LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Őszintén sajnálom, hogy nem hallhattam meg - egy bizottság kivételével - az ellenzéki kollégák kisebbségi észrevételeit. Őszintén sajnálom, mert hasznunkra vált volna, és az ország hasznára is válhatott volna, ha szakmapolitikai vitát hallunk arról, hogy az egyes lépéseket hol tartják elégségesnek, hol tartják tévesnek, hol tartják esetleg túlzottnak. Jó lett volna, ha vállalják ezt a vitát.
Annak ellenére, hogy örülök, hogy a költségvetési bizottság részéről legalább hangzott el kisebbségi vélemény, és igen nagy érdeklődéssel hallottam az autómárkákat összehasonlító különlegesen poétikus okfejtést, de nem sértődik meg képviselőtársam, ha sem ebből, sem az igazi és nem igazi szociáldemokrata pártok összehasonlításából, ami olyan szép volt, hogy könnybe lábadt a szemem, de ennek ellenére ebből sem tudtam meg - majd bizonyára a vitából megtudom -, hogy mi a véleményük a Start-kártyáról, hogy helyeslik-e az egészségügy biztosítási elvre alakítását, és abban is némiképp bizonytalan vagyok, különböző eddigi véleményeket hallva korábban, hogy mi az álláspontjuk a nyugdíjkorrekciós programról, hiszen az első megszólaló fideszes kolléga nem nagyon emelkedett szóval, de mégis csak simfolta ezt a programot, utána Orbán Viktor elnök úr támogatásáról biztosította (Ékes József közbeszólása. - Az elnök csenget.), majd azt tapasztaltam az elmúlt héten, hogy a Fidesz-frakció nem szavazta meg a javaslat sürgős tárgyalását, ami pedig természetesen kell ahhoz, hogy ebből februárban országgyűlési állásfoglalás legyen. Nem baj, bízom benne, hogy a hiányzó érveket még a vitában módom lesz követni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar nyelv szépen és szemléletesen fordítja a “progresszió” szót. Azt mondja, hogy haladás. A haza és haladás páros fogalma a reformkor jelszava volt. Haladni pedig lépésenként lehet. Szándékaink szerint a száz lépés a haladás szinonimája, a haladásé, méghozzá a biztonságos haladásé, amely fokozatosan veszi az akadályokat, nem ültet a kiszámíthatatlan változások körhintájába, hanem tervezett lépésekkel halad előre.
Ha a száz lépés szándékaink szerint a haza és haladás reformkori jelszavát idézi, akkor illik beszélnünk arról is, hogyan viszonyul ez a száz lépés a sokat hiányolt reformokhoz. Nos, a száz lépés több is, meg kevesebb is, mint egy reform. Több mint egy reform, pontosabban több mint egyetlen reform, hiszen az élet számos területén változtat: a foglalkoztatáspolitikában, a nyugdíjrendszerben, adókban, oktatásban, gyerektámogatásban és így tovább.
(10.30)
De kevesebb is, mint egy reform, mert fontos változtatásokat kezd el ugyan a felsorolt területeken, de mindenütt szükség van számos további lépésre ahhoz, hogy az érintett nagy rendszerek, az egészségügy vagy a szociálpolitika teljesen átalakuljanak.
Tudjuk azonban, hogy az első lépéseknek nem a hossza, hanem az iránya a meghatározó. Ezekben a nagy rendszerekben a már megtett lépések már most is kirajzolják a reformfolyamat későbbi útját: az egészségügyben azt a két pillért, amire a rendszert alapozni kívánjuk, a következetesebbé tett biztonsági elvet és a szolidaritás pillérét; a szociálpolitikában például azt, hogy meghatározó elvvé váljon az esélyteremtés és a felzárkóztatás. Természetesen tudjuk, hogy az egészségügy vagy a szociális ellátórendszer reformja nem is fejeződhetne be néhány hónap, de még néhány év alatt sem, hiszen az ország nem lego, amit gyorsan szét lehet szedni, majd újra - hol így, hol úgy - összerakni valamilyen elvont változásfilozófia nevében. A száz lépés filozófiája és politikai logikája nem a dolgok összevissza borogatása, nem a már megépültet is leromboló, hektikus változások programja, hanem a biztonságos és visszafordíthatatlan haladásé; nem ugrálás, hanem lépéssor; nem a változás egyetlen látványos betűje, hanem egész ábécé.
