki pályázatot mentőhelikopter-leszállóhelyek létesítésére. Ez az a terület, ahol kőkeményen szakmai alapon kellene a kormányzatnak meghatároznia azt, hogy ide és ide és ide kell mentőhelikopter, hogy teljes mértékben le legyen fedve az ország, és azt követően természetesen meg kell finanszíroznia, de nem hiszem, hogy ebből a pályáztatásból a végén valami jó fog kisülni. Mert azok, akik szerették volna, nem jutnak hozzá, nem tudják megcsinálni, és miután a pályázati rendszer ebből a szempontból sem teljesen egyértelmű, ez további veszélyeket fog magában rejteni, illetve feszültségeket fog gerjeszteni.
A mentőgépkocsik állapota. Hétről hétre, hónapról hónapra különböző számok jelennek meg, a legutolsó az, hogy az idei évben, ha jól emlékszem, körülbelül 120 mentőkocsi, új mentőkocsi megvételére, illetve rendszerbe állítására került sor, de ha a közel ezer mentőgépkocsit vesszük figyelembe, amely az ország szolgálatában áll, akkor ez még tulajdonképpen az amortizációt sem nagyon haladja meg. Úgyhogy nagyon nagy gondok lesznek a sürgősségi osztályok működtetésével, különösen a finanszírozással, arról még nem is beszélve.
A daganatos betegségekkel kapcsolatban: a daganatos betegekre is rossz idők várnak, elég csak utalni arra, hogy a közelmúltban jelent meg az a rendelet, amely kimondta, hogy 48 kezelési hely van, máshol kezelést nem lehet végezni. Ez rendben van, ez szakmailag indokolt; csak nem tudom, hogy szerencsés dolog-e néhány nap ráfutási időt hagyni, mert így bizony a következő hetekben-hónapokban komoly gondok fognak ebből adódni, és nem kizárt, hogy ezért betegek fognak kiesni a kezelésből. Jóllehet erre azt fogják mondani, hogy a saját hibájuk, hogy nem hajlandóak egy másik településre menni, de szerintem szerencsésebb lett volna kifuttatni a régi rendszert, és úgy beindítani az újat.
Miután tíz perc van megadva, majd a későbbiekben ismételten szót fogok kérni. Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps az MDF soraiban.)
