DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csákabonyi képviselőtársam véleményét, illetőleg elmondását arról, hogy az alkotmányügyi bizottságban mi hangzott el, volt szerencsém hallani, bár az üléstermen kívül tartózkodtam. Annyiban szeretném pontosítani az ön által elmondottakat, én arra hívtam fel a figyelmet, hogy a büntetőeljárásban a bírósági gyakorlatban évek óta, sőt évtizedek óta enyhítő körülményként veszik figyelembe az eljárás elhúzódását, és adott esetben előfordult - én magam egy esetet említettem, amiben védőként jártam el -, hogy míg első fokon úgynevezett letöltendő, tehát végrehajtandó szabadságvesztést szabtak ki, másodfokon hatályon kívül helyezték az ítéletet, a megismételt elsőfokú eljárásban már végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést szabtak ki, és végül a jogerős ítéletben pedig már csak pénzbüntetést szabtak ki, és minden esetben azért enyhítették a kiszabott büntetést, mert az eljárás elhúzódására mint enyhítő körülményre hivatkozott a bíróság. S megjegyeztem, hogy ebben a konkrét esetben az eljárás elhúzódása azt eredményezte a vádlottnál, hogy nem kellett neki a börtönbe bevonulni, hanem tulajdonképpen egy pénzbüntetéssel, úgymond, megúszta ezt az eljárást.
Tehát én arra hívtam fel a figyelmet, hogy az az elképzelés, mely szerint ennek a jogintézménynek az egyik előterjesztője maga a terhelt vagy a védője lenne, az elgondolkodtató, hogy nem a valóságnak vagy nem a gyakorlati életnek megfelelő szituációkat eredményezhet, merthogy a terheltnek néhány esetben az az érdeke, hogy húzódjon el az eljárás, és nem az az érdeke, hogy minél hamarabb befejeződjön. Például a szabadlábon védekező vádlottak számára sokkal kényelmesebb és kedvezőbb, ha egy későbbi időpontban bírálják el, már csak azért is, mert van egy szabály, mely szerint az enyhébb büntetőtörvény alkalmazásra kell hogy kerüljön egy későbbi elbírálási időpontban.
