PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor Gyurcsány Ferenc a Magyar Országgyűlés falai között bejelentette a száz lépés programjának a lehetőségét és azt, hogy a kormánykoalíció száz lépéssel kíván a magyar társadalom jelenlegi helyzetén javítani, akkor miniszterelnök úr azt mondta, hogy az ellenzék részéről érkező javaslatokat is be fogják építeni a száz lépés programjába, hiszen száz lépésnél nem fog megállni a kormányprogram, hanem lesz 101, 110, 120 és ki tudja, még hány lépés.
A Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőjeként az információs társadalom megerősödésének az érdekében több olyan törvénymódosítást nyújtottam be az elmúlt három-négy hónapban, ami a száz lépés programjához jó kiegészítő elem lett volna. Ezek közül szeretnék néhányat említeni. Ezeket a törvénymódosítási javaslataimat a tisztelt kormánypárti képviselőtársaim - akár az MSZP-sek, de akár az SZDSZ-esek is - még tárgysorozatba se engedték venni a tisztelt Ház falai között. Ezek közül említenék most néhányat.
Azt javasoltam, hogy minden egyes APEH-irodában legyen kártyaleolvasó terminál, melynek segítségével az adózó állampolgár be tudja fizetni az adóját. A XI. században élünk, az információs társadalomról beszélünk, az információs társadalom kiépítéséért kívánunk dolgozni, nem értem, hogy egy 20 millió forintos fejlesztést miért nem támogatott a kormány. Ezzel a 20 millió forintos fejlesztéssel el lehetett volna érni, hogy ha az adózó állampolgár Magyarországon bárhol bemegy az APEH-irodába, és megállapítják, hogy van neki, mondjuk, 13 ezer forint adótartozása, akkor fogja a zsebében lapuló kártyát, és szépen átutalja a pénzt az APEH számlájára. Nem értem, hogy miért nem engedték ennek a törvényjavaslatnak nemhogy a napirendrevételét, de még a tárgysorozatba-vételét sem. Jövő héten a tisztelt Ház falai között ezt megpróbáljuk újra megkísérelni. Kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák, mert ez a javaslat a száz lépés programjába nagyon jól illeszkedne.
Ugyanilyen javaslata a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának már jó néhány hónapja, hogy fel kell gyorsítani Magyarországon az elektronikus aláírás elterjesztését. Mi ehhez például a mindannyiunk zsebében ott lapuló mobiltelefont nagyon jó eszköznek találjuk, hiszen a mobiltelefonban van egy csipkártya, amelynek segítségével az azonosítás meg tud történni. Ha a 8 millió mobiltelefon-használó közül nem sokat, csak 500 ezret rá tudnánk venni arra, hogy elektronikus aláírást használjon, akkor megtízszereznénk a ma elektronikus aláírást használók körét, és ismét jelentős lépést tennénk annak érdekében, hogy Magyarországon az e-közigazgatás el tudjon terjedni, és a mobiljuk segítségével minél többen kapcsolatba tudjanak lépni az önkormányzatokkal.
Ugyanilyen javaslatom volt - amit tisztelt kormánypárti képviselőtársaim nem támogattak -, ami az információs társadalom kiépítését szolgálta volna, hogy ha valakinek van egy számítógépe és egy másikat vásárol, s a régi számítógépét beszámítják, akkor a második értékesítés esetén ne vessük ki újra a 25 százalékos, jövőre 20 százalékos áfát, hanem ez a gép kerüljön egy olcsóbb áfakategóriába, hiszen erre a gépre egyszer már kifizették az áfát. Ennek a javaslatnak az a lényege, hogy valljuk be, Magyarországon nagyon sokan vannak olyanok, akik a Sulinet keretében nem tudnak számítógépet vásárolni, mert vagy nem hitelképesek, vagy nem tudnak egy összegben kifizetni 120-150 ezer forintot. Ezeknek az embereknek a számára az a használt számítógép, amit 10-12-15 ezer forintért meg tudtak volna vásárolni, első lépés lett volna a digitális szakadék megszüntetésének az irányába. Önök ezt a javaslatot sem támogatták.
A második ugyanilyen kérdéskör, amihez szeretnék hozzászólni, a civil szervezetek világa. Önök törvénytelenül zárolták a nemzeti civil alapprogram 2,3 milliárd forintját. Hiába kértük, hogy ezt a zárolást oldják fel, és hiába mondtuk azt, hogy nem törvényes, ha a zárolás így marad az év végéig. Kíváncsi vagyok, mi fog történni, hiszen az NCA-törvény pontosan rendelkezik arról, hogy a civileknek nem két összegben, hanem egy összegben, előfinanszírozásban kellene kifizetni a támogatási összegüket.
A másik ugyanilyen javaslat - ami egy nagyon régi problémát oldott volna meg - a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvényt módosította volna, ugyanis a civil szervezetek ma nem vásárolhatnak áfás számlára BKV-, MÁV- vagy Volán-járatokon jegyet. A civil szervezetek aktivistái, akik közül diákok nagyon sokan, különböző előadássorozatokat tartanak az ország számos pontján, és úgy gondolom, hogy ezeknek az előadóknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy diákjeggyel utazván a civil egyesület és a közhasznú alapítvány el tudja számolni az utazási költségüket.
