KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Urak! A mezőgazdaságot érintő úgynevezett 7 lépésben tervezett intézkedések deklaráltan azt szolgálják, hogy: “A magyar mezőgazdaság állja a versenyt az Unió piacán, a magyar gazdák nyertesei legyenek az uniós csatlakozásnak.” Ennek kapcsán, pontosabban az állattenyésztéssel kontextusban az a megfogalmazás is helyet kapott, hogy: “Jelenleg egy magyar gazdának, ha állattartásra adta a fejét, szigorúbb előírásokat kell teljesítenie, mint uniós versenytársainak. Elkötelezettek vagyunk abban, hogy ezen az igazságtalan helyzeten változtassunk.”
Tisztelt Országgyűlés! Hát tiszteletre méltó, hogy a kormányzat az ezen ciklus előző három évében megfogalmazott, fentiekkel ellentétes nyilatkozatai után felismerte, hogy egyenlőtlen s egyenlőtlenségében feltűnően igazságtalan versengésbe kényszerült a magyar mezőgazdaság. Az intézkedéssorozat deklarált célja tehát az agrárium versenypozíciójának javítása és a versenyben meglévő igazságtalanságok megszüntetése. Ezzel kapcsolatban általánosságban az alábbi fő kérdések tehetők fel:
1. Mi az oka annak, hogy a felismerés ilyen óriási késéssel történt meg?
2. Mi az oka annak, hogy az intézkedések legjava ebben a ciklusban nem tervezett, érezhető hatásukat tekintve pedig akár többéves kifutás után lesznek valamennyire érezhetőek?
3. A mezőgazdaság és a vidék helyzetében óvatos becslések szerint is legalább másfélszáz hasonló kaliberű lépés megtétele lenne szükséges a megjelölt célok eléréséhez. Számba vették-e ezeket a területeket valamilyen koncepció mentén?
4. Készült-e valamiféle prognózis arról, mi lesz az ágazatban azokkal a területekkel, ahol az igazságtalanságok az intézkedések híján továbbra is fennmaradnak?
Amennyiben a fenti kérdésekre pozitív választ nem tud adni a kormányzat, akkor azt kell belátnunk, hogy a megjelölt célkitűzések teljesülése pusztán a 7 lépéstől nem várható.
Tisztelt Országgyűlés! A számos igazságtalanság között, amely a magyar gazdát érdemtelenül sújtja, a kormányprogram szövege is utal a honi szabályozásból fakadó hátrányokra. Ez az a kör, amely teljesen hazai hatáskörben maradva nagy mozgásteret nyújthatna a kormányzatnak, s amelyeket az érthetetlen módon nem használt ki teljeskörűen még a néhány megfogalmazott lépés kapcsán sem.
A célkitűzésekkel egyetértve - mert a mezőgazdaságnak jelenlegi helyzetében már a jó szó is sokat jelenthet - elmondható, hogy támogathatók a sertés- és baromfitartás támogatására, az állati hulladék és melléktermék ártalmatlanítására tett lépések. Csakhogy a valódi teljesítményértékelésnek csak akkor van értelme, ha összevetjük a korábban meglévő támogatási szinttel vagy a versenytársaknál kialakult gyakorlattal. Ebben az összehasonlításban a lépésnek csak a mai honi gyakorlattal szemben van előnye.
Egészséges nagyotmondás lengi át az állattenyésztésről összeállított fejezetet, hiszen 90 ezer kedvezményezett cég ábrándját fektették fel akár 2009-ig az állatjóléti, trágyakezelési szabályok átmeneti enyhítésével. Ha fellapozzuk a hivatkozott jogszabályokat, látható, hogy egy-két nullával csökkenhet a kedvezményezettek száma, az előírások tudniillik 40 ezer baromfi-, 2000 hízósertés- vagy 500 tejelőszarvasmarha-telepre vonatkoznak, ezekből meg nincs ám itthon 90 ezer darab.
Részleteiben nem érdemes tovább-boncolgatni a tervezett lépéseket. Fel kell azonban hívni a figyelmet három alapvetően meghatározó szempontra a lépések megtételéhez:
1. Értékelni kell a földtulajdon-szabályozást érintő lépéseket. Volt-e mérhető haszna az elaprózódott földterületek felvásárlásának a birtokképzés, -kialakítás elvárható társadalmi értékítélete szerint? Van-e ennek bizonyítására hasznavehető kimutatás?
2. Összhangban vannak-e a kormányzati tettek a deklarált célokkal? Mert néhány területen azt látjuk, hogy a valódi lépések köszönő viszonyban sincsenek a fennhangon hirdetett tételekkel. Így az élelmiszer-biztonság kapcsán már többször kifejtettük, hogy a laborhálózat folyamatban lévő leépítése, részbeni privatizálása jelentősen csökkenti a következő, reményeink szerint az élelembiztonság terén valóban cselekedni vágyó kormányzat mozgásterét, és semmi módon nem tud megfelelni a valódi elvárásoknak.
3. Végezetül valamennyi lépés jogszabályi és ténylegesen forintra váltható következményeit meg kell vizsgálni a versenytársakra is vonatkoztatható környezetben, ekkor mérlegelhető valódi értékük. Ebben az összehasonlításban azonban szomorúan kell látnunk, hogy az eddig megtett csekély számú lépés sem jelent komoly áttörést, nem biztosítja az érdemi felzárkózás esélyét sem.
Köszönöm a figyelmüket.