De összefűzi-e valami a sok konkrét intézkedést, vagy csak egy pragmatikus politika különböző problémákra adott esetleges válaszairól van szó? - egyébként a pragmatizmus sem volna éppen szégyen, de itt most többről van szó. A lépések száma ugyan száz, sőt száztíz, de mind egyetlen politikai irányba mutat, egy politikai filozófia tartja össze őket: a száz lépés lényege a fellépés - ha már a “lépés” szóval játszunk -, a fellépés az igazságtalan különbségek ellene. A száz lépés azokat a korlátokat akarja átlépni, amelyeket egyrészt a társadalmi különbségek, másrészt az ezeket konzerváló ostoba szabályok állítottak utunkba. A száz lépés filozófiája az a meggyőződés, hogy az igazságtalan hátrányok leküzdhetők, hogy aki hendikeppel indul a munkaerőpiacon, a családban, az iskolában, azon okos intézkedésekkel lehet és kell segíteni.
A száz lépés nem a politikai vitapartnernek szánt hadüzenet; hadüzenet annak a helyzetnek, amelyben végzetesen meghatározza esélyeidet az, hogy apád, anyád hol él és mije van. A száz lépés összetartó ereje az a politikai gondolkodás, amely nem nyugszik bele az igazságtalanságokba, nem nyugszik bele például abba, hogy épp a jobban élők bújhassanak ki a közteherviselés alól. Hogy számszerű példát mondjak: a száz lépés előtti helyzetben egy havi 200 ezret kereső dolgozó évente összesen 400 ezret fizetett be az egészségügy kasszájába - voltaképpen kéthavi fizetését, ha így számolunk -, míg az, aki többmilliós osztalékot vesz fel, de magát minimálbérre jelenti be, évente csak 100 ezret, így marad neki tisztán 300 ezer forintja paraszolvenciára, magyarán, kevesebb biztosítási díj fejében akár jobb szolgáltatáshoz is juthat, mint a tisztességes járulékfizető. Ezért tartalmazza a száz lépés - ha már ezt a példát mondtam - a biztosítási elv kiterjesztését akár az osztalékjövedelem egy részére is.
De ugyanez a politikai gondolkodás tartja tűrhetetlennek és igazságtalannak azt is, hogy az egyik gyerek többet érjen az államnak, mint a másik - ezért lépett ellene egy új családtámogatási rendszerrel. És ugyanez a szándék nem nyugszik bele egy másik igazságtalan különbségbe, például abba, hogy míg a diplomás szülők gyerekeinek 70 százaléka tanul tovább felsőoktatási intézményben, addig az alacsony végzettségű szülőknél ez az arány 10 százalék, vagyis két egyformán tehetséges gyerek közül hétszer annyi esélye van a továbbtanulásra a szerencsésebb környezetbe születettnek. Ezért szerepel a száz lépésben ösztöndíjprogram, a rászorulók ingyentankönyve, és ezért vállaltuk azt, hogy választási programunkhoz képest - ami valóban minden általános iskolásnak ingyentankönyvet adott volna - a rászorultaknak biztosítunk ingyentankönyvet, de nekik a középiskolában is. A választási programunkon változtattunk, elvállaljuk, a felhasznált összeg ugyanaz - szerintünk ez a módszer így jobban segíti az igazságtalan különbségek leküzdését. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások és derültség az ellenzéki padsorokban.)