(13.00)
Áttérve egy harmadik területre: környezetvédőként megvizsgáltam a száz lépés programját környezetvédelmi szempontból is. Azt tudom mondani, hogy a száz lépés programja környezetvédelmi szempontból teljes mértékben értékelhetetlen, bár a Gyurcsány-kormány átvette azokat a vállalásokat, amelyeket korábban Medgyessy Péter tett a környezetvédelmi szempontok integrációja tekintetében a kormányzati és jogszabály-előkészítési politikában a gyakorlatban.
Jelen anyagban a “környezetvédelem” szó egy alkalommal szerepel, ott is indifferens formában. Úgy tűnik, a kormány számára nem jelent sem politikai, sem másfajta értéket a környezet védelme, az egészséges emberi környezet biztosítása, megőrzése, a jövő generációi életfeltételeinek garantálása, hanem egy erősen rövid távú szavazatszerzésre, túlélésre rendezkedtek be. Nem szociális piacgazdaságról kellene beszélni már a XXI. században, hanem ökoszociális piacgazdaságról kellene, és ennek érdekében minél több dolgot kellene megtenni.
A környezeti szempontok a jelen anyag elemeiben is szerepet kaphattak volna, így a mezőgazdaság terén az agrárkörnyezeti program napirendre tűzése, a hosszú távú gondolkodást és a foglalkoztatást elősegítő, a természeti erőforrásokat megőrző, tartalmas gazdálkodás; a nagyipari, a földet kizsigerelő, a falusi embert elidegenítő, földönfutóvá tevő, jelenleg támogatott gyakorlattal és programokkal szemben.
A lakótelepek rehabilitációja elsősorban kommunikációs, kampányjellegű akció, hiszen a jelzett támogatási és hitelkeret-feltételek mellett évtizedekbe vagy még hosszabb időbe telhetne az elavult, energetikailag, erkölcsileg, műszakilag tarthatatlan lakótelepeink megújítása, ami például a korábbi NDK területén már döntő részben megtörtént. Javaslom képviselőtársaimnak, hogy menjenek el a volt NDK területére, és nézzék meg, hogy ott micsoda fejlődésen ment keresztül ez a terület.
A fűtési rendszer, a nyílászárók, a szigetelések megújítása, ami a minimálprogram, rövid távon égetően jelentkező feladat, legalább az anyagban jelzett 1,2 millió forintot igényli lakásonként. Azonban a lakótelepeken élők zöme sem az önrészt, sem a hitelfelvételt nem engedheti meg magának, így marad a látszatkeltés és az önök számára a kommunikáció, vagyis ismét plakátsivár ígéretekkel állunk szemben.
A foglalkoztatás és az igazságos közteherviselés területén változatlanul a foglalkoztatást büntetjük, és a környezetileg káros tevékenységet támogatjuk, gondolok itt az autózás költségeinek szinte teljes körű elszámolhatóságára céges keretekben, miközben a legális foglalkoztatást súlyos közterhekkel sújtjuk.
A környezetvédelem a “maradék maradéka” helyzetbe került, miközben a környezeti kármentesítés, ami még ránk vár, önmagában ezermilliárdos nagyságrendű, és a jövő évi költségvetésben szimbolikusnak is alig nevezhető összeg szerepel e tekintetben. A minap a parlament környezetpolitikai napján is hallhattuk, hogy a kormány EU-s környezeti támogatást lehívó képessége is minimális volt, az eddigi közel másfél évben egymilliárd a lehetséges körülbelül 20 milliárd forintból.
Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy mondatot engedjenek meg! Csáky András képviselőtársam már szólt az egészségügy kérdéseiről, de Rácz Jenő miniszter úr hozzászólása arra sarkallt, hogy egy pincehelyi lakos által telefonon elmondottakat ismertessem a tisztelt Házban. A “21 lépés a magyar egészségügy megújításáért” programban azt található, hogy a kormány célja, az egészségügyben megindított változások alapvető célja, hogy azonos, magas színvonalú ellátást biztosítson az ország bármely pontján: biztosítjuk, hogy orvosi segítség mindenhol tizenöt percen belül megérkezzen.
Ezzel szemben a pincehelyi kórház sebészeti osztályának megszüntetésével és a kórház folyamatos ellehetetlenítésével kérdésessé vált a sürgősségi betegellátás helyzete a tamási régióban. Közel egy megyényi terület és mintegy 30-35 ezer ember maradt ellátatlanul. Azzal, hogy a sürgősségi ellátást igénylő beteget 50-60 kilométerre, Siófok, Szekszárd vagy Dombóvár kórházaiba kell szállítani, jelentősen megnő a szállítás időtartama. Az áldatlan helyzet felszámolására a tamási régió sürgősségi betegellátásának fejlesztéséről és a pincehelyi kórház jövőjéről, helyzetéről az egészségügyi tárca még az év elején készített egy szakértői anyagot.
Én úgy látom, hogy a miniszterelnök úr által ígért dolgok nem valósulnak meg. Nyilvánvaló, hogy a kormány szakmai anyaga is elismerte, hogy a régióban élők esélyegyenlősége országosan és egyedülálló módon nem biztosított. Ez az esélyegyenlőség azonban csak a technikai és a személyi feltételek biztosításával lehetséges.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az MDF soraiban.)