Az igazságtalanságok ellen fellépő politikai gondolkodás, amelyben remélhetőleg azokkal is osztozunk, akik most mosolyognak, ez a fajta gondolkodás nem tartja természetesnek, hogy ha kistelepülésen laksz, akkor nem telepszik oda háziorvos, és nem ér oda a mentő - ezért vannak a száz lépés egészségügyi lépései. Ez a politikai filozófia - még egyszer mondom: őszintén remélem, hogy ebben osztozhatunk minden vitánk ellenére - sem a társadalmi különbségeket, sem a buta szabályokat nem tekinti öröknek. Élhető országot akar, és nem a bürokrácia és az összekacsintások ismert kis magyar abszurdját. Néhány példa az abszurd és meghaladandó szabályainkra:
Magyarországon ma nem mindenkinek éri meg dolgozni, mert rosszabbul járhat az a család, ahol a szülő, ha minimálbérért is, de végre talál munkát, mert könnyen elveszti a rendszeres gyermekvédelmi támogatást és számos szociális juttatást. Ezért van az, hogy a száz lépésnél változtatunk a gyerektámogatáson, és ezért nem tiltjuk többé az alkalmi munkát az álláskeresési támogatásban részesülőknek.
Szembe kellett néznünk egy másik abszurd példával is, azzal, hogy Magyarországon tízezer lakosra 50 százalékkal több kórházi ágy, de 30 százalékkal kevesebb háziorvos jut, mint Nyugat-Európában. Vagyis az egészségügyi igazán akkor törődik velem, pénzét és figyelmét akkor és azzal érdemlem ki, ha már megtörtént a baj, és komolyan megbetegedtem. Ennek ellenszere a száz lépésben az üres háziorvosi praxisok feltöltésének segítése vagy a járó- és fekvőbetegkassza összenyitása.
Még egy utolsó példa a buta, abszurd szabályainkra és rendszereinkre: miközben joggal aggódunk a munkanélküliség miatt, 90 ezer állásra hiába keresnek Magyarországon szakmunkást, és újabb 60 ezer helyre külföldről kellett munkaerőt hozni; ezenközben jelentős támogatást kap néhány olyan szakképző intézmény, amelyet voltaképpen inkább munkanélküli-képzőnek kellene nevezni. Ezért vágunk bele a száz lépés során végre a szakképzés átalakításába.
A társadalmi korlátok lebontása, származzanak azok akár az igazságtalan különbségekből, akár a felsorolt buta szabályokból, ez a száz lépés igazi célja, a korlátok elleni fellépés. Vállaltan nem értéksemleges politika ez, tartalmaz ideológiát és nagyon tudatos értékválasztást is. Mi, baloldaliak úgy gondoljuk, hogy életünk legbaloldalibb programjába vágtunk bele, hiszen konfliktusok árán, a felelősségek és a járandóságok átrendezését is vállalva, lépünk az igazságtalan társadalmi különbségek ellen - márpedig mindig is ez volt a baloldaliság lényege. És talán szabad azt mondanom, hogy életünk legnemzetibb programja is ez, hiszen meggátolja az ország és a nemzet kasztokra szakadását, a nemzetet felszabdaló társadalmi és területi szakadékok mélyülését. A száz lépés - szándékaink szerint - a nemzeti kohézió erősítésének programja is. De - nem sértődnek meg liberális barátaim, ha ezt is örömmel mondom - egyben szabadelvű program is, ez nekünk is fontos, nemcsak a liberálisoknak, hiszen korlátokat mozdít el, és értelmetlen tiltások alól szabadít fel.
De persze annál, hogy mit jelent nekünk, baloldaliaknak vagy szocialista képviselőknek a száz lépés, sokkal fontosabb, hogy mit jelent az ország, a magyar családok számára. Vegyünk néhány konkrét példát olyan emberekről, akik általában mindannyiunk fogadóóráján meg szoktak fordulni! A képzeletbeli képviselői fogadóórát kezdjük egy pályakezdő fiatalemberrel, aki állást és lakást keres, családot alapít, párt választ. Mire figyeljen ő, mit mondjunk neki a száz lépésről? Javasoljuk neki - akár ellenzékben ülünk most, akár kormánypárton, ha segíteni akarunk -, hogy váltsa ki a Start-kártyát, amelynek segítségével jóval könnyebben helyezkedhet el, hiszen ha felmutatja, munkaadója a korábban szokásos terhek több mint felétől megszabadul. Ha sokakhoz hasonlóan ő is egy átlagos, használt panellakás megvásárlásával tudja kezdeni önálló életét, akkor gyorsan nézessük meg vele a Panel Plusz programot! A lakás felújításához 400 ezer forint állami támogatást, ugyanennyi önkormányzati támogatást kaphat, és a saját részt sem kell lerónia, hanem kedvezményes hitelből fedezheti.
(10.40)
Megnyugtathatjuk a fiatalembert, ha nincs is nagy keresete, nem vállal ezzel elviselhetetlen terheket. Hiszen az első három évben csak havi 1900 forint kamatot kell fizetnie lakása megújításáért, sőt, ha nagyon kis jövedelmű ezt a kamatot is átvállalja az állam. Három év múlva kezdheti el, akkor is csak havi 3300 forinttal a tőke törlesztését, de ennek jó részét addigra már a fűtésszámláján meg is spórolta. Ha a fogadóórán járó fiatalembernek előbb-utóbb kisbabája születik, és bízzunk benne, hogy így van, akkor megnyithatja neki a babakötvényt. Ha csak havi ezer forintot tesz bele az államtól kapott pénz mellé, a gyereke 18 éves korában már több mint félmillióhoz juthat, vagyis könnyebben fogja az életét elkezdeni, mint ahogy annak idején szülei kezdték.
Másik tipikus vendég szokott lenni a fogadóórákon az ötvenes asszony, aki, akármilyen igazságtalan, már nem igazán kelendő a munkaerőpiacon. Félti állását, vagy, ne adj' isten, már el is vesztette. Mit mondjunk neki? Nos, ha munkaadója partner ebben, akkor a száz lépésben megvan számára a munkahelyet megőrző ideális nagymamaprogram lehetősége. A prémiumévek keretében megőrizheti állását négyórás munkára váltva, az állam kiegészíti az utána fizetett járulékot, hogy a rövidebb munkaidő ne veszélyeztesse majdani nyugdíját. Ha az a szomorú sors érte, hogy állás nélküli, akkor talán könnyít helyzetén, hogy mostantól ingyen szerezhet második szakmát, talán piacképesebbet, mint az előző volt.
Tételezzük fel, hogy a minket meglátogató ötvenes asszony férje már nyugdíjas. Kérjük meg, számolja ki, mennyiben érinti őt a törvényes nyugdíjemelésen felül járó nyugdíjkorrekció programja. Mondjuk el neki, hogy ha kicsi a jövedelme, a száz lépés keretében igényt tarthat távfűtési támogatásra. Most már háromévenként kérhet méltányossági nyugdíjemelést, váratlan bajban egyszeri segítséget.
De jelentkezhet fogadóóránkon falun élő család is. Őt gyorsan tájékoztassuk a száz lépés földprogramjáról. Az állattartáshoz kedvezményesen szerezhet földet, és ugyanez a helyzet akkor, ha egészséges birtokméretre egészítené ki meglévő földjét. Ha már nyugdíjas, és nemigen boldogul a mezőgazdasági munkával, bekapcsolódhat a “Földért életjáradék” programba, és biztos jövedelmet szerezhet. Ha eddig nem volt orvos a falujában, most sikerülhet vonzóvá tenni a praxist, hiszen havi 90 ezer forinttal is többet kaphatnak a hátrányos helyzetű települések praxisai.
Következzék a fogadóórák leggyakoribb vendége, a nehéz sorsú, nagyon kis jövedelmű, vagy éppen munka nélkül lévő ember. Ha munkát keres, érdemes felhívni a figyelmét az álláskeresési támogatás új, kedvezőbb és ösztönözőbb rendjére. Ha gyereket nevel, a legnagyobb pozitív változást akkor érzi, ha eddig minimálbéren dolgozott, így az adókedvezményt csak hírből ismerte. Így akár havi 30 ezer forinttal kevesebbet kapott, mint jobb jövedelmű, háromgyerekes családapatársa. Neki januártól jelentősen több, dupla annyi családtámogatást hoz a postás.
Ha korábban rendkívüli gyermekvédelmi támogatásra volt jogosult, ezentúl ezt nem kell külön kérvényeznie; ha egyáltalán tudott eddig róla, és nem tartozott ahhoz a 200-300 ezerhez, aki, noha jogosult lett volna, soha nem vette fel a támogatást, mert nem volt informált erről a lehetőségről, mert nem ért az űrlapokhoz, mert nem jó érdekkijáró az önkormányzatnál. A gyereke ingyentankönyve, ingyen- vagy kedvezményes ebédje természetesen megmarad. Tanévkezdéskor meg karácsonykor 5-5 ezer forint járul majd az akkor felmerülő pluszköltségekhez. És ha a gyereke továbbtanulna, amire biztassuk, akkor tájékoztassuk az Útravaló-ösztöndíjprogram lehetőségéről.
Ha középosztálybeli fordul hozzánk, olyan, aki nem nagyon gazdag, de felelősségtudatára mindig számíthatunk, kérjük meg, kalkulálja ki a mindenkire vonatkozó áfacsökkentés mellett évről évre mennyivel kevesebb szja-t kell majd fizetnie. Ha a középosztálybeli vendégünk vállalkozó, már az idén megszabadulhat a tételes egészségügyi hozzájárulástól, néhány év múlva pedig a sokat szidott helyi adótól is.
Kevés olyan élethelyzet, kevés olyan ember van ma Magyarországon, akit a száz lépés ne érintene; de kevés olyan település is. 1003 település, vagyis minden harmadik önkormányzat pályázott máris a száz lépés keretében megnyíló új típusú közmunkára. Szolnok, Békés, Fehérvár, Mosonmagyaróvár, Budaörs lakótelepi rendőrséghez jut. Jövőre, remélem, az én kerületem is, nézek itt a Belügyminisztérium politikai államtitkárára. Győrött, Zalaegerszegen, Miskolcon új sürgősségi osztályok nyílnak. Záhony, Dunaújváros, Kazincbarcika, Nyíregyháza, Pápa, Sopron új mentőállomáshoz jut.
Persze, figyelnünk kell a kritikára is. Mindenből még több kellene, és hamarabb kellene. De a lényeg az, hogy a száz lépést nem a kormány lépi. Lépett már az a 220 ezer ember, aki kiváltotta az alkalmi munkavállalók kék könyvét. Lépett hetente ezer fiatal, aki Start-kártyát vett át. Lépett 50 ezer panellakás tulajdonosa, akik a Panel Plusz programba kapcsolódnának be. Lépett 500 iskola, amely bekapcsolódik a világítási és fűtési korszerűsítést jelentő “Szemünk fénye” programba. Lépett kétezer diák, aki az Útravaló-ösztöndíjban részesül. Lép a kétmillió gyerek túlnyomó többsége, aki nagyobb támogatáshoz jut. Lép közülük az a 200 ezer, aki a legeslegszegényebb, és aki a gyerektámogatás mellett most új, családi alapú szociális segélyt is kap.
Tudom, nem lépnek akkorát, amekkorát ők szeretnének és amekkorát mi szeretnénk. De jó irányba lépnek, mert előre haladnak. Ehhez kérem támogatásukat.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
